Velencei-tó kajakkal

Régi vágyam volt, hogy ha meg lesz az első saját kajakom, akkor elmegyek vele a legtöbb hazai vízfelületre.(kivéve Balatont, az valamiért nem érdekel) Természetesen szerettem volna a Velencei-tóra is eljutni.Ez a vágy végre 2018-ban teljesült. Januárban megalkudtam egy alig használt Aquaris Trek kajakra, és lett egy saját hajóm. Ez előtt béreltem, de az körülményes volt, mert időhöz volt kötve, nem mindenhol lehetett bérelni, valahol pedig piszok drága a bérleti díj. A vízi túráimról, ide gyűjtöttem az összefoglalókat. A hétvégén Misi barátommal, az Alcsi-holt Tiszára készültünk, de lázas beteg lettem, elnapoltuk a dolgot. De szerdára már jól lettem, és nem bírtam magammal. Tudtam, hogy kicsi a tó, nem nagy kaland körbeevezni, meg nagyon jó időt is jósoltak az időmágusok.

Szóval feldobtam a tetőcsomagtartóra a hajót, és nyolc után valamivel már indultam is. A saját készítésű konzol jól vizsgázott. Könnyű volt felrakni, könnyedén felrakható rá a sajka, és nagyon stabilan tartja a kajakot.Jó előre tájékozódtam, hogy hol tudom majd vízre rakni a hajót. A választásom most a Szúnyog-szigeti kikötőre esett.

Olyan magas volt a vízállás, hogy valójában majdhogynem felfelé kellett rakni a hajót. J 😆 Nagyon kényelmes volt a ki- és a beszállás.
Nem sok mindennel terheltem, az amúgy hatalmas (70+80 literes) raktereket. Két liter víz, egy smack, pár darab cerbona, meg amin megfőzöm. Minimális váltóruha, kötelező felszerelések. Van napi rekesz is a hajóban, a hátsó rekeszbe nyílik, ide raktam az apróságokat. Csoki, telefon, naptej… Beültem tehát, és a nyílt vízfelület felé vettem az irányt. Egy csatornaszerű rész vezetett ki a kikötőből.Hihetetlenül kényelmesnek tűnt elsőre az ülése a kajaknak. Alul, hátul kipárnázott, oldalt comb résznél szintén kipárnázva, állítható combtámasz, lábtámasz, full extra.

