Hármas-Körös Kettős-Körös kajaktúra

Ennek a túrának a nehézsége nem a megtett távban, vagy az időjárási körülményekben rejlett.

Abban rejlett a nehézség, hogy megpróbáltunk kettő darab kajakot bérelni a Körösön. Ez a jellemző körülmény egyébként nagyban hozzájárult anno a döntésemhez, mikor megvettem az Aquarius Trek kajakomat. Nyilván kölcsönzői oldalról meg van az oka, hogy miért ilyen ritka a kajak bérlési lehetőség. Arra azonban nem tudom mi lenne a válasz, hogy miért vannak ilyen jól eldugva az információk az interneten (is) a leendő bérlők elől. De most nem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy a legutóbbi Tisza-tó túrán már elterveztük, hogy a következő cél a Körös lesz. Gábor ötlete volt, és a Vakota-zug volt a cél, de mivel ilyen nehéz volt hozzájutni két kajakhoz, így folyamatosan módosult a terv.

Végül is Gábornak, Tompa Misi barátunk adta kölcsön a kétszemélyes kajakját, Szolnokon. Istvánnak pedig sikerült nagy nehezen egyet bérelni Köröstarcsán. Szóval vasárnap elindultam Monorról, Cegléden csatlakozott Gábor, Szolnokon felvettük a kétszemélyest, Köröstarcsán Istvánét és már gurultunk is, Gyomaendrőd irányába. Innentől, már csak a hétfő reggelt mesélem, mert annyi bonyodalom volt még, hogy külön cikket érdemelne.

A Gyomai szabadstrandnál parkoltunk le, és itt tettük vízre a lélekvesztőket.

Ez volt a két nap alatt az egyetlen ilyen homokos lapos rész, amit láttunk. Így nézett ki a flotta. Gáboré a kék, Istváné a tereptarka. Az enyém meg az enyém. :mrgreen: Én ennyi csomagot pakoltam be a Trek hátsó(!!) részébe. Istvánét meg az elsőbe, mert neki nem volt pakolható rekesz. Azt már írtam egy cikkben, hogy mennyi minden befér a Trek-be. De most, hogy Istvánét is én vittem, még fért volna a hajómba…, szenzációs. Soha nem fogom kinőni ezt a hajót.
Szóval belecsaptunk a lecsóba, és elindultunk felfelé a Körös hullámain, Köröstarcsa felé. Nem terveztük meg hogy meddig, milyen gyorsan vagy mennyit megyünk, hol állunk meg, ezt meghagytuk meglepetésként magunknak.

István eleinte jól érezte magát a kis kajakban… Szél nem volt, és a sodrás is nagyon csekély ezen a részen. Néha csak ültünk a kajakokban, és hallgattuk a madarakat, élveztük a pazar időt.Gábor is el volt a kétszemélyessel, bár abba még fért volna súly az orr részbe, hogy ne emelkedjen ki ennyire az eleje. Szerette volna ezt a kajakot nagyon, egy képen látta régebben. Vágya pár hét alatt teljesült.De jó volt így! Mentünk, és lassan elértük a közelben lévő első hidat. Közben hol természetjárásról beszélgettünk, hol csak nagyokat hallgattunk. Élveztük az evezést.Hossz ideig ez a híd volt az utolsó, számunkra a vízről látható műtárgy. Ezután következett a vadregényes érintetlen Körös. De nem túlzok, tényleg vadregényes volt. Végig bedőlt fák övezték a partot.Gyakran haladtunk el vízililiom rétek mellett.Komótosan mentünk, én jellemzően hátul, mert sokat fotóztam. Nagyon megfogott, ahogy az élet megtalálja a maga lehetőségeit, megtapad mindenhol, ahol csak lehet. Ezen az elhalt tuskón talán gyékény növekszik.Igyekeztem minél jobban a szélén haladni, ahol árnyék van, mert jobban kedvelem a hűvöset. Meg imádom a zegzugos részeket. Volt is belőle bőven.Nem tudom, milyen növény lehetett ez, de szinte az egyetlen fajta színes virágzó növény volt az egész út során.Hamarosan megjelentek a civilizáció jelei. A parton lezárt dobozos ladikok pihentek. Jellemzően kevés ilyet láttunk, és kevés horgászt is.Egyszer csak feltűnt a semmiből az első és egyetlen reklámtábla, amit láttunk a két nap alatt. Természetesen felkeltette az érdeklődésünket, habár élelemmel is el voltunk látva bőven.Nem haboztunk, megnéztük, már csak azért is, mert egy szűkebb csatornán lehetett bejutni az ígéret földjére. Árnyas keskeny, jó illatú, madárzajos csatorna volt ez. Jól is esett hűsölni, mert a nap már magasan járt.A csatorna “végén” egy sajátos őrbódé volt, amiben, gondolom az átemelő szivattyút vigyázták árgus szemek. Az árgus szemeket viselő fej, kissé borgőzös hangon, mondta, hogy szedjük ki a hajókat, és gyalog meg tudjuk közelíteni a hirdetett vendéglátóipari egységet.Mivel nem akartunk semmit venni, így csak eddig eveztünk, nem fordultunk el jobbra, ahol ki lehetett volna emelni a hajókat, és lábon eljutni a büfébe. Inkább tovább haladtunk, és hamarosan elértük a Sebes-Körös torkolatát. Eddig tartott a Hármas-körös. Jobbra kanyarodva, mi a Kettős-Körösön mentünk tovább. Nem tudtunk kikötni, mert két nagy hajó elfoglalta a kikötő részt, meg amúgy sem zavartuk volna a társaságot. Helyette megbeszéltük, hogy mikor álljunk meg ebédelni. Indulás után, végre sikerült lencsevégre kapni egy teknőst. A nyavalyások mindig észrevesznek, és idő előtt eliszkolnak. De ez bealudt.Egy alkalmas részen megálltunk, megebédeltünk, és pihentünk egy kicsit. A Körös meg csak tekergett, kanyargott, hogy majd bele szédültünk. Varázslatos helyeken jártunk. Néha úgy tűnt, nem is ezen a földrészen evezünk.Óriási bedőlt fákat kerülgettünk.A lelógó liánok között vadszőlő indát vettem észre. A termése kéken pompázott, a pókháló benőtte. Lassan lehetne betakarítani. Hálás(hálós) fotós téma.Estére elértük a Köröstarcsai kempinget, ahol előző nap béreltük István hajóját. Jó zajos híd, pont alatta a kemping. Szerencsétlen együttállas. Mi nem is mentünk be, amúgy is vadkempingezést terveztünk. Így feljebb mentünk, ahol már csend volt, és tábort vertünk egy nem túl magas part mentén.Itt jegyezném meg, hogy a bő 20 km alatt alig találtunk megfelelő táborhelyet. Jellemzően a nagyon magas partszakasznak köszönhető ez. A másik dolog meg az, hogy olyan sűrű a növényzet, hogy ha nincs kialakított horgászhely, nem is érdemes még csak lassítani sem. Ha van kiépítve, az meg jellemzően nagyon kis felület, nem fér el három ember, a hajók, meg három alvóhely.

