Gyadai Tanösvény

Ezen a gyönyörű őszi napon a Katalinpusztai kirándulóközpontból induló, Gyadai-tanösvényt látogattuk meg. Habár, innen több irányba is lehet nagyokat túrázni, mi a rövid, 5 km-es szakaszt szerettük volna csak bejárni.A tanösvény Katalinpuszta településről közelíthető meg. A település vége táblánál, jobbra kanyarodva érhetjük el a parkolót.

Itt parkolójegy váltása kötelező, a parkolási díjat -700 forintot (2019)- kifelé jövet kell kiegyenlíteni az automatánál.

A parkolótól elindulva, nagyon kellemes meglepetésben lehet részünk. Nagyon szépen kialakított terek, gondozott növényekkel, padokkal asztalokkal……játszótér a kisebbeknek,…kisvasút szintén a fentebb említett korosztálynak,… és több mint elég tájékoztató tábla és térkép. Európai. És ez az érzés kísér végig a tanösvény bejárása alatt.

Beljebb haladva, pár perc alatt elérhetjük a látogatóközpontot. Itt megkapunk mindenféle útbaigazítást, térképet, tájékoztató füzetet. Illetve a gyermekek részére munkafüzetet is készítettek, amiben a látnivalókhoz kapcsolódó izgalmas feladatok találhatóak.Ez a szemet gyönyörködtető tábla jelezte utunk kezdetét. Mi a zöld „T” betűn haladtunk, ami értelemszerűen a tanösvényt jelezte.A táblákat átnézve, ezen a kis hídon vetettük bele magunkat az erdő sűrűjébe.Jobb oldalt egy kis tó látható, ezt majd visszafelé nézzük meg, hiszen ugyanide érkezik vissza ez a körtúra.Rögtön egy kis kaptatóval indult az út, pár tucat lépcsőt leküzdve melegítettünk be. Ilyen kis fahídból sokat találtunk. Kisebb nagyobb árkokon íveltek át. Hangulatosak nagyon, de a gyerekek mégis csak a nagy függőhidat várták. Ez még várat magára…Az út első részén, széles, kitaposott jól járható út vezetett. Bátran mondhatom, hogy akár egyszerű utcai ruhában végigjárható a tanösvény.Az erdő ugyan még nem pompázott az ősz varázslatos színeiben, cserébe viszont sokféle őszi virágot láthattunk.A Gyadai-rétre kiérve csodálatos őszi kikerics mezőt pillantottunk meg.Fotogén növények, és a szemnek is jó tesz a látványuk, hiszen a még zöldellő fű között nagyon impozáns látvány.Nem felejthetjük el azonban, hogy ez az egyik legmérgezőbb növényünk.
„Nem véletlen, hogy népi nevei között a közismert őszike mellett a kutyadöglesztőfű is szerepel. Zöld leveleit a legelő állatok elkerülik, a szénába keveredő száraz levelek azonban mérgezést okoznak, az állatok 2-3 napon belül elpusztulnak. A kecskék és a juhok kis mennyiségben fogyaszthatják leveleit, azonban a mérgező anyagok a tejbe bekerülnek, és még így is súlyos tüneteket okozhatnak az azt fogyasztó embereknél!”
“De egyben sikeresen gátolja a daganatos sejtek osztódását, valamint az akut köszvényes roham kezelésében fontos gyógyszer. Ma főleg a genetikusok használják egyes növényfajok keresztezésénél, hogy megváltoztassák a növekedést és a kromoszóma-képleteket, robusztus, poliploid fajtákat állítsanak elő.”

(forrás:net)

Mikor kigyönyörködtük magunkat, tovább indultunk az izgalmas nevű Óriások pihenője felé.

