Palacsintázás, a Rácalmási szigeten

Magam sem gondoltam volna, hogy egy tavaszi hétköznap reggelen, a Rácalmási szigeten fogok kakaós palacsintát majszolni. No de kezdem az elején.

Egy természetjáró csoport meghívásának sikerült végre eleget tennem. Minden évben többször is invitálnak egy kis vadkempingezésre vagy kirándulásra, túrára, de sajnos elég ritkán tudjuk egyeztetni, hogy találkozzunk. Most sikerült. Igazából hétvégi program volt ez, de néhányan már csütörtökön, illetve Laci és Zoli már szerda este kimentek a szigetre. Amolyan előőrse volt ez a hétvégi találkának.

Én csütörtök reggel érkeztem meg a sziget bejáratához a hídhoz. Zoli és Laci elém jöttek, mert igen eldugott helyen vertek tábort. Két okból. Hogy ne zavarjon minket senki, és mi sem zavarjunk senkit.
Mikor elértünk a táborhelyre, beszélgettünk, hogy minden évben ide szoktak jönni, akár többször is, de most kicsit megváltozott a tájkép, mert ritkították az erdőt. Elsőre lehangoló egy ilyen ritkítás, de belegondolva, nagy szükség van rá, mert az elöregedett fákat, a buja aljnövényzetet újra friss formába hozzák így. Szóval, mikor odaértünk, lepakolásztunk, beszélgettünk kicsit, kivel mi történt, amióta utoljára találkoztunk. Ők már elkészítették a szállásukat, az enyém volt már csak hátra. Sátoroztak mindketten.
Én a szokásos függőágyazást választottam. Szerettem volna kipróbálni, pontosabban kissé átalakítani a függőágy alsó szigetelő rétegét.
Ez egy opcionálisan felszerelhető szigetelő réteg télre. A téli Tisza-tó túrán már használtam, de most kissé átalakítottam, és most kedvező alkalom volt, hogy elmolyoljak vele. Hamarosan készen is voltam.
Közben Laci előkészítette kis bográcsát…
és a csirkepörkölt alapanyagait, amit ebédre készített el. Egy késői ebédre, mert bőven elmúlt három óra, mire készen lett vele.
Ilyen alkalmakkor nagy lelkesedéssel nézegetem a túratársak eszközeit. Ki mit hogyan használ. Aztán kérdezek, tanulok, és persze fotózok. Most ilyen eszköz volt Laci merőkanala, ami a múlt és jelen nagyszerű ötvözete.
De ilyen a kése is, ami egy egyszerű tucat termékből lett, jó ízléssel, gondos munkával, esztétikus, egyedi „szíve csücske” eszköz.
No meg a balta. Minden kempingező kötelező „tartozéka”. Ki tudja már milyen volt alapjaiban, talán már az sem emlékszik rá, aki ilyenné alakította ki.
Ebéd után Zolival elindultunk egy kis kirándulásra, mert én ezt a szigetet még csak télen láttam, és most egészen mást mutatott. Egy-két növény már kibontotta virágait, így néhol méz illatú levegőt szippanthattunk. Micsoda élmény!
Egy kis részét jártuk csak be a sziget tanösvényeinek. Egyrészt mert hamarosan szürkült, másrészt mert éppen áradt a Duna, és egynémely részeket már nem is tudtunk megközelíteni.
Ezen a rövid szakaszon is több madárlest láttunk.
Végig táblák okítottak, hogy mire lehet számítani, milyen állatokat, növényeket láthatunk.
Kacskaringós utakon haladtunk…
Néhol pallókon kellett átkelni a víz felett…
…néhol meg a vízen.
A parton elsüllyesztett ladikok korhadtak. Talán lesz még valaki, aki rendbe hozza némelyiket, hogy kiszolgáljanak még pár szezont.
Sajnos minduntalan elfogyott az út, amin elindultunk, így szinte csillagtúraszerűen haladtunk.
A Duna partjára egyáltalán nem tudtunk kimenni, olyan magas volt a vízállás.
Nem sajnáltuk, mert volt annyi látnivaló, hogy akár kétszer is végigjárhattuk volna az utat, akkor is láttunk volna új olyat, ami megér egy kattintást. Közel hajolva a dolgokhoz pedig, mindig akad fotótéma.
Olyan is akad, mikor már messziről ordít valami, hogy bekerülhessen az Alaptábor fotói közé. Ilyen volt ez a rendhagyó turistajelzés is. J
Aznapi tekergésünk végén még megnéztünk egy halászkunyhót.
Megnéztük azt is, hogy előző este, Zoli és Laci -mivel éjjel értek ide és nem szerettek volna sátorállítással bajlódni- hol töltötték az éjszakát. 
A visszafelé úton pedig megbeszéltük, hogy egyszer építünk valami hasonlót majd…
Az alkonyat a híd lábánál ért bennünket.
A lefekvésig eltelt rövid idő beszélgetéssel, tapasztalatcserével telt. Az éjjel sem történt semmi rendhagyó. Én gondolkodtam, hogy leveszem az alsó szigetelőt, mert elég melegem volt, de inkább kitakaróztam kicsit. Szerettem volna látni, hogy reggelig hogyan tart, mozdul, nyúlik-e. Minden rendben volt.
A többiek még aludtak, mikor reggeli sétámra indultam. Szerettem volna kihasználni a reggeli napfényt, mert előző nap nem voltak szép fények.
Most viszont igen.
Fotóztam virágot…
…megint csigát…(könnyű téma, lassan halad 😀  )
…egy hatalmas teknős alakú rönköt…
…kipattanó rügyeket, vagy inkább már nyíló leveleket…
…magányos ladikot…
És még megannyi szépséget lehetett volna, de nem lehet mindent egyszerre. Visszamentem a táborhelyre, és…és akkor történt…
Már messziről érezni lehetett azt az illatot. Azt a nagymamáink konyhájából agyunkba ivódott kellemes illatot. Palacsinta? De hogy? Nos úgy, hogy mint kiderült, Lacinak aznap volt a születésnapja. És e jeles napot kakaós palacsintával kívánta megünnepelni. Kicsiny serpenyőjén, büszkén sütögette a palacsintákat, így lengte be a fél szigetet az étvágygerjesztő édeskés illat.
Mi meg persze tekertük serényen, mert szó se róla, piszok jó palacsinták készültek. És bőséges mennyiség.
Tízórai volt ez inkább mint reggeli, mert a felkelést sem kapkodtuk el, így a reggeli is eltolódott. A helyzet viszont az volt, hogy az ebédet már csak gondolatban fogyasztottam velük, mert délben már úton kellett lennem hazafelé. Nagyon kellemes időszakot töltöttünk együtt. Sok mindent tanultam a két, nálam tapasztaltabb természetjárótól.
A sziget is elvarázsolt, pedig mint írtam, kis részét jártuk be csak. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan családostól, gyerekkel együtt fogunk visszatérni, egy kissé szárazabb időszakban. Jó lenne bejárni az egész tanösvényt. Szint, egyéb akadály nem nagyon van, így kisebb gyerekkel, akár babakocsival is bátran ajánlom a kirándulást itt. Felhívták a figyelmemet persze a nyári időszak kis gonosztevőire, a szúnyogokra. Ez ellen kell csupán védekezni majd.

