Egy új esztendő margójára

Ki tudja, mi minden fér majd bele a 2017-es évbe. Ezért úgy gondoltam, hogy az év első reggelijét, január elsején, már a sűrűben fogom elfogyasztani.
Jó korán keltem, hétkor már kint voltam a parkolóban, ahonnan szűk három kilométer a táborhely, ahová legtöbbször kimegyek. Sötét is volt, meg köd is, mégsem mondhatnám, hogy nem volt szép odakint. Az erdő sejtelmesen hívogatott, és én mentem is.
Az odavezető út sokszor, saras, poros, de most a -10 fokban, kővé dermedve kopogott az út a bakancsom talpa alatt.
A selyemkóró, aminek virágja ősztől kiváló élesztéket kínál tűzrakáshoz, most csonttá fagyva lógatta fejét.
Néha meg-megálltam, és hallottam, amire számítottam ma reggel. A csend hallatszott. Nyugtató, békés csend. Nem hallatszott a közeli települések zaja, nem suhant repülőgép felettem, az állatok is békések voltak. Időnként, ha megálltam, kis madarak szárnya surrogott az út széli bozótosban, ahogy egyik cserjéről a másikra röppentek át. De ezen kívül semmi. Kristálytiszta levegőt lélegeztem be. Szélcsend.Egy kávét szerettem volna főzni, és elfogyasztani néhány otthonról hozott kekszet. Ennyi volt most csak a vágyam. Mikor kiértem, lefaragtam egy kis forgácsot a tűzrakó hely közepében egy darab gyantásfából. Beszívtam az illatát. Ebben a hideg időben még markánsabb volt a gyanta illata, mint egyébként. Az ősszel odakészített száraz akácból vágtam egy kis gyújtóst, és élvezettel hallgattam a szikravető sercenése utáni, első kis lángocskák pattogó hangját. Hamar lett elegendő tűz a forró vízhez. Szépen száll a füst ilyen hideg időben, merengtem. Miközben már ebből a füstből szippantottam be egy-egy slukkot, eszembe jutott, hogy készítek egy fotót, azokról a tárgyakról, amelyek oly sokszor – sőt szinte mindig – elkísérnek erdei sétáimon, kirándulásaimon, vízi túráimon.
Időközben a vízforralóból özönlő forró gőz jelezte, hogy le kéne vennem a tűzről a kannát, mer forróbb már nem lesz. Az otthonról hozott fahéjas sütemény íze erőteljesen aktivizálta az ízlelőszerveimet. A kesernyés kávé nem rontott az élményen…sőt! Mindeközben azon törtem a fejem, hogy 2017-ben, milyen cikkekkel, élményekkel, ajándékokkal örvendeztethetem majd meg  az Alaptábor hűséges olvasóit. Az már biztos, hogy hamarosan egészen egyedi módszerrel készített tárgyat szeretnék bemutatni majd. Lesz természetesen játék, nyeremények, szép fotók, élménybeszámolók.
Tehát továbbra is érdemes lesz bekukkantani az Alaptábor-ba.
Ezzel a pár sorral szeretnék minden kedves olvasómnak, egészségben, békességben, boldogságban gazdag 2017-es esztendőt kívánni. Kívánom, hogy mindannyian annyit legyetek kint a természetben, amennyit csak szeretnétek!

Üdvözlettel:Moris

Egy új esztendő margójára” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Boldog Új Esztendőt!!!
    Tán nem is baj, hogy nem lakunk közelebb egymáshoz.☺ Engem a Rába ártere köszöntött az újév első reggelén. Szegény, tüzijátéktól rémült kutyámmal sétáltunk egy nagyot a csöndben.
    Egy hüséges olvasód!

    1. Boldog Új Esztendőt Sapapa!
      Elnézést csak most láttam ezt a bejegyzést, ezért reagáltam ilyen későn!
      Üdv:Moris

  2. Hali!

    Varjuk majd a tobbi olvasmanyos, kellemes hangnemben megfogalmazodott irasaidat. Remelem 2017ben sem fukarkodsz veluk:-)))

    1. Szia Diver!
      Örülök hogy tetszenek az írásaim!Természetesen idén sem fogok fukarkodni, remélem lesz annyi élményem, amiről érdemes írni!
      Üdv:Moris

    1. Szia Razi!
      Örülök ha találtál az írásaim között számodra hasznosat, vagy legalább olyat, aminek az olvasása közben, egy kicsit ki tudsz kapcsolódni a hétköznapok taposómalmából!
      Üdv:Moris

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)