III. MókaMiki Kés Klub találkozó Csévharaszt.

Szokatlan vadak jelenlétéről számoltak be szemtanúk a Csévharaszti erdőben. A Borz, az még csak-csak előfordul errefelé, de egyesek – józanságra esküdve-  látni véltek Sakált és Mongúzt is! Egy természetjáró pedig arról számolt be, hogy egy Betyárt látott, a volt Pusztabíró házánál. Írja, az Alaptábor.hu egyik 2017-es cikke.

Meglepő és hihetetlen lehet ez, mindazoknak, akik nem jártasak késes berkekben, és nem tudják, hogy most került megrendezésre a III. MókaMiki Kés Klub találkozó. És nem tudják, hogy a fent említett nevek, egy-egy, Kovács Miklós késkészítő által gyártott erdőjáró kés neve.  Az első ilyen találkozóról, ide kattintva lehet információt gyűjteni, a másodikról pedig ezen a linket találhat beszámolót az olvasó.

Az első két találkozó igencsak szomorkás időben szerveződött. Késő ősszel, mikor már hűvösebbek az éjszakák, és a nappalok is rövidebb, barátságtalanabb arcukat mutatják. Így elhatároztuk, hogy a soron következő összejövetelt, egy szép tavaszi, verőfényes napon tartjuk 2017-ben. Meg is jelöltük az időpontot, méghozzá pont bolondok napjára tettük az ikszet a naptárban.

Április elsején reggel nyolckor egy kisebb csapat találkozott a csévharaszti erdő szélén, egy parkolóban. Többen már ismertük egymást, néhányan azonban csak most találkoztak egymással először. Páran később, vagy másnap csatlakoztak hozzánk. Így, mikor megérkezett mindenki, nyolc után kicsivel, bevettük magunkat a környék legszebb, legváltozatosabb erdejébe, hogy egy rövid gyaloglás után elérjük célunkat.
A cél pedig nem más volt, mint a fent említett Pusztabíró házi pihenőhely.
Itt, a Monori NEFAG munkatársai, pazar kis pihenőhelyet alakítottak ki, padokkal, asztalokkal, sütögető hellyel és egy kis, három férőhelyes házikóval.
A sütögetőt, mivel tűzgyújtási tilalom volt, nagyjából erre használtuk:
Változatos, eseménydús napra számítottunk. Alapvetően nagy öröm volt számunkra, hogy Kovács Mikós megtisztelt bennünket, és az ország másik végéből elutazott hozzánk. Mondhatni „jelenlétével emelte az összejövetel fényét”.   Ezúton is szeretném megköszönni Neked Miki, hogy az ország másik végéből idelátogattál miattunk!

Mikor kiérkeztünk a helyszínre, szokás szerint birtokba vettük a helyet. Ketten befészkeltek a kis házikóba.
Néhányan függőágyaztunk.
Volt, aki sátorban töltötte az elkövetkező éjszakát.
Norbert barátunk egyszerű ponyvamenedékkel és vészeseti poncsóval kísérletezett.(bevált)
Lefekvésig azonban még sok-sok ígéretes dolog várt ránk. Mivel volt, aki itt vette át Mikitől a rendelését, illetve jelezte, hogy esetleg vásárolna kést, így ez alkalommal a mester kihozott némi árut is.

Nem kevés időt töltöttünk el az új kések „megtaperolásával”, fotózásával.
Ilyenkor jönnek a szokásos kérdések, ami természetes egy felhasználótól, és csak a készítő tud rá válaszolni. Miért így, miért úgy, miért változott, mik a felmerülő felhasználó igények…stb…stb.
Miki ezekre megpróbált egyszerű, felhasználóbarát nyelven válaszolni. Aztán vagy megértjük, vagy nem. J