Ezúton is szeretném megköszönni az MTTP-s természetjáróknak a meghívást, és a vendéglátást!

Végezetül, kifelé a hídról, még rápillantottunk a Dunára.
Búcsúzóul ugyan, de a közeli viszontlátás reményében indultam el hazafelé!

Ha tetszett a beszámoló, és szeretnél még ilyeneket olvasni, vagy van hasonló élményed vannak, lépj be az Alaptábor Facebook csoportban vagy az lájkold az Alaptábor Facebook oldalt .Így értesülhetsz leggyorsabban az új hírekről, cikkekről, nyereményjátékokról!

Palacsintázás, a Rácalmási szigeten” bejegyzéshez ozzászólás

    1. Köszönöm szépen!
      Nagyon jól éreztük magunkat! 🙂 Igazi kellemes tavaszi idő volt.

  1. Köszönöm,hogy eljöttél,eljöttetek.Nagyon jó volt.És köszönöm,hogy megosztottad szerzeményeimet.Üdv.:TDLaci

    1. Én köszönöm a megtiszteltetést, hogy veletek tölthettem ezt a számomra sajnos rövid időt! 🙂

    1. Köszi Sapapa!
      Azt sajnálom, hogy illatokat, vagy akár palacsintát nem lehet még online küldeni….de remélem csak még! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)