Tábori bögre készítése

Egy előző cikkemben két új szerzeményemet mutattam be. Most elérkezett az idő arra, hogy használjam is őket.

Az említett két eszköz, a Mora faragókés, és a Mora kanálvájó volt. Nem vagyok egy kézműves típus, de azért szeretek farigcsálni, alkotni. Már régebben elhatároztam, hogy faragok magamnak egy bögrét. Amolyan tábori, egyszerű darabot. Általában a legtöbb természetjáró kanalat meg csanakot farag, de a csanakot nem találom praktikusnak, (a kanálról ne beszéljünk  😳 ) így döntöttem a bögre mellett.

Neki is vágtam a kerek erdőnek, hogy kivegyem az élét a késeknek. Tudtam, hová kell menni, mert tavaly a táborhely közelében kidőlt egy nyírfa és úgy véltem, az megfelelő lesz alapanyagnak. Március eleje volt, a rügyek épp csak megkezdték kacskaringós útjukat a kiteljesedés felé.
A jégkorszaknak már vége volt, hosszú hideg tél volt ez. (2016-17) Nem kedvezett számomra csak a Tisza tó téli bejárásának.

De most már a hőmérő higanyszála a +20 fok közelében toporgott, azon töprengve, menjen-e még feljebb, vagy elég lesz mutatóba ennyi a tavaszból.
No, a lényeg, hogy összeállítottam a Varga Zoli féle keretes fűrészt, mert csak ez érte át a rönköt, amit kiszemeltem, és elvégeztem az alapanyag beszerzését.
Majd összekészítettem egy fotózásra a felhasznált eszközöket.
Egy ceruzával felrajzoltam a bögre száját, és a fülét. Így le tudtam választani baltával a felesleges darabokat a rönkről. Magyarul, elkezdődött a formába öntés.
Faragtam egy hajtószárat a fafúróba….
Mert arra gondoltam, hogy ne kelljen sokat használnom a kanálvájót, egyszerűbb lesz kis lyukakat fúrnom, majd ezeket összeszakítva kialakítani a bögre öblét…
…és kifurkáltam a lyukakat. Minél közelebb egymáshoz minél többet.
Ezután jött az összeszakítás. Jól is jön ilyenkor az Mókamiki Oziris vastag pengéje.
Amint ezzel megvoltam, elkezdtem a kanálvájóval kifaragni a bögre belsejét. Nagyon szépen haladtam vele, bár egy idő után, elértem a kés felhasználhatóságának határát. De ez csak a vége felé volt, mikor már mély volt a bögre, és rövid a vájókés markolata. 🙄 
Mikor elfáradt a kezem, eszközt váltottam, és leválasztottam baltával a fülhöz közeli részeket, hogy fel tudjam rajzolni a fül vonalát. Itt már egészen úgy nézett ki, hogy valami lesz a dologból.
Hát még amikor kivájtam a fül belső részét is.
Az első alkalommal eddig jutottam.

Szépen becsomagoltam a félkész műtárgyat egy nejlon zacskóba, és beraktam az avar alá, hogy ne száradjon ki addig, amíg legközelebb majd jövök. Mivel tábori szintűre szerettem volna elkészíteni, a következő alkalomra a bögre testének elvékonyítása – beleértve a fület is – maradt. Ja, és az alját is homorúra szerettem volna egy kicsit, mint a rendes bögrének.

