Szob-Jess-Garam

Ez a túra, több okból is aktuális volt. Az egyik ok, ami a legjobban motivált, az a Jess nevű uszály, ami még január elején feneklett meg egy homokpadon, Esztergom alatt. Mert láttam ugyan róla szebbnél szebb fotókat, meg drón felvételeket, de ott lenni…az egészen más.A másik ok, hogy erre a napra felhőmentes időt, és +20 fokot ígértek az időjósok. És lévén, hogy még csak február 28-a volt, ez kecsegtető információ. A harmadik ok, ami ezzel összefügg, hogy valamikor el kell kezdeni a szezont.  Azt terveztem, hogy Szobnál teszem vízre a kajakot, onnan felevezek a nagyon közel lévő Jess uszályig, megnézem milyen egy ilyen monstrum a „szárazon”. És persze hogy nem teljen el a nap további része hiába, felmegyek a Garam torkolatig, ott ebédelek, és onnan visszacsorgok. És így is lett!

Kilenc óra magasságában már a Szobi rév állomásnál mértem fel a helyzetet. A rév nem járt, és úgy általában az egész környék kihalt volt.Gyenge szellő fújt, és már bőven tíz fok felett volt a hőmérséklet. Pompás kezdés lesz, gondoltam. Bepakoltam a kajakba egy kis minimális felszerelést, meg ételt, italt, és elindultam a közelben rostokoló uszályhoz.Pontosabban előtte még megigazítottam a combtámaszt, mert egyik csavar meglazult, és kellemetlen lett volna így elindulni. Később kiderült, nagyobb szükség volt rá, mint gondoltam. Ugyanez vonatkozik a multifogóra is. Most is hasznos volt, hogy magammal hoztam. Folyamatosan a parthoz közel mentem, mert úgy vagyok vele, jobb félni, mint megijedni. Habár a hőmérséklet kellemes, a víz még alig 10 fokos. És ez még nem az az vízhőfok, ami fürdőnadrágért kiált.Meg nézegettem a partszakaszokat, potenciális táborozóhelyeket keresve. A nyári Duna hazai szakasz evezésénél, az ilyen helyek nagyon jó pihenőhelyet nyújtanak.Hamar az uszály közelébe értem. Talán képről nem látszik, de hatalmas monstrum akadt fent a homokpadon. Később majd lesz kép, amin jobban látszik a méretarány.Körbe eveztem, mielőtt én is kikötöttem volna. Pontosabban én kikötöttem volna. J Balról kerültem, és az erős sodrásban, próbáltam emlékképeket készíteni a teherszállítóról, mert nem gondolom, hogy sokszor fogok ilyet látni, ilyen közelről meg biztosan nem.A hátsó részt volt nagyon nehéz fotózni, mert vitt a víz, nagyon erős volt a sodrás itt. Azért sikerült lencsevégre kapni a nagy darálót. Pár napja még, olyan képeket láttam, ahol a hajócsavar mögötti rész száraz volt, és onnan fotózkodtak. Mára már annyit emelkedett a víz, hogy én csak vízből tudtam fotózni, meg a másik oldalról, távolról.Őszintén szólva, én a hajócsavart nagyobbnak gondoltam, a kormánylapátokat meg kisebbnek. De pont fordítva volt.Kikötöttem a kavicsos homokpadon, hogy gyalog közelítsem meg a szárazon heverő részt. Jó, hogy vittem magammal a gumicsizmát, mert itt csak azzal tudtam kiszállni. Átcseréltem hát a félcipőt csizmára, és a partra léptem.A képen jobb oldalt a kis sárga csík, az én jelentéktelen méretű kajakom látható. Talán így érzékelhetőbb, hogy mekkora egy ilyen nagy vas.Az oldalán a vízszintjelző is ad támpontot a méretekhez. Mellé állva a 180 az 180cm. J Mert mellé álltam, és fedte a valóságot. Látható az is, hogy kb. meddig kell vizesnek lennie az uszálynak, hogy levánszorogjon a börtönéről.Amikor kinézelődtem magamat, elindultam tovább a Garam irányába. Szigorúan továbbra is a part közelében haladva. Nem volt különösebben erős a sodrás, és a szél sem volt nagyon élénk. Egy szélálló polár volt rajtam, meg egy hosszú ujjú technikai póló. Ez bőven elég volt. A kalandkalapomat, néha vissza kellett cserélnem a kötött vastag sapkára, ha felkerekedett a szél. De mindent összevetve kényelmes tempóban, nézelődve, élvezve a nyugalmat, fotózgatva, haladtam az úti célom felé.A parton számtalan hasonló horgászkalyibát láttam. A zöme nem ilyen volt, hanem igénytelen összedőlt, tele nejloncafatokkal, siralmas látványt nyújtva.Jobbról hatalmas kő emelkedett a magasba. Valahol e mögött lesz majd a Garam, ahogy néztem a térképen.Hamarosan feltűnt az esztergomi bazilika sziluettje.Azt tudtam, hogy itt jobbra tartva, beevezek egy szűkebb részen. Csakhogy mikor itthon néztem a térképet, elkerülte a figyelmemet egy apró részlet, hogy a Garamnak, „két” kifolyása van a Dunára. Ez a szűkebb rész az egyik. Szóval ez majd a Garam lesz. És majd lesz az „igazi” torkolat a szigetet elhagyva.Ez a rész nagyon hangulatos volt. Hatalmas bedőlt fák, nyugodt víz, szinte szélcsend. Jó “sokat” eveztem, és úgy éreztem, hogy ahol bejöttem, az már a Garam( persze az is volt, de még nem a torkolat) és én azon evezek felfelé, ami nem volt célom. Elővettem a természetjárós körökben, egyesek által sokat szidott telefont, és megnéztem, hol vagyok. Nyilván lehetett volna tájolóval térképpel, nap állásával,…de minek. Szóval láttam, hogy jó helyen vagyok. Ez itt mellettem a Duna, és a Garam által határolt sziget és a Garamon evezek, hamarosan jön a torkolat.

