Tisza-tó északi rész

Szerdán este derült ki, hogy a csütörtököm szabad lesz. Hamar eldöntöttem, hogy mi lesz a programom a szabadnapra. A Tisza-tó északi, 33-as út feletti részét már régen szerettem volna felfedezni. Ez lesz most az úticélom.Gyorsan bepakoltam ezt-azt, aztán nyugovóra tértem. Reggel öt órakor kipattantam az ágyból, felraktam a kajakot, beraktam az előkészített felszerelést és lerobogtam Poroszlóra. Itt, a Csicsman kikötőben egy ezresért lehet parkolni, és klassz stég van, amiről kényelmesen vízre lehet szállni.Nem mellesleg több másik túrám is onnan indult, elég optimális helyen van. Hamar vízre szálltam, tényleg nem sok mindent vittem. Enni-inni, ami kellett egy napra. Természetesen az alap dolgokat, amit mindig berakok: mentőfelszerelés, kötél, lámpák, kalandkalap, napszemüveg, naptej, szúnyogriasztó…

Innen a 33-as hídja már jól látszana, ha nem lenne ilyen vacak párás szűrt napfényes idő. A kikötőben a személyzet mondta, hogy minden nap 13 óra körül kitört egy kisebb vihar, így számoljak. Hittem nekik…Hagyományos papír térképet is vittem, mert azon valahogy jobban átlátom az egész rendszert, ami azért nem is olyan egyszerű néha. És ha nem akar az ember tiszteletköröket tenni, csak mert benéz egy elágazást, akkor azért jó a papír térkép. Ez az impregnált “aktív térkép” nagyon tetszik. Nem tudom miért nem tudják az összes turista térképet impregnáltra gyártani!Indulás után bal oldalon a strand mellett haladtam el, majdnem szemben vele a másik oldalon meg a vízi sétány bejárata helyezkedett el. Nem volt még nagy mozgás, korán volt még hozzá, meg hét közben is volt. A színpompás vízibiciklik türelmesen várakoztak leendő utasaikra.Egyszer talán majd a vízi sétányt is megnézem. Az Ökocentrumot már többször láttuk, és biztos vagyok benne, hogy még párszor megnézzük, nekem nagyon tetszett. Ajánlott úti cél, bármely korosztály számára!

Ami szerintem azonnal megfogja az először a Tisza-tóra látogató turistát, az a hihetetlen gazdag, és látványos állatvilág.  Lépten-nyomon madarak röppenek fel a nádasból, a vízről vagy a part menti fák ágai közül. De nem ritkán teknősöket, kígyót, a part mentén pedig egyéb szárazföldi állatokat láthatunk.De ha ember által épített környezet akad az állatok számára, oda is gyorsan beilleszkednek, nem válogatnak, ha van egy jó hely, kihasználják maguknak.Közelebb érve a hídhoz, láttam hogy a pillérek között csak két helyen, egymás melletti lyukon lehet áthaladni. Elég volt ez persze nekem.  Valami építkezés is folyt, mintha hídlábak alapját képezték volna éppen ki.A híd után a szokásos jelzőtábla mutatta az irányt. Nekem az Eger-patak volt a helyes út, előző este ezt néztem ki a térképen. Egy nagy kört szerettem volna leírni, és visszatérni majd Poroszlóra, úgy, hogy a lehető legnagyobb részt bejárjam.Körbenézve elém tárul a csodálatos Tiszavalki-medence. A víz nyugodt volt, szél sem fújt jelentősen, és a pára is kezdett oszlani. A gyenge szél, a korhadó part menti növényzet szagával keveredő, jellegzetes mocsaras víz illatot fújt az arcomba.Balra tartottam, hogy mielőbb „betaláljak” az Eger-patak útvonalra. Hatalmas növényekkel borított részen kellett áthaladni, amit az előttem haladó járművek már szétoszlattak annyira, hogy el tudtam rajta kényelmesen menni. Egy-egy részen, ahol már újra összeért a növényzet, halk surrogással siklott át a kajak.Különös vízen úszó konvoj jött velem szembe. Hirtelen az jutott eszembe: egy, aki mindent visz.  