A következő napon nem is siettem semmivel. Volt időm egy kicsit nézelődni, meg fotózgatni. Így került lencsevégre egy Piros csészegomba.
Meg lefotóztam még egyszer a szerzeményeimet, első munkájuk közben. Nagyon jó velük dolgozni, a faragás ideje alatt nem éleztem, de a végén szinte borotvált mindkét eszköz. Nem bántam meg, hogy nem kötöttem kompromisszumot, mikor kiválasztottam, hogy milyen márka legyen.
A faragásról több képet nem is készítettem, mert igazából, ahhoz, hogy az alábbi képen látható tábori szintre faragjam a bögrét, már nagy dolgok nem történtek. Vékonyítottam az edény falát, a fülét alakítottam. Egészen addig, amíg úgy gondoltam, ez lesz a vége.
Természetesen majd száradás után, ami néhány hét is lehet, csiszolópapírral még kidolgozom a felületét, letöröm az éleket, kitisztázom a belsejét, és valószínűleg lenolajjal kezelem. Egyébiránt már így is használható, de nyilván nem lenne tartós kezeletlenül. Meg nem is szép.
Mindenképpen jó móka volt farigcsálni a kellemes tavaszi fenyőillatban. Miközben alkottam, egy fekete mókus jelent meg velem szemben, úgy öt méterre. A fényképezőgépem meg a másik irányban volt úgy 3 méterre. Tudtam, vagy megnézem a mókust, vagy felállok a gépért és elszalad az állatka. Így végignéztem csendben, amint felmászik az asztalra, körülnéz a cuccaim között, leugrik a padra, és elmegy előttem úgy két-három méter távolságba. Na ez az a kép, ami nem készült el, mert van ilyen is. Máskor is láttam már, igaz, ilyen közel soha nem jött még. Viszont legközelebb viszek ki mogyorót, és elkezdem a szelídítést.

Ha tetszett a cikk, kérlek lájkold az Alaptábor Facebook oldalt, hogy mindig értesülj az új bejegyzésekről.

Ha pedig van hasonló történeted, vagy szeretnéd másokét olvasni, akkor csatlakozz bátran az Alaptábor Facebook csoportba!

Tábori bögre készítése” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia, Moris!
    Gondolkoztam azon, amit a csanakról, meg a kanálról írtál. Egyrészt, értem, hogy miért döntöttél a bögre mellett. Ennek ellenére leírom, én mit gondolok.
    Mindenekelőtt azt, hogy vannak dolgok, amiben nem elsősorban a praktikum vezérel, hanem érzelmi töltése van számomra.
    Csanak: nem gondolom, hogy kevésbé praktikus, mint a bögre, csak a jó arányokat kell eltalálni. Mivel hagyományőrzős érzések törnek rám a csanakok láttán,a szívem húrjai is megpendülnek.☺ Micsinájjak, ha eccer ilyen érzelgős vagyok?😊
    Kanál: többet is farigcsáltam már. Nem a legfájintosabbak, nem a legmegfelelőbb anyagból és eazközökkel, de legalább sokat szívtam velük.😅 Mostmár magamnak is szeretnék egyet faragni ( eddigiek ajándékok lettek ), hogy azzal kevergessem a kávémat a csanakomban.
    Szóval így próbálom védeni a csanak és kanálfaragós magamfajtákat!
    Amúgy meg mindegy ám, csak farigcsáljunk, hallgassuk a szél zúgásák, a madarakat, szívjuk be a természet illatait!!!☺
    Üdvözöllek, Moris, és várom a következő írásodat!!!😉

    1. Szia Sapapa!
      Teljesen igazad adok neked! Én nem is merném leírni, hogy ez, vagy az jobb. Nekem nem praktikus a csanak, nem gondolom, hogy belefér az eszköztáramba. De viszont,….annyi ember meg csak nem tévedhet, aki csanakot használ. 🙂 A kanál az félre érthető volt. Azért írtam hogy ne is beszéljünk róla, mert az első kanalamról írtam egy cikket,..és hát mit mondjak,……csak Téged tudlak idézni.: “Nem a legfájintosabbak, nem a legmegfelelőbb anyagból és eszközökkel, de legalább sokat szívtam velük. ” 🙂 Én is azt mondom, hogy, ha csak egy darab ágat farag meg az ember a kávé keveréséhez, már meg van az a bizonyos plusz, amit Te is említettél!
      Hamarosan lesz cikk. Kissé átalakult a honlap szerkezete. Az erdő mélyén menü alatt kategóriákba szedtem a témákat. A következő cikk a kenyérsütéshez kapcsolódik majd, a “tábori konyhában”

      Barátsággal:Moris
      Ui:Mikor is találkozunk személyesen? A MókaMiki-n?

      1. Szia, Moris!
        Tetszik, hogy felosztod az “Erdő mélyén” fejezetet!
        A személyes találkozó pedig hamarost!☺ Eddig úgy néz ki, hogy Zsuzsikám is kintalszik velünk. Mivel fázós a drágám, asszem, nagy málhával megyek.😉
        Nagy barátsággal! Sapapa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)