Hamarosan ki is értem a nyílt vízre. Ahogy számítottam, nagyon kellemes kis hullámokat fodrozott az enyhe Velencei-tavi szellő.Mivel most jártam itt először, fogalmam sem volt, mi merre van. De nagyjából körbelátni a tó széleit, szóval nagy eltévedés nem lehet. Megcéloztam a túloldalt.  Néhány nagyobb nádszigetet kerülve értem el a tó közepe táját. Balra kanyarodtam, mert megláttam egy szigetet, gondoltam megnézem közelebbről.Távolabbról szebb volt. Rissz-rossz betonos oldalai voltak, bentebb meg éppen tisztító irtást vagy mi a csudát csináltak, de elég kopár volt. Minden ki volt vágva, meg leégetve. Körös-körül pedig zsákokban várta gondolom a szemét, hogy majd kivigyék onnan.A sziget másik oldalán láttam meg az első élőlényeket. Nosza, egy fotót róluk, mert az jól mutat a cikkben. J
Közben átértem a másik oldalra, az Agárd-Gárdony által határolt part közelébe. Nem mentem nagyon ki a szélére, mert semmi érdekeset nem gondoltam, hogy majd látok. A part mentén, kempingekben, üres lakókocsik álmatag szemeikkel várták a rövidke nyári szezont. Azért ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem kellene-e vajon elgondolkodni a kerékpáros, gyalogos turizmus fellendítésén? Hiszen ez a kis tavacska, még gyalog is körbejárható egy nap alatt. Na de én csak turista vagyok, nem szolgáltató, képes vagyok elmenni máshová az élményekért…Közben megérkezett a második fotómodell. Le is fotóztam nektek ezt az impozáns jószágot. Összességében nem nagy vízi élet volt ezen a napon a tavon.Eközben lassan dél lett, így elkezdtem nézni egy kikötőt. Olyasmit kerestem, ami valami természetes part, de jobbára ez az oldal kiépített, kikövezett. Ez a stég alkalmasnak tűnt, de a sétaút mellett volt, és bár nem volt nagy forgalom így szerda délben, nem tetszett a hely.Egy kicsit arrébb ez már annál inkább. Az oszlop lábánál, fa cölöpöket láttam. Ide kötök ki, így döntöttem.Jó döntés volt. A cölöpök nem karistolják össze a kajak oldalát, és kényelmesen ki tudtam rájuk lépni.Az ebédet nem vittem túlzásba, megettem a smack-et, és pár darab cerbona szeletet. Meg ittam természetesen, habár az ivás az folyamatos volt. Hála ezért az ülésbe integrált kulacstartónak, amiben egy 7,5 dl-es vizespalack lapult.Ebéd után, egy nagyobb vízfelületen haladtam át. Ezeken a helyeken, gyakran próbálgattam a kormánylapátot, leengedni, használni, felhúzni. Nem nagy szükség volt rá nyílt vízen, mert szinte szélcsend volt. A nádasokba tekergéseknél nagyobb hasznát vettem… A fehér épület képe már felsejlett párszor, kíváncsi vagyok rá.Egy üres kikötő következett, beeveztem, hogy “történjen is valami” még a mai nap, lássak valamit. Nyilván nem volt katartikus élmény, de legalább változatos volt a szakasz.Egy „kolléga” volt aznap még legény a gáton, egy vasalódeszkát hajtott egy jókora péklapáttal. Hogy mik vannak. 😯 
Az út folyamán sok horgásszal találkoztam. A híresztelésekkel ellentétben, semmi bajuk nem volt velem. Köszöntünk egymásnak, én eveztem, ők horgásztak. Nyilván találkozott két „kultúra”. J
A tónak ez a vége is tele van szerencsére nád szigetekkel. Ezeket nagyon szerettem, ki-be járkáltam köztük, zsákutcákba futottam, kis belső tavakat találtam. A nád felett a kápolnásnyéki templom tornya adott irányt.Ahogy fordultam, úgy bontakozott ki előttem Sukoró látképe.Szép volt, de mint mondtam, engem a természetes életvilág jobban vonz, úgyhogy bevettem magam ismét a nádszigetek közé. Bolyongtam egy kicsit. Élveztem, hogy ezt a kajak méretet választottam(4,2 m), könnyedén lavíroztam a nádasban. Ha kellett, kormánylapáttal segítettem cikkcakkozni.Persze nyílt vízről, Sukoró és Pákozd látképe egy kis tükröződéssel megdobva, azért nem rossz. Ezt is elnézegettem egy darabig, hátra dőlve, a még mindig hihetetlenül komfortos „fotelembe”.Ismét egy nagyobb vízfelületen eveztem át. Itt már volt egy kis szellő, de még éppen csak akkorákat dobott a hajón, mint az autón az M0 autópálya Maglód környékén. 😈 
Azért voltak festői látképek, amiket érdemes volt lefotózni, és megőrizni emlékeim között. Ez is olyan volt.Összességében ez az oldala jobban tetszett a tónak, mint a déli. A part és a nyílt víz között sok helyen voltak nádszigetek, amikről már beszéltem. Most is becsorogtam egy ilyen közé, megálltam, hallgattam  a madarak csicsergését, és élveztem ezt a remek időt.Hamarosan előkerült a fehér ház, ami kicsit csalódás volt. Azt reméltem, valami tájház, vagy nemzeti parki létesítmény, de egy lepattant épület volt csak.Két óra körül, már elértem a kiindulópont környékét. De csak három órakor kötöttem ki, ennek két oka volt. Az egyik, hogy szerettem volna még kacsázni a nádszigetek között. A másik, hogy addig kacsáztam, hogy a végén azt sem tudtam, hol vagyok.  😀 Viszont nem is érdekelt. Nézegettem a madarakat, meg a vízi állatokat. Ilyen kígyóból itt sokat láttam.Aztán kikötöttem. Gondoltam rá, hogy majd visszaszállok, és bemegyek még a nádasba. De időközben egy komorabb felhő tette tiszteletét az égbolton. És ehhez még hozzájárult, hogy éppen csak meggyógyulva, ennyi elég is volt. Kb. 4,5 óra evezés volt, kb. 18 km távval.
Egy kis videót is készítettem, hogy jobban érezhető legyen a nádasok hangulata. Nem túl jó, aki próbálta már mozgó kajakból a kézből videózást dslr géppel, az tudja miért. 🙂

A tó azt adta, amire számítottam. Nem túl nagy, egy nap alatt kényelmesen be lehet járni. A déli part számomra unalmas volt, az északi az tetszett, kissé vadregényesnek mondanám. Arra pont jó volt, hogy rizikó nélkül leteszteljem a kajakot. Hamar ki lehet kötni, nincs sodrás, meg persze közel van a lakhelyemhez, bő óra alatt leérek. Talán még egy nyári, vagy inkább őszi túrát megejtek itt.