Séta a Merzse-mocsárnál

Kevesen tudják, hol van ez a mocsár Budapesten, pedig sok cikk van róla. A nyugalom szigete is lehetne, de sajnos nagyon zajos helyen fekszik. Hol járunk? Lehetne ez a kérdés, akár egy vetélkedő feladványa is. No, akkor én megmondom, hol járunk.
A 27 hektáron elterülő Merzse mocsárnál. Budapest közigazgatási határának a legszélén. A Liszt Ferenc repülőtér olyan közelségében, hogy egyfolytában a repülőgépek zajától hangos az erdő.

A XVII. kerület Ecser felőli végén.Ha a látogató vonattal érkezik, akkor Rákoskert megállónál kell leszállni, továbbmenni Ecser irányába és átmenni a sorompó nélküli vasúti átjárón.

És onnan követni a zöld béka turistajelzést.
Ha autóval, akkor Budapest felől át Ecser településre és a XVII.kerület utolsó utcáján jobbra. Ha ez a fasor megvan, akkor már jó nyomon vagyunk, az utca végén az állomás.
Sajnos, amit a zajról írtam, az annyira igaz, hogy mikor mi az októberi párás reggelen nekiindultunk, hogy körbejárjuk ezt a gyönyörű helyet, az elején csak a zajra tudtunk figyelni. Aztán megpróbáltunk elvonatkoztatni ettől. Hiszen az ősz, a legszebb arcát mutatta nekünk.
Amint átmegyünk a vasúti átjárón, egy hosszú, viszonylag látnivalókban szerény útszakasz következik, aminek a végén ott van a természetvédelmi terület, és a tanösvény kezdőpontja.
Itt mindent leírnak, ha az idelátogató nem lenne tisztában az erdő írott, vagy íratlan szabályaival, mindenképpen olvasgasson egy kicsit! Egy térképet is találunk, és habár nem könnyű eltévedni, érdemes lefotózni, hogy ha úgy alakul, akkor meglegyen.
A tanösvényen balra indultunk el. Hamarosan megláthatjuk ennek a tájnak a másságát, a közeli erdőkkel-mezőkkel szemben.
Megjelennek a különféle vizet kedvelő növények.
Mi egy gyönyörű párás reggelt fogtunk ki. Mesésen szűrődött be a napfény a fák ágai között.
Ligetes, kacskaringós úton haladtunk. Néhol sűrű erdőben, néha szellősebb helyeken.
Egy ilyen szellős helyen jobbra tekintve, megpillantottuk a madármegfigyelő tornyot. Ez lesz majd első állomásunk. Ám amíg odaérünk, varázslatos erdőrészeken, kidőlt áthajló fák alatt haladunk.

Pár perc múlva azonban már ott állunk, a torony lábai előtt, hogy fentről is megpillanthassuk ezt a csodálatos mocsárvilágot.
Jobbra tekintve a toronyból, a pára egy nagyobb foltban, még mindig ott pihent a nádasok felett.Balra nézve azonban már tisztább képet mutatott a mocsárvilág.
Távcsövet is vittünk, de a nagy csodálkozásban elfelejtettük elővenni. Pedig volt mozgás bőven a vízen.A torony mellett, tágas, szellős réten, kényelmes padok hivatottak kiszolgálni a túrázok kényelmét.Sajnos, itt is megjelenik, az ilyen helyeken oly jellemző, már-már megszokott szeméttel zsúfolásig megtelt szemetes. Miért?

Tovább haladtunk egy nagy mocsaras ingoványos rész mellett. Itt-ott voltak csapások, de mi nem mentünk be, bizonyára nem sok élményt tartogatott számunkra a derékig érő vizes növényzet.
Mivel tanösvényről lévén szó, az út mellett folyton táblák tájékoztatnak bennünket, hogy hol járunk, mit láthatunk, ha szemfülesek vagyunk. Új szavakat is tanulhatunk, ha éppen erre lennénk fogékonyak. Mi is tanultunk egyet.Figyelem! Az út széle, nyomokban szedret tartalmazhat!A galagonya viszont nem csak nyomokban lelhető fel, hanem teljes pompájában, és nagy mennyiségben. Tessék fogyasztani, egészséges és finom csemege!Az út már régen visszafelé kanyarodott, túl vagyunk a tanösvény felén. Mint egy alagút, úgy tornyosul fölénk, a még dús lombozat.
Friss levegőtől illatozó,Mocsártól párás,  dzsungelszerű erdőrészeken haladunk át.
Az ősz azonban robog, a levelek sárgulnak, és hamarosan lehullanak majd.
Kiérve az erős részből, egy hatalmas nyárfa alatt, ismét komfort zónát alakítottak ki számunkra gondos kezek.  Több mint 10 méter kerületű nyárfa alatt, lakályos kis pihenő található. Használjuk ki ezt a kis árnyas részt, mert hamarosan egy ingerszegényebb, viszonylag sivár hosszú egyenes földút következik.
Ez az út lesz egyben utunk utolsó szakasza is. Persze ha figyelünk, nézelődünk, rengeteg szépet láthatunk még az út mentén.
A Merzse-mocsár tanösvény, akár kisebb gyerekkel is, kényelmesen, könnyű ruházatban nagyjából 3 óra alatt bejárható.
Nem árt persze berakni egy kis innivalót, és szendvicset, mert ha megszomjazik, megéhezik a vándor, csak a hazaira számíthat. Megjegyezném azt is, hogy ez most egy viszonylag száraz, őszi időszak volt.
Esős, tavaszias időben, bizony elkel a gumicsizma is! Voltunk itt tavasszal is, de nem tudtunk  nagy sártól még csak a közelébe sem menni a helynek. Ám ha egy különleges helyre vágyódnánk, Budapesttől nem messze, sőt,..Budapesten, akkor a Merzse-mocsár bátran ajánlható!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Optionally add an image (JPEG only)