Előkerülnek régebbi kései, összehasonlítjuk, változott-e rajta valami, és ha igen, miért.
Aztán volt, aki a készülő késéhez itt adta át a felhasználandó markolatanyagot. Izgalmas belegondolni, hogy milyen lesz majd ez, hogyan mutat az elkészült késen.
Krisz előző kése is rendhagyó markolatot kapott.
És ha már markolatok, akkor íme egy kép(részlet), egyik kedvencemről, a jáde markolatos Móka késről:
Szóval ez a része, kissé szakmai ennek a találkozónak.
Ezután jött, a szokásos kötetlen beszélgetés, kivel mi történt, és a többi és a többi…
Kicsit később érkezett Varga Zoltán, akiről más sokszor írtam az Alaptáborban. Egy napra érkezett, és Ő sem jött üres kézzel. Szintén megörvendeztette azokat, akik rendeltek tőle, és megtisztelte őket azzal, hogy személyesen szállította ki a megrendelt árut.
Ezen felül, praktikus tanácsokkal látta el a leendő felhasználókat. Például, hogy hogyan élezzünk baltát.
És ezzel el is ment a délelőtt. Előkerültek a hátizsákból a bekészített szendvicsek és egyéb ebédre valók.

Az ebédhez a zenét, a megfelelő, békés hangulatot, Norbert szolgáltatta. Ezúton is köszönöm neki. Sajnálom hogy csak ilyen rövid részletet rögzítettem. Majd legközelebb okosabb leszek. 🙂

 


Ebéd közben igyekeztem megörökíteni társaságunk tagjait portré formájában. Ez egyik kedvencem. 🙂

Ebéd után csendes pihenő következett. 😀 
A délután első részében a Bs&Bs (Bálint&Sugár
Bushcraft&Survival) szervezésében, Feri, (azaz Bálint) segített elsajátítani néhány fafaragó fogást azoknak, akik erre hajlandóságot mutattak. Viszonylag kevés sérüléssel, elég szép munkák születtek.
Később, Varga Zoli segített kanalat faragni a jelenlévőknek.
Mindent összevetve, mondhatjuk, hogy tartalmasan telt el az első nap. Néhányan a nap végén hazatértek, mert csak egy napot tudtak maradni. Elbúcsúztunk MókaMiki-től is, sokat kellett még utaznia hazáig. Akik maradtak, azok lassan elkezdték igazgatni éjszakai fekhelyüket, mások a vacsorához készülődtek. Késő estébe nyúló laza beszélgetéssel zárult a nap. Volt szó mindenről, ami a késekhez vagy a természetjáráshoz kapcsolódik. Fáradtan, de nyugalommal feküdtünk le mindannyian.

Verőfényes reggelre ébredtünk. Az erdő lakói, néhányan megelőzve minket, már a reggelihez készülődtek.
A második napra, szokás szerint nem készült forgatókönyv. Reggeli után én fotózni mentem, hátha találok valami érdekeset. Nyilván találtam is. Ezen a kis maki fejen megakadt a szemem, pedig pár centi átmérőjű csak, de nagyon mókásan néz ki. 🙂 
Vadászles állott itt valaha. Ma már csak a létrát ragyogja be a felkelő nap fénye.
Balázsék sátra, mesebeli helyen lett felállítva. Este, igazi illatorgiával térhettek nyugovóra. És az esti fények is kitettek magukért.
Mire visszaértem a sétámból, már ismét szorgos kezek faragták a nyersanyagot. Jobbára kanalak készültek. Egy sem lett befejezve, mert elbeszélgettük az időt.
Tapasztalatokat cseréltünk. Egymás felszerelését nézegettük, új dolgokat tanultunk egymástól. És szívtuk a jó levegőt, élveztük a tavaszi 20-25 fokos meleg időt. Még az erdőben ebédeltünk meg, de kora délután már indulnunk kellett haza, hiszen volt, aki Győrből érkezett hozzánk. Neki hosszú lesz még az út hazáig.
Úgy láttam, hogy mindenki nagyon élvezte a hétvégi összejövetelt. Hangos szó, a nevetésen sztorizáson kívül nem volt.  A következő találkozót talán még az idén megrendezzük, mert úgy tűnik, igény van rá.  Ha felkeltette az érdeklődésedet a MókaMiki kések világa, keresd a Facebook-on a csoportot, csatlakozz, és érezd jól magad. J

Amennyiben tetszett az írás, és nem tetted volna még meg, csatlakozz az Alaptábor.hu Fórum Facebook csoporthoz, lájkold az Alaptábor.hu Facebook oldalt. Ha pedig van valami hasonló történeted, oszd meg ott velünk, hadd legyünk részesei egymás élményeinek! J

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)