Virgonc hullámokat csapva haladt el mellettem a különös szerelvény. Aztán csend lett.Ezen a részen úgy néz ki, hogy kisebb-nagyobb nádszigetek bontják meg a Tiszavalki-medence víztükrét. A lényeg hogy mindig balra tartottam, és figyeltem, hogy merre járt más hajó. Egy nagyobb nádsziget mellett nagy hattyúcsapatot pillantottam meg. Nyugodtan lebegtek a vízen, nem zavartam meg őket én sem.Aztán újabb tábla jelezte, hogy engem sem fog megzavarni komolyabb motoros jármű. Nem csak azért, mert hét közben vagyok itt. Ennek örültem, mert fel voltam készülve az ilyenkor szezon közepén szokásos lendületes motorosokra. Habár jellemzően inkább az abádszalóki oldal a zajosabb.Ahol most eveztem, az már az Eger-patak rész volt, ami igazán kedvemre valónak ígérkezett. Korhadt fatörzseket kellett kerülgetni olykor, vagy belógó ágak alatt kellett meghajolni, hogy ne én pókhálózzam le őket.Sűrű növényzet, beborult fák szegélyezték az útvonalat.Néha nagyon beszűkült a patak, ami tulajdonképpen ugyanúgy fest, mint egy csatorna. És gyakorlatban nekem úgy tűnt, hogy a tó szerves része, tehát nem különül el saját mederben. Sem a térképen, sem a valóságban.Aztán újra kiszélesedik, de nem látni messzire, mert ilyenkor meg kanyargóssá válik.És persze tele van minden színes növényekkel, sárga, fehér, lilás, rózsaszín. Jellemzően a sárga dominál egyébként. Hatalmas tavirózsák illegetik magukat.Érdekes, hogy vadkacsából most nem láttam olyan sokat, egy-kettő illegette magát csak.
Az Eger-patak és a Nyárád ér elágazáshoz érkeztem, ahol én jobbra mentem, innentől a Nyárád éren haladtam tovább. Itt megálltam egy pillanatra. Olyan messze volt a civilizáció, hogy a természet hangjain kívül semmi nem hallatszott ide. Ittam egy jót, átnéztem a térképet, számolgattam, hol ér majd az ebédidő. Tiszafüredre saccoltam.Rövid evezés után újabb tábla mutatott utat. Tudtam, hogy a IX.-es öblítőn jutok ki az élő Tiszára, szóval nem volt kérdés hogyan tovább.Már láttam is, hogy hol kell bemenni a csatornába. Legalábbis tippeltem, ilyenkor még tud trükközni a vadon. J Néha úgy tűnik, vége van az útnak, máskor több lehetőséget is látni vél az avatatlan szem, aztán kiderül, zsákutcába fordult a vándor.Nem túl hangulatos neve van egy ilyen csatornának, az ember névről nem sok jót néz ki belőle. De csalóka a rossz marketing.  Én nagyon szeretem bejárni őket. Nemcsak az állatvilág másabb, közelebbi, de különös hangulatuk van. Volt olyan hely, ahol láttam a vaddisznók nyomait, ahol inni járnak a parton. Lassan, csendben eveztem. Egy kismalacot zavartam meg a dagonyában. Lefotózni nem tudtam, ijedten szaladt be a sűrű nádas mögötti erdőbe. Egy sirály éppen a tízóraiját fogta ki. Ezt viszont lencsevégre kaptam.A partok közel vannak, a bedőlt, mohás, múlásnak indult fák, néhol úgy tűnik, összeérnek majd előttem, de ahogy közelebb megyek, kiderül, hogy csak úgy tűnik, hogy nem fogok elférni.Ilyenkor néha eszembe jut, hogy bár lehetetlen, de meg sem lepődnék, ha a parton ezeken a dzsungelszerű részeken, aligátorok, krokodilok vagy egyéb számunkra egzotikus állatok jelennének meg. És azért örülök is egy kicsit, hogy ez csak a fantáziámban jelenik meg. Sőt…A másik, ami nagyon megfog, és szívesen lefotózom, az