És jött is. Kicsit tartottam tőle, hogy az alacsony vízállás miatt nem tudok kievezni ebből a részből a torkolathoz. És majdnem így is lett. Egy-két héttel ezelőtt még biztosan húzni kellett volna a hajót, vagy visszafordulni. Nagyon alacsony vízállás párosult, jelentős sodrással. A kis sziget két oldala közül, a jobb oldalit választottam. Az vezet a Garamra, a bal oldali a Dunára.Már majdnem kiértem a Garamra, mikor egy hirtelen dobással fordított vissza a víz. Evezővel nem tudtam korrigálni, mert olyan sekély volt a víz, hogy majdnem súrolta a kajak alját. És persze ebből kifolyólag, a kormánylapát sem volt lent. Így hagytam magam visszasodorni, és egy nagyobb lendülettel, jobb ívvel, kifutottam a Garamra. Épp csak benéztem a folyóra, hiszen nem terveztem beevezni. Éhes is voltam már. Forgolódtam egy kicsit, megnéztem a környéket. Ennél a vízállásnál több kis sziget van itt.Aztán kinéztem ezt a kis kavicsos szigetcsúcsot delelő helynek. De nagyon szeles volt. Így átmentem a Dunai oldalra, és egy másik helyet választottam. Itt láttam, hogy van olyan rész, ahol a tűzrakáshoz lesz megfelelő éleszték, meg száraz fa, és ezektől jó távol egy kopár gyúlékony anyagoktól mentes terület.Szedtem egy jó marék nádat, ami csontszáraz volt, és egy adag száraz fát, amiből most rengeteg volt a szigeten. Habár a Szlovákiai tűzgyújtási szabályokat nem ismerem, de nem is emiatt gondolkodtam, rakjak-e tüzet. Sok esetben a körülményeket nézem, meg a helyet.(kivéve ha tilalom van, akkor nem kell mérlegelni) És néha úgy alakul, hogy habár nincs tűzgyújtási tilalom, mégsem gyújtok. Ez esetben, mivel a szél sem fújt itt még, és a parton elég nyirkos talaj volt, a gyúlékony anyagokat pedig megfelelő távolságban éreztem, már ropogott is a tűz. Felette meg sült a bajor kolbász.Közben gázon főztem egy finom teát, hogy mire kész lesz az ebéd, le is hűljön ihatóra.Habár nem kimondottam a forró italt kívántam, hiszen a hőmérő a következő értékeket mutatta árnyékban.Azért a grillezés mellett döntöttem tervezéskor, mert az nagyon hamar meg van, kis tűz kell hozzá, és persze finom is. Rövid idő múlva tehát tányéron volt az étel, amit már nagyon vártam.Ebéd után egy kicsit sütkéreztem még a napon, majd elindultam visszafelé. Bal oldalt a Helemba sziget.Igen, tudom, sokan mások is szemetelnek. De úgy gondolom, a horgászok állnak olyan közel a természethez, hogy nekik kiemelt gondot kellene fordítani, legalább a saját horgászhelyük tisztán tartására. Rengeteg ilyen menedékről lefoszlott nejlont láttam végig a parton.Indulás után, kissé erősödött a szél. Aztán még inkább erős lett. Le is tettem a kormánylapátot, hogy stabilabb legyen az iránytartás. Készítettem még pár fotót, hogy milyen helyeken evezek, mielőtt……mielőtt elraktam a gépet, és elővettem helyette a hullámkötényt. Mert a széllel persze jöttek a hullámok is. Amik egyre erősebbek, nagyobbak, huncutabbak lettek. Egyik-másik bizony átcsapott a hajótesten, és úgy dobálta azt, mintha hullámvasúton ücsörögnék.