Mielőtt azonban odaértünk, le kellett ereszkednünk egy mélyebben fekvő lápos, vizenyős részre. Ami felett ilyen cölöpökön álló ösvény haladt át.Most nem sok haszna volt ennek az ösvénynek, hiszen nagyon száraz nyár volt, a terület teljesen száraz volt. Ettől függetlenül, a gyerekek kedvence volt ez a rész,…és a felnőtteken is azt láttam, hogy élvezik a túra ezen részét. Már dél volt, mikor beértünk az Óriások pihenője nevű részre. Jól nevelt hobbi fotósként, személyiségi jogok figyelembe vétele miatt nem készítettem róla képet. De egyébként is,…meg kell nézni személyesen. 🙂 Viszont gyönyörű idő volt, már melegen sütött a nap, jólesett megállni a hatalmas lombos fák alatt.Már csak azért is megálltunk, mert ebédidő volt és az Óriások pihenője melletti dzsungelszerű részen, számtalan „asztal padokkal” összeállítás volt. Komótosan megebédeltünk, beszélgettünk, felszerelés mustra. (Sajnos el is csábultam egy gázfőzőre, amit Balázs barátomnál láttam és kipróbáltam most. ) Meg ami ilyenkor lenni szokott.A függőhíd volt a következő célpont. Innen 900 méterre volt, jelezte a tábla.Ez a rész is vizes, lápos rész volt pár éve, mikor itt jártunk. De mint említettem, ez az év nem volt nagyon csapadékos, vagy talán nem abban az időszakban érkeztünk, mint anno. Ettől függetlenül, felnőtt és gyermek egyaránt vígan egyensúlyozott a cölöpökön és rönkökön. Mintha a legnagyobb lápon közlekednénk. Hiába a játékosság alap dolog a természetjáróknál.Ismét a Gyadai réten bukkantunk ki. Hét ágra sütött a nap. Leültünk egy kicsit a fűben, gyönyörködtünk a tájban. Ezen a részen, szemet gyönyörködtető réti szegfűket fotóztam.Meg ezt a kopottas jelzést a karón, ami valamiért a rét kellős közepén állt.Ha lefelé néztünk, csodaszép virágokat és gombákat láthattunk.Ha azonban sűrűn nézünk felfelé, rengeteg madarat láthatunk. És ehhez mérten, rengeteg telepített odút. Az ismertető táblákon képekkel illusztrálva tudhatjuk meg, hogy az adott részen, milyen madarak fészkelnek. Illetve, hogy melyik, milyen odút igényel.A függőhídhoz érve, kicsit várni kellett, mire tudtam olyan fotót csinálni, amin nem volt senki éppen a hídon.Hiába, hétvége… aki teheti, és nem igényli, hogy sok emberrel találkozzon, az inkább hétközben látogasson el ide. Átérve a hídon, nem jön utánunk senki. No akkor egy jobb fotót a hídról.A körútnak, kicsivel voltunk csak túl a felén. De lassan két órája úton voltunk. De mint említettem, most valóban csak csellengeni szerettünk volna. Élvezni a jó levegőt, a kora őszi napfényt és a baráti társaságot. Szóval már/még 2200 méter van hátra, jelzi a tábla. És azt is mutatja, hogy innen rövid úton, a Naszály hegy csúcsára is eljuthatnánk…. Az út hátralévő részén, végig dimbes-dombos sűrű erdős részen haladtunk. Időnként ilyen kis vízmosásos völgyek taglalták a teret.Árnyas, ligetes csendes részen, széles, jól járható úton bandukoltunk.Ahogy így bandukoltunk, egyszer csak egy faszén égető rakás, úgynevezett boksa jött szembe velünk. Szépen megépített, és információs táblával mellékelve, amiről megtudható, hogy hogyan készül a ma már jobbára csak grillezésre használható faszén. Régen azonban a kész faszenet kosarakban szállították egyéb iparosoknak, vaskohászatokba, feketelőpor előállítására, illetve városokba, ahol vasaláshoz használták. Innen már csak pár lépés volt a tanösvény vége. Leértünk a tóhoz, és azt megkerülve, hangulatos, igényesen megépített fa hidakon jutottunk el utunk végéhez.Mi ezt az öt kilométert négy óra alatt tettük meg, de ahogy írtam, valóban csak kódorogtunk, bóklásztunk, ücsörögtünk, beszélgettünk, élveztük a napot. Annak viszont akinek ez nem elég, marad még sok látnivaló. A Madarak birodalma tanösvény, vagy a bátorság próba. Utóbbi inkább csak gyerekeknek.Ahogy beértünk a parkoló melletti játszótérre, éppen indult a kisvonat. Amin egy kört utazva a gyerekeknek, igazi megkoronázása a napnak.Ha valaki nagyobb távot szeretne menni innen indulva, annak ajánlom a Naszály megmászását, a Násznép barlang megtekintését, illetve az innen induló turistautak bejárását. Egy szép hétvégi nap eltöltéséhez, azonban mindenkinek ajánlom, akár egészen pici gyerekkel, hiszen nagyon könnyű terep, jól kiépített utakkal.