Raguleves Trangia Billy 2,5 literes edényben készítve.

Az idei tavasz, véleményem szerint nagyon kellemesre sikeredett. Habár sok csapadék nem esett, de azért mindig volt egy kicsi, és a levegő hőmérséklete sem nyaldosta májusban a harminc fokot, mint évek óta szokta. Ideális idő van tehát még most június elején is az erdőjáráshoz, hiszen alig megy a hőmérséklet 20 fok fölé, és a napokban sokszor esett. A mostani kirándulásnak azonban más apropója is van.

Néhány hónapja, nagy elragadtatással írtam a Trangia 27-3-UL főzőszettemről. Ez a csoda nagy lelkesedés a továbbiakban sem hagyott alább. Sőt! Az idei évben még/már csak ezt használtam erdőjárásaim vízitúráim során. De mivel a 27-es szettek, egy-két főre ajánlottak, így nekünk, két felnőtt és egy kisfiú, már határesetnek bizonyult. El kellett gondolkodni egy nagyobb edénykészlet beszerzésén. Mert ugyan többször is bebizonyosodott, hogy a 27-es készlet maximálisan megfelel hármunknak az egy literes edényeivel ételmelegítésre, a serpenyője sütésre. Ha egyedül viszem, akkor akár főzésre is elegendő. Három főre viszont már egy egytálételt elkészíteni kevésnek éreztük. Nézegettem a 25-ös nagy piros készletet, hogy azt kellene megvenni. Aztán persze böngészgettem még a Trangia kínálatot és akkor megláttam ezt a gyönyörűséges piros Trangia Billy edényt. A maga 2,5 literes űrtartalmával talán már elég lesz hármunknak egy egytálétel elkészítésére. Ráadásul költséghatékonyabb is ez a megoldás, mint egy komplett 25-ös szett. Amiért megtetszett ez az edény, a nosztalgikus érzelmeket keltő piros színe és 2,5 literes űrmérete mellett az volt, hogy a kompletten belefér a 27-es készlet. Így egy pakkban tudom szállítani.Éjjel még több felhőszakadás is volt a térségben, de reggelre elvonultak az esőfelhők, a radar szerint nem volt nagyobb csapadékmennyiség várható. Azért én beraktam egy Decathlonos ponyvát, hogy ha mégis leszakadna az ég, legyen mi alá behúzódni. Így felvértezve indultunk el a vizes homokos úton, a Pótharaszti erdő rengetegjébe, hogy felavassuk az új eszközt.A bodza még javában virágzott, és így az éjszakai eső után a megázott föld párájával keveredett, édeskés balzsamos virágillat úszott a levegőben. Ezekből a virágokból még talán lehet szörpöt készíteni, de hamarosan ledobják a szirmokat és megindul a bogyók fejlődése.Az erdő talaját átszövő pókhálókon, hatalmas cseppekben látszott még az éjszakai égi áldás nyoma. A fák üde, zöld leveleiről egy-egy esőcseppet fújt ránk a friss reggeli szellő. Ilyen körülmények között, nem csoda hogy egy szempillantás alatt letudtuk, a három kilométeres táborba vezető utat, még úgy is, hogy folyamatosan bogarásztunk és az erdei növényeket vizslattuk.A táborban szokás szerint mindent a helyén találtunk. A ponyvát nem feszítettem ki, mert közben tisztult az idő, és mivel egy ponyvatartó kötél évek óta folyamatosan a helyén van, így egy perc alatt fedést tudok varázsolni. De mi most szerettük volna élvezni a viharfelhők után érkező hatalmas gomolyfelhők látványát, és a később elő-előbukkanó nap éltető erejét. Már izgatott voltam, kipakoltam hát a hátizsákomból a főzőalkalmatosságot, és összeállítottam a szettet. A „kis” piroska, stabilan foglalta el a helyét, az amúgy normál esetben a serpenyőnek kialakított lábacskákon. Az egész készlet nagyon stabilan áll ilyenkor, eszembe sem jutott, hogy esetleg megbillenhet akár a készlet, akár a 2,5 literes edény rajta.Gyorsan összevágtam a hagymát, most rendhagyó módon, nem az Ozirisz késemmel aprítottam, hanem a Balázs barátomtól kapott Condor Terrasaur késsel. (Mellékesen jegyzem meg, erősen ajánlott vétel…. mindkét kés. 😈 )Szóval a hagyma összevágva egy kis zsíron pillanatok alatt elkezdett dinsztelődni. Nem kellett foglalkozni az állandó keveréssel, köszönhető ez a teflonbevonatnak.Közben összeaprítottam a többi hozzávalót. Húst, répát, krumplit…Teljesen összhangban volt a gáz halk susogása, a zsíron dinsztelődő hagyma sercegése és az erdei madarak zsivaja.

Hamarosan a kondérba került az egyik legfontosabb eleme a ragulevesnek, a hús is.
Tárkony, só, kis Vegeta és egyre erősödött a leves alapja. A megfelelő aranyú víz hozzáadása, és egy kis főzés után ment bele a zöldségféle is. Mielőtt az utolsó összetevő a tejszín is belekerült volna, egy hosszabb főzési idő, (kb. fél óra) következett, néha megkevertük a készülő ebédet.

Itt kell megemlítenem az edény, pontosabban a fedő egyetlen hátrányát. Sajnos a fedő füle annyira felmelegszik, átforrósodik, hogy szabad kézzel levenni nem lehet. Ezt egy fül alatt átdugott parafadugóval fogom orvosolni, nem nagy dolog, de meg kell említenem az igazság kedvéért. Közben megint kevertünk egyet az ételen. 🙂Az edény akasztófüle viszont egyáltalán nem melegszik, habár olyan stabil az edény a helyén, hogy nem is kell megfogni keverés közben sem. Ha valakinek lenne szíve, ezzel a füllel akár a tábortűz fölé is emelhetné az edényt.Közben jártunk egyet az eső illatú erdőben a fiunkkal. Nézegettük a virágokat, gyíkokat, bogarakat. Visszatérve a tábor közelében, a fenyőfák jellegzetes illata mellett már érezni lehetett a leves finom, fűszeres illatát is.Legvégül aztán tejszín került az ételbe, ezzel gyakorlatilag el is készült a raguleves.Nem mondom, pompásan festett az elkészült ebéd, a kedvenc edénykészletünkben. 😛 Körülbelül másfél liter lett az elkészített mennyiség. És nagyon finomra sikeredett.Nem csoda, hogy pár perc múlva, mosogatásra várakoztak az üres edények.Mindent összevetve, nagyon jó beruházásnak ítéljük meg ezt a remekül átgondolt, letisztult tervezésű edényt. Nagyon jól kitalálták az egész Trangia rendszert, hiszen az edényeknek ez a fajta kompatibilitása egymással, rendkívül jó variálhatóságot eredményez. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelő kombinációt. A fedő fülének átforrósodása mellett semmi kifogást nem találtunk ez edényen egyébként. A teflonbevonat nagyon hasznos, már egy ilyen egyszerű leves elkészítésénél is. Az edény nagyon stabilan foglal helyet a főzőegységen. Az űrmérete is teljesen megfelelőnek tűnik. A súlya is minimális, mert ultrakönnyű alumíniumból készült. A színe meg…valami kellemes, nagymamára emlékezéses, vasárnapi leveses nosztalgiával tölt el, bármikor is nézek rá.