Szóval nagy nehezen kikötöttünk, és tábort vertünk.
István megmutatta a saját tervezésű és gyártású keretes fűrészét. Nagyon szép, masszív, ötletes, használható darab.Át is engedtük neki a tábortűzhöz való fa aprítását. Így hamarosan lobogott a tűz, és megvacsoráztunk.Kellemes, nyugodt éjszaka volt. Egész nap a jó levegőn voltunk, hamar elaludtunk. A reggelihez vendég is csapódott. Rajtunk nem múlt, jó vendéglátó módjára, etettük a kis jövevényt.Összepakolásztunk, felszerelés mustrát tartottunk. Ilyenkor mindig valaki lát valami számára hasznosat a másiknál…és aztán mehet a felszerelés frissítés otthon. J Ez ma sem volt másként. Majd egy külön cikkben megírom, hogy én mit szereztem be ez után a túra után.

Aztán, hipp-hopp, újra a Körös habjait szeltük. Először rögtön megálltunk a kempingnél, mert a víztisztítóm bekrepált, így vizet vételeztünk. Meg Istvánnak egy másik hajót. Előző nap ugyanis kiderült, hogy az a kajak nem az ő mérete. Itt meg most láttam a parton, hogy van egy jobb fajta. Így átcseréltük a „lovat” egy frissebbre. Na, ez a zöld-fehér már jobban passzolt daliás méretéhez és csokibarna felsőtestéhez. És ekkor…kiderült még valami. (amit tudtunk egyébként) Hogy mennyire fontos az evezőválasztás. Gábor, első nap a fekete Kajnerrel lapátolt. Aztán ma cseréltünk. Hát ez az. Gábor az én lapátommal, a víz felett tudott közlekedni, annyira az ő mérete volt. A Kajner nekem is kicsi volt, így tovább cseréltem Istvánnal. Neki meg elég volt a kisebb lapát, mert kis könnyű üres hajóval volt. Habár István lapátjának tolla is kicsi volt nekem, de így most mindenki hasonló tempót bírt menni.Tehát új ló, új lapátok, csak a Körös a régi. Vadregényes, csendes, buja növényekkel szegélyezett. Egy dolog hiányzott nagyon. A madarak. Mivel magasak a partoldalak, meg sűrű a növényzet, gondolom emiatt pl. gázlómadarakat egyáltalán nem láttunk. De vadkacsákat sem. Csak már kint Gyomán a strandon volt pár darab.Kisvártatva megjelent egy nagyobb motoros hajó, amit később még kettő követett. A hajóforgalom e napra nagyjából ennyi is volt.Horgászokat sem igazán láttunk. Tényleg kihalt volt a part szinte mindenhol.Már dél körül járt az idő, a teknősök ismét kiültek napozni a korhadó rönkök tetejére.Gyönyörű kék szitakötők repkedtek tucatjával.Egy bátrabb még a kajakom orrán is utazott velem egy keveset.Ha már dél körül járt, kihasználtuk a kínálkozó alkalmat, egy előző nap már megtekintett pazarul kialakított horgászhelynél. És megálltunk elfogyasztani az ebédjeinket. Itt akár elfért volna 5-6 sátor, függőágyak. Volt tűzrakóhely, asztal kis paddal. Igazi alaptábor volt ez valakiknek.A vízben sokszor meglepő tárgyak találhatóak. A kedves olvasóra bízom, hogy találja ki, vajon ez hogy került ide a vízbe:Én nem tudtam rajta sokat gondolkodni, mert hamarosan megláttuk kirajzolódni a  Gyomai szabadstrand melletti vasúti híd sziluettjét.Két napos túránk lassan véget ért.  40 km-t tettünk meg a két nap alatt. Gyönyörű napos idő volt, kellemes volt a víz hőmérséklet, sokat fürödtünk útközben. Elfáradtunk fizikailag, de feltöltődtünk energiával, sok élményt szívtunk magunkba.Sajnáltuk, hogy Tamás barátunk, aki az előző Tisza-tó túrán velünk volt, nem jöhetett most velünk. De neki sem kell sokáig „víz nélkül” élnie, mert búcsúzáskor Gábor bemondott két dátumot, ami neki még szabad. Talán azt együtt tölthetjük immár négyesben. Csak kajakokat tudjunk szerezni…