Eveznem nem igazán kellett, mert hátszél volt, és sebesen tolt előre. A kormánylapát pedálja vissza-vissza „beszélt” és az evezőt is kérte a szél a kezemből. Szó, ami szó, ez volt az az alkalom, mikor leginkább ki tudtam próbálni, az Aquarius Trek-et, hogy milyen stabil. Nyilván ez még semmi egy tengeri hullámhoz, vagy akár csak egy balatoni viharhoz képest, de fő a fokozatosság. Ennyi elég volt bemutató gyanánt. Eddig meséltem már több cikkemben a Trek rettentően kényelmes üléséről, a feneketlen bendőjéről. Most azonban megnyugtató volt a hajó stabilitása, a kormánylapát kezelhetősége és a hullámkötény haszna, komfortja. A szél már erős lökésekkel érkezett. Gyakorlatilag csak ezeket a lökéseket korrigáltam, részint kormánylapáttal, alkalomadtán meg pár evező csapással. A körülményekhez képest egyáltalán nem volt ijesztő, vagy fárasztó a visszaút. Mindvégig azon gondolkodtam, hogy jó választás volt ez a hajó. És azt is megfogadtam, hogy ha kiszállok, azonnal felhívom Gábor barátomat, hogy elmondjam neki, milyen jó hogy rendelt hullámkötényt is a márciusban érkező Aquarius Trek hajójához is. (remélem István is rendelt az övéhez).

Mikor kiszálltam a Szobi révnél, úgy éreztem, hogy kihoztam a mai napból a maximumot. Nem eveztem ugyan sokat, csupán 20 km-t, de bemelegítésnek, szezonnyitónak ennyi bőven elég. Ez idő alatt viszont, sok minden történt, sok mindent láttam, tapasztaltam. Azonnal felhívtam Gábor barátomat, és méltattam a hullámkötényt, ahogy terveztem is. Meg persze egy villám élménybeszámolót tartottam. A hazafelé úton azt tervezgettem, miként fogom ezt a sok élményt, élvezhető formában megosztani másokkal. Talán úgy kezdem majd, hogy: „Ez a túra, több okból is aktuális volt…”