A hobó kályhától a gázfőzőig

Amikor már lehetőségem volt rá, nagyjából a kilencvenes évek derekán, sok szilárd alapú főzőberendezés használata után, megvettem az első Campingas gázfőzőmet. Ezt csak azért írom le, mert már rég letettem a voksomat a tiszta, könnyű, gyors… gáz mellett. Azóta sok idő eltelt, sok mindent kipróbáltam utazásaim, túráim során. Most egy számomra új eszközt próbálhattam ki Nagy Tamás jóvoltából, a manapság túrázók körében oly divatos hobókályhát. Szerettem volna megbarátkozni vele…

Mielőtt kimentem az erdőbe, már latolgattam, hogy milyen lesz majd használni az új eszközt. Mik lesznek majd az előnyei, vagy a hátrányai a gázégővel szemben, kifejezettem a saját túrázási szokásaimat figyelembe véve. Már csak azért ez az önzés, mert ahányan vagyunk, annyifélék a szokásaink, igényeink. A bepakolásnál a méreteit, súlyát fixíroztam, mennyire kompakt, mennyi a súlya. Természetesen mindezt a gázfőzőmhöz hasonlítottam. És persze számszerűsítettem is a tapasztalatokat. A kis kályha, közel 500 gramm súlyú és 13,5 x 7 cm méretű.

Balázs barátommal már az útra léptünk az erdőben, mikor eszembe jutott, hogy a nagy méricskélés közben otthon felejtettem a kályhát. (Másik településen) Gyorsan visszaszaladtunk érte és egy óra múlva már a táborhelyen is voltunk.

Egy kicsit farigcsáltunk, majd használat előtt készítettem néhány fotót, hogy hogyan is néz ki az eszköz. Látható, hogy a túrafelszereléseknél, már-már klasszikusnak mondható hálós kis tasakba csomagolták. Ez abból a szempontból nem igazán praktikus, hogy, használat után, ha véletlenül marad rajta hamu, korom, föld, kosz… bármi, majd a hátizsákunkban landolhat.
A hálós tasakból kibontva, ez a látvány fogad bennünket. A rendszer hat eleme, szépen összeforgatva.
Hátul látható két henger, ez lesz majd egymásba csúsztatva, ebből lesz majd a kályha teste. A baloldali, egy dupla falú, hőfokozós henger. Előtte a rostély, ezt bele kell helyezni a henger belsejébe alulra. A henger tetejére jön az előtérben látható, kihajtható kis lábakkal rendelkező gyűrű, ezen foglal majd helyet az edény.
Itt most éppen behajtva próbáltuk. Egy bögre kényelmesen elfér rajta.
A lábacskák helyett, illetve azokkal együtt, igény szerint, a képen látható kis rácsot is lehet alkalmazni. Illetve ha nem fával tüzelne benne a tulajdonos, hanem egyéb szintetikus anyaggal, akkor a kis tálka kerül a henger aljába, és abba a tüzelőanyag.Én rögtön aprítottam is tüzelőanyagot, hogy megsüssük a hobó kályhával a rántottánkat ebédre. Ennyi fára gondoltam.
Persze ezeket kisebb darabokra hasogattam, hogy beleférjen a hengerbe majd.
Begyújtottuk a kályhát, és már pattogott is a tűz. Időközben, kihasználtuk a lokális, mobilis tűz előnyeit. Ugyanis elkezdett esni az eső, így be kellett húzódnunk a ponyva alá.
Feldaraboltuk a hagymát és a virslit, amit alapnak szántunk az ebédhez.
Sajnos kihajtásnál, az egyik kihajtható láb letört, így folyamatosan fogni kellett a félbeszedett mátrai sütődiszkoszt, amiben sütöttünk.
De nem ez volt a probléma igazából. Az az előny, amit arról gondoltam, hogy majd bevihetjük „zárt helyre”, fedés alá, ha úgy alakul, nem igazolódott be. Főleg az elején nagyon füstölt, de később sem volt praktikus rajta a főzés. Ugyanis nem lehet szabályozni a láng intenzitását. Nem, sajnos azzal sem, ha kicsit kevesebbet vagy kicsit többet rakunk rá. Főzéshez mindig nagyon meleg volt. Csak ha raktunk rá, akkor még kormolt is újra. A fent említett mobilitást üdvözöltük ismét, mikor rájöttünk, hogy a fa asztalra helyezett eszköz, felgyújtotta az asztalt. 😆 
Pedig előtte pár héttel olvastam már ilyen beszámolót, mégis figyelmetlen voltam.

Ezután még próbálkoztam vele, hogy leraktam a kályhát a földre, és majd ott folytatom a főzést, de csak kínlódás volt. Túl nagy hő, folyamatosan emelni kellett a serpenyőt. Nem lehet szabályozni a hő intenzitását, viszonylag sűrűn pakolni kell, mert kicsi az égéstér, így nem tudtam kényelmesen főzésre használni. Teavizet, vagy kávét megforralni, megmelegíteni, jó lehet, de már főzni nem tudtam rajta. Így hamarosan Balázs gázfőzőjét használva fejeztük be az ebéd elkészítését.
Dél lett, mire elkészült a rántotta.
Kényelmesen megebédeltünk, közben megbeszéltük a tapasztalatainkat. Kétségtelen előnye az eszköznek, hogy rengeteg tüzelőanyag áll rendelkezésre a működtetésére. Ez azonban csak erdős területeken használható. Balázsék ilyet (is) vittek például a Retyezátra, ahol voltak olyan napok, mikor még mutatóban sem volt fa. Nem, apró fa sem volt. Csak kő!
A lokalitás, a mozgathatóság, és a csekély tüzelőanyag mennyiség a tábortűzzel teszi vetélytárssá. Viszont a tábortűznél, ebben a formában, ahogy mi csináltuk, jobban lehet szabályozni a hőmérsékletet, az edény láng, parázs, hamu fölé emelésével. A gázhoz viszonyítva, számomra ki is merült az előnye. A gáz tiszta, szabályozható intenzitású, esőben sem probléma a tüzelőanyag, azonnal maximumot nyújt, és egy pillanat alatt megszüntethető az égés.

Nyilvánvaló, hogy megvan a helye ennek az eszköznek a természetjárók körében. Táborozáskor, ha kevés a tüzelőanyag, nem akarunk nagy tüzet rakni, de szeretnénk vizet forralni vagy főzni, van időnk molyolni vele, akkor mindenképpen hasznos kis kályha ez.

 

 

 

A hobó kályhától a gázfőzőig” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Egy ideje magam is nézegetem a gázfőzőket, belátva, hogy egyszerű, gyors, stb.
    Azt azonban nem tagadhatom, mennyire szeretek tüzet rakni. Ez nem pirománia, hanem a meditáció egy fajtája nálam.
    Szeretem az előkészületeket, akkor is, ha macerás, ha szivatós. Szeretem a tűz látványát, a füst kesernyés illatát, a pattogását. Az én hobókályhám egy pofon egyszerü vas. 600 ft-os evőeszköz csurgató a KIKA-ból, oldalán kis kivágás. A hátizsákban meg nem holt tér, mert a 1.5 l-es ásványvíz pont belefér!☺

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)