A próbák napja

Nem a hét próbára kell gondolni, vagy valami zenekari összeröffenésre. Neeem! Egészen másról lesz itt szó.

Szerettük volna a karácsony előtti napot kint az erdőben, békében, nyugalomban tölteni, ráhangolódni kicsit a közelgő ünnepre. Beszereztünk egy darab házi kolbászt, egy kis savanyúságot, kenyeret vettünk, bepakoltunk sok mindent, és útnak indultunk a kerek erdőbe. Meg hát, összegyűlt néhány dolog Tamás barátomnak, és nekem is, amiket ez alkalommal szerettünk volna kipróbálni, használni.

Odafelé örömmel vettük tudomásul, hogy a „csúnya” erdőirtó bácsik, már oda is készítették az új csemetéket, ahol egy hónapja még erdő állt, most meg üres terület van. Így hamarosan ismét zöldellni fog az a rész . Mókásnak találtuk a tarajos sülre hasonlító deponálást. 🙂 
Mielőtt bármit is csináltunk volna, kifeszítettünk egy ponyvát, mert ugyan csapadékot nem prognosztizáltak, de elég sötét fellegek voltak felettünk. És jobb felkészülni, mint kapkodva csomagolni.
Tamás egy új kést vett, azzal szeretett volna kicsit farigcsálni, próbálgatni, milyen is a kínai ipar remeke.
Arra jutottunk, hogy használhatóság, ergonómia, ár tekintetében, megfelel az elvárásoknak. Nem rossz kiállású bökő.
Kényelmesen lehetett vele farigcsálni.
A kaparóél is szépen dolgozott. A szikravetőt már nem indította szépen.
A tartósságról meg majd talán később számolunk be.

 

Persze hamar visszatért Tamás a hazai készítő által megalkotott remekműhöz. (Amint látszik már a szikravetőnél.) Ennek a késnek a teljesítményén nem lepődtünk meg. Hozta, amit kellett.
Mókamiki késeit nagyon szeretjük, igazi prémium minőség.

Közben persze tüzet raktunk és tápláltuk bőséggel, mert szerettem volna beavatni az új sütődiszkoszomat. Van már egy kisebb, de az két személyes, és ha családdal vagyunk, akkor ezt a nagyobb négy személyeset szeretném majd hordani.
Jól is esett a nagy tűz mellett a sütődiszkosszal való foglalatoskodás, mert úgy -4 fok körül volt ezen a napon. Vártuk, hogy majd esik egy kicsit a hó, mert eléggé be volt borulva az ég, de végülis csapadékmentes volt a nap.

Ezután ráébredtünk, hogy hipp-hopp ebédidő lett. Először egy laza levesnek forraltunk vizet.
A főételhez grillráccsal készültünk, na meg finom házi kolbásszal. Ez az eszköz is újdonság volt Tamás számára.
Mivel már jó nagy kövér parázs volt, csak oda kellett rakni az ebédnek valót, és közben mehetett a sztorizgatás, tapasztalatcsere. Néha meg csak belehallgattunk az erdő csendjébe. Hamarosan készen is lett az ebéd.
Tálaltunk, lefotóztuk az ebédet a „fészbukra”, és olyan gyorsan eltüntettük, hogy mi magunk is csodálkoztunk rajta.
Az elbeszélés elején próbákat említettem. A végére még mindig maradt mit kipróbálni. Tamás új hátizsákját próbálgattuk, nézegettük, hogyan lehetne rá szükség esetén plusz zsebeket rakni.
Hazafelé kis kerülővel jártunk még egyet a környéken, fenyvesből ki, tölgyesbe be,…

Szép kerek napot töltöttünk kint, azt gondolom, sikerült ráhangolódni a közelgő ünnepre. A kipróbált eszközök meg szépen vizsgáztak. Azt sajnáltuk, hogy hamar sötétedett, és már nem kóborolhattunk tovább a sűrűben. De lesz még nap az idén. Két ünnep között biztosan szívjuk még majd a friss levegőt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)