a természet ereje. Mindenhol utat talál magának. És majd mikor mi emberek, ez a jelenleg kihalóban lévő faj nem leszünk, a Földet nagyon hamar ellepi a buja növényzet.Na és persze utazás közben nézem azokat a helyeket, ahol adandó esetben, mint ahogy erre már sok példa volt, lehetne vadkempingezni. Jól ki lehet szállni, van hely függőágynak, sátornak. Nem sok ilyen van, mondjuk a Dunához képest, de azért akadnak pompás kikötők.Habár a pára jobbára felszállt már, a kanyargó csatorna fái között megrekedt mennyiség, itt-ott még jó hangulatot kölcsönzött a fotóknak.Ez a zsilip szab gátat a vízfolyásnak, ha a vízügyi szakemberek úgy akarják. Ezek az időszakok, jellemzően a tavaszi feltöltés, és az őszi leengedés. Hiszen ez a tó, tulajdonképpen egy víztározó.Ez után a zsilip után kiértem a csillogó hömpölygő Tiszára.Balra nézve a Buláti-sziget körvonala rajzolódott kis. Ilyen távolságból is látszott már, hogy ellepték a horgászok és a vadkempingezők. Nem csoda, vadregényes, nagy fogásokkal kecsegtető horgászhelyek találhatók mindenfelé.Jobbra nézve meg, nagy kalandot ígérve…irány a pajkos „Tiszaszipi”.Pontosabban meg nem is annyira pajkos. Valahogy úgy emlékeztem, hogy jobban sodor. Vagy talán itt szélesebb és lentebb jobban húz? Nem tudom. Mindegy is. Árnyas rész nem nagyon van, mivel már dél felé jár az idő, ezért igyekszem gyorsan letudni a szakaszt. Öt folyami kilométer után egy csapat kenust láttam, akik éppen kifutottak a X.-es csatornából az élő Tiszára. (Furcsa megfogalmazás az „élő”, mert ami eddig volt a csatornákon, az valahogy sokkal élőbb, …de értem. J )Ők kieveztek, én meg beeveztem a csatornára, ami már nem volt olyan nyugodt, mint az eddigi részek. Hiszen Tiszafüredről itt hozták ki a turistákat sétaútra, hogy aki kényelmesebben szeretné végignézni ezt a hihetetlenül gazdag élővilágot, az is megtalálja a számítását.Fedett tiszai motoros ladikokkal jönnek, és szakértő „sofőrök” magyarázzák, mi az amit éppen látni lehet. Madár, növény, történelem. Jó kis program, ajánlom mindenkinek. Nekem meg legalább csaptak egy kis hullámot.

Egyébként a kikötőkben lehet bérelni sok helyen kenut, kajakot(ritkábban) és ilyen motoros ladikokat. És akkor mindenki saját tempójában járhatja be a tó jelentős részét. Figyelni kell azonban, hiszen mint feljebb láthattuk, vannak részek, ahová robbanómotoros jármű nem hajthat be!!

Mint egy kapu, úgy borult össze két belógó faág. És itt is, mint sok helyen, távolról úgy tűnik, vége az útnak.De persze most is van tovább. Következik a 33-as út egy másik hídja. Érdekes, hogy még most is adnak ki vízi sport eszközöket, holott a radarkép már mutatja a délutáni vihar képét. Hiába, a haszon…A füredi strandon nem sokan vannak. Talán ki sem jöttek a napok óta tartó változékony viharos idő miatt, vagy már ebédelni mentek. Hiszen dél lett, mire ideértem. Pont ahogy számítottam.Habár volt mit ennem, hiszen pakoltam ennivalót, főzőeszközt, mindenem volt… De gondoltam eszek egy frissensültet egy vendéglátóipari egységnél. A vízimentőkre rábíztam a kajakot, így nyugodtan beültem a tök üres vendéglők egyikébe, már amelyikben kiszolgáltak. Ettem egy felejthető rántott sajtot. Közben az eget, meg a radarképet vizslattam. Látszott, hogy jön a borulás, és lesz utánpótlása is. A strandról lassan eltűntek az emberek, a vízimentős srácok is elillantak.
Nos, gondoltam itt a várva várt alkalom, hogy kipróbáljam, milyen viharban, esőben evezni. Már régóta tervezgettem a dolgot, de ugye ez nem rajtam múlott eddig sem.Összeszedtem a holmimat, bepakoltam, és elindultam a X-es öblítőn vissza a Tisza irányába. Közben találkoztam sok kenu bérlővel, akik olyan gyorsan lapátoltak a vihar elől, hogy porzott alattuk a víz. Egyik kenuból egy kissrác, akiből még nem ölték ki a segítőkészséget, figyelmeztetett, hogy jön a vihar, forduljak vissza. Komolyan jól esett a gyerek aggódása és jóindulatú figyelmeztetése. Futtában elmondtam neki, hogy fel vagyok készülve a viharra, minden védőfelszerelés adott a biztonságos továbbhaladásra. Lassan cseperegni kezdett az eső. Én felvettem a hullámkötényt és az esőkabátot. A következő 30-40 percben nem készült fotó, mivel hamarosan kitört a hadd el hadd!  Rám szakadt az ég, zuhogott az eső. Szél nem nagyon volt, így mikor kiértem a Tiszára, nem gondolkodtam, hogy folytassam-e az utamat. Kimentem a nyílt terepre. Nem kellett sokat haladnom a Tiszán, talán 600-800 métert. Az eső kezdett alábbhagyni, amit sajnáltam, mert igazán élveztem az esőben való evezést. Nyugodt volt minden, felfrissült a levegő, a madarakat nem nagyon izgatta a dolog.Mikor elértem a Nagy-Morotva bejáratát, már teljesen elállt az eső, elő tudtam venni a fényképezőgépet. A bejáratot a Tiszáról már tudtam fotózni.Egy rövid szakasz volt ez, két oldalt nádassal, csendes nyugodt vízzel. A kajak halkan siklott vízen. A partot pásztáztam a szememmel, hátha így eső után látok valami “nagy vadat”.  A nap nem sütött ki, ez nagyon tetszett, mert nem kívántam a meleget egyáltalán.A Nagy-Morotva már teljesen szélcsendes volt. Kisebb hullámok voltak azért, látnivaló itt nem sok. Kicsit még magamon hagytam az esővédő felszerelést, hogy száradjanak ki. Nem jósoltam több esőt erre a napra.Annál inkább több élmény várt, az ezt követő Szartos nevű helyen. Itt aztán nyíltak a vízi virágok tonnaszámra.Beljebb is eveztem, hogy tudjak közelebbi képeket is készíteni. Pompás volt ez az óriási sárga mező. Jól állt a kajaknak is ez a szín.Kifelé menet a virágmezőből egy másik utat választottam. Szó szerint út volt a növények között. Itt aztán alkalmaztam a nemrég hallott technikát. Az evező tollát, megfordítva használtam, így haladtam is, de a növényekbe nem akadt bele a lapát tolla, és a növények sem akadtak rá a lapátra. Szuperül működött.A Zortosfoka csatornán végigmenve, becsatlakoztam a Nyárád-érre, majd az Eger-patakba. Innentől kezdve, ugyanazon az úton haladtam, mint idefelé. A nap szerencsére nem sütött ki csak egy kis időre. Így is meleg volt, de legalább nem tűzött, nem égetett, és nem vakított. Jó volt így leevezni az utolsó szakaszt.  Hamarosan látszódott a Tisza-tavi Ökocentrum jellegzetes tornya. Most már nagyobb forgalom volt itt is, mint reggel, de hétköznap lévén, még nem volt annyira tele turistákkal.A kikötőben is szabad volt mindkét szélső stég, így kényelmesen ki tudtam kötni, és komótosan elpakolni a cuccaimat, biztonságosan felhelyezve a kajakot a tetőcsomagtartóra. A napot egy frissítő fürdéssel koronáztam meg. Igaz, nem mentem el a strandig, hanem a stégről ereszkedtem bele a hűsítő vízbe. Ismét egy csodálatos, élményekben gazdag napot töltöttem el a Tisza-tó girbegurba vízi-ösvényein.