Ezzel a cikkel egy kis kedvet szeretnék csinálni azoknak, akik megunták már az izzasztó hegyvidéki túrákat, esetleg kisebb-nagyobb gyerekkel szeretnének kirándulni, vagy családdal látogatnák meg a varázslatos alföldi erdő girbegurba ösvényeit.

A Pótharaszti sétaerdőbe szeretném invitálni a kedves olvasót. Ha túrázásról, kirándulásról, vadkempingezésről van szó, a legtöbb embernek a hegyvidék jut eszébe. Kár, mert egyébként a legtöbb tekintetben, az Alföld ideálisabb terepet kínál mindezekre. A buja, változatos növény- és állatvilág méltán teszi versenyképessé a hegyvidékkel szemben.
Akár egy egyszerű családi kirándulásról, akár a természetben való túlélésről legyen szó. Én most ezzel a cikkel az előző csoportnak szeretnék kedvezni, méghozzá úgy, hogy kimondottan olyan helyeket fogok ajánlani, ahová családdal, baráti társasággal is érdemes ellátogatni. Gyerekkel sem kell nagy távokat megtenni, és egy nagyobb csoportnak, baráti társaságnak is megfelelőek a helyek, akár kint alvással is. Hozzá is kezdek.
A Pótharaszti sétaerdőt több irányból lehet megközelíteni. Például Budapest-Cegléd felől, a 4-es főútról Monornál Csévharaszt felé kanyarodva, Budapest felől autópályán az M5-ös autópályán az Inárcsi vagy Újhartyáni lehajtó felől.

Én Csévharasztról indultam most. A 4-es főútról beérve Csévharasztra és azon teljes hosszába áthaladva, beérve az erdőbe, a parkolóban tettem le az autót.

Innen indul néhány turistaút, innen indultam tehát most én is. Ha ezt az épületet látja a vándor (Erdőőri lak), akkor jó helyen van.A parkolónál egyből egy kis leírás és térkép fogadja az idelátogatót.Tipp: érdemes lefotózni a térképet, ha később szükség lenne rá. De aki szeretne papír alapú térképet, az előzőleg megvásárolhatja a Monori NEFAG irodában is, én ezt a lehetőséget választottam.

Be kell tehát menni az Erdőőri lakhoz. Nos, alapból ez az a hely, ami nagyobb társasággal, családdal, a legkönnyebben megközelíthető, hiszen, az út mellől éppen csak pár méter, és minden van itt, ami szükséges lehet egy-két szép nap eltöltéséhez. Természetesen nagyobb rendezvények alkalmával, érdemes felhívni a NEFAG-ot, hiszen előfordulhat, hogy más, nagyobb társaság is ide szervez rendezvényt. Padok, asztalok, szaletlik, bográcsozóhelyek. Minden van.Létrehoztak egy nagyobb, 20-25 fő számára kényelmes, fedett helyet, ahol asztalok, padok, és egy sütögető kapott helyet. Pazar!A játszótérrel, a gyerekekre is gondoltak, Hinta, csúszda, homokozó…, ha a csemetét nem varázsolná el az erdő úgy általában.Erről a helyről indultam most el a sárga jelzésen, néhány sokkal csendesebb, de annál vadregényesebb pihenőhelyre. A jelzések egyébként jól ki vannak találva, igényesen, néhol faoszlopokra lettek felfestve.A történetben a későbbiek miatt érdekes, mert azért vannak problémák is, amik a folyamatos karbantartás hiányából adódhatnak, vagy egyszerűen nem gondoltak rá a jelzést elhelyezők. Az út elején, balra, egy hatalmas kocsányos tölgy árnyékában, Vadas Ferenc erdőmérnök áldozatos munkájára emlékeztet a réztábla.Mellette pedig, a kocsányos tölgyet és annak Pótharaszti előfordulását mutatja be leírás.Itt-ott, a természet megpróbálja eltitkolni előttünk az utat. A továbbiakban, ez majd látható lesz, néha sikerül is neki.  🙂 Most azonban nem.Nagyon hangulatos, felül összeboruló akácoson át vitt tovább az utam.Rövidesen a Moha-völgy következik, ez egy vargabetű az úton, sietősök ki is hagyhatják, hiszen pár száz méterre tovább folytatódik a jelzett ösvény, de én azt ajánlom senki ne hagyja ki, hiszen ez az egyik legszebb része az útnak.Belépve a völgybe óriási kidőlt fenyőfák között haladtam.Még színes az erdő, hiszen az ősz nem múlt el teljesen, nem vetkőztette csupaszra a növényeket az első keményebb fagy. Október vége van.Dimbes-dombos rész ez, nem véletlen Buckás-erdőnek jelöli a térkép. Hatalmas erdeifenyők tarkítják a látványt.Hamarosan az is kiderül, ha nem esett volna le egyből, miért Moha-völgy a neve a helynek. Amerre csak nézünk, mindenhol moha. A földön, a cserjéken, a fákon… A sétautak mentén, végig tájékoztató, ismeretterjesztő táblák vannak. Az egyik ilyen táblán láttam ezt a gondolatébresztő képet.És a gondolat: manapság annyi mindent megvásárolnak maguknak az emberek, mert azt hiszik, ez kell ahhoz, hogy kijussanak a természetbe. Nos, ez a kép nekem azt sugallta, hogy gyakorlatilag csak akarat kell hozzá. Persze nyilván akkoriban nem volt technikai ruházat, mert ha lett volna…
Kiérve egy nagy rétre, még a piros körút jelzést kell követnünk.Itt egy táblán, a jelentősebb védett fajok listája olvasható. Érdemes még otthon, eme leírás alapján beazonosítani a növényeket, vagy a modern technika vívmányait használva, a helyszínen, mobil eszközön majd a valóságban is megkeresni őket, … már akit érdekel ilyen mélységében a természet.Elhagyva a Moha-völgyet, ennél a táblánál kötünk ki. Ha van idő, vagy rosszabbra fordulna az idő, érdemes megnézni az emlékhelyet, nagyon szép helyen, és igényesen van kialakítva egy fedett pihenőhely. Itt azonban, most jobbra kell fordulni, a fiatal telepítés irányába. Egy kicsit trükkös a helyzet, mert jobbra elnézve, a fák között már nem látszik a jelzés, de ott van bal oldalt, csak el kell indulni, és közelebb kell menni.A másik trükk itt, ha elindultunk jobbra, akkor egy idő után balra fordul a kék körút jelzés, ám tovább egyenesen is ugyanez a jelzés található, holott ekkor már tulajdonképpen a térkép szerint a sárgán haladunk. Hamarosan, jobbra tartva a borókás következik, jelzi a tábla.Természetesen a sárgán, de itt már a jelzés a valóságban is sárga.Ezen az úton haladva, tulajdonképpen bárhol jobbra behatolva az erdő sűrűjébe, néhány méter után, már a borókásban tévelyeghetünk. Gombászoknak is kánaán ez az Alföld. Megannyi gombafajta megtalálható itt. Óva intek persze mindenkit, hogy kedvére szüreteljen, kellően megalapozott gomba szakismeret nélkül!!Szüretelhetünk viszont mázsaszámra az éppen megfelelő érettségű kökényből. Már csak egyik-másik éretlenebb karcolja meg a torkocskákat.Tábla jelzi, hogy természetvédelmi területen haladunk. És rajta a jól ismert szöveg, amit gondolom, egyik Alaptábor olvasónak sem kell külön leírni. Ilyet egyébként sok helyen láthatunk.Az ősz csodálatos színei lépten-nyomon ámulatba ejtenek. Szinte masszírozzák a retinát, a sárgák, a zöldek, a pirosak.Itt-ott szellősebb az erdő, belátni a borókásba. Aki nem siet, bátran ballagjon be pár lépést, hihetetlenül varázslatos részek találhatóak.Ennél a jó forma fánál jobbra, van egy rét, ahonnan minden akadály nélkül megközelíthető a borókás dimbes-dombos sűrűje.És itt, ahol három-négy út is tovább indul, gondolkodtam el azon, hogy meg kellene említeni a jelzésfestőknek, hogy a fentebb említett karókat, ne jelzéssel az útra párhuzamosan, hanem merőlegesen az útra helyezzék el. Mert távolról ez látszik, ha éppen észreveszi a vándor.Csak előtte, adott esetben, a többi utat át kell böngészni, hogy melyik lesz a jó irány, hol találunk majd jelzést. Ez után, már csak egy rövid szakasza van a sárgának, a tervezett utamon. A Borókás kereszteződés tábláig.Itt aztán belecsatlakozik a pirosba, amin tovább haladok második megállóm felé, nevezetesen az Édes-házi pihenő felé. Idáig, 3,3 km utat tettem meg. Az eltelt idő most nem mérvadó, mert többször megálltam fotózni, de nagyjából a táblákon feltüntetett menetidők tarthatóak. Egy kidőlt fenyőkkel átszőtt fenyves erdő mellett elhaladva megállapítottam, hogy aki gyantában gazdag fenyőágcsonkot szeretne keresni gyújtósnak, az itt megtalálja számítását.A Hazai nyáras útjelzőtáblánál most ahogy terveztem előzőleg, a piroson indultam el. Visszafelé, majd ugyanitt megyek el a sárgán a Forrás-rét felé.A hely névadói, markáns fehérségükkel tűntek elő, az amúgy jellemzően sárgás-zöldes növényzet közül.Az út túloldalán elterülő fenyves aljában ismerős gombafejek várták sorsukat. Ami vagy egy gombászkés lesz, vagy egy erdei állat gyomra, vagy az enyészet.Az utolsó kereszteződést, egy igen markáns jelzés mutatta. Ez tetszik, ezt nem lehet eltéveszteni.Csodálatos erdő aranyszínű lombjai alatt sétáltam át. Az enyhe szélben a levelek titokzatosan suttogtak az ágakon, talán egy régi történetet meséltek el egymásnak.Tovább haladva, egy szinte nyári köntösbe bújt út kacsmargott a lábaim alatt.Aztán kiérve egy rétre, megpillantottam a következő pihenőt, amit tulajdonképpen ajánlani szeretnék, ami miatt ma útnak indultam.Ez, az Édes-házi pihenőhely. Innen még bőven lehet talpalni, az amúgy igen csodálatos Ócsai templomig.Itt is, mint az első két helyen, kényelmes padok, asztalok fogadnak, bográcsozóhellyel.És grátiszként, egy minden igényt kielégítő házikó áll, amiben három fő, akár egy-két éjszakát is nyugodtan eltölthet.A területen két jó mély, régi kút található, gondosan körbekerítve, mégis körültekintésre intek mindenkit, főleg, aki gyerekkel érkezik.Ezután visszaindultam azon az úton, amin idáig jutottam, vissza egészen a Hazai nyáras tábláig, mert innen fordult az út, a következő pihenőhely irányába, a Forrásréti pihenő felé. A sorompónál még útnak tűnik a dolog……de beljebb teljesen úttalan részen kell menni, figyelni kell nagyon a jelzéseket. Érintetlen őserdőn keresztül vitt az út.Ezen a részen, végig, lehulló levelekkel takart, kidőlt, korhadó fák között sétálhatunk. Nagyon hangulatos rész ez! Tele taplógombával. Aki kovaköves tűzgyújtáshoz keres taplót, az itt jó helyen jár.Figyelni kell azonban, mert itt ismét egy trükk következik a jelzés tekintetében. Kiérve ennek a résznek a végére, kétfelé ágazik az út. Ez az utolsó jelzés, ami még megvan.Majd kiérünk egy útra. Azonban sem balra, sem jobbra nincs jelzés, hiába mentem el 50-50 métert mindkét irányba. Így visszamentem az utolsó jelzésig, és akkor vettem észre, hogy teljesen visszakanyarodva balra, kissé mintha ki lenne járva egy rész. Jelzés nincs. Elindultam hát arra, és beljebb, messze, jó takarásban ott volt a jelzés. Egy nagyon kurta kis szakaszon ki is jutottam a Forrás-rétre. A forrás már csak a nevében van meg, vagy talán sosem volt itt forrás, erre nem emlékszem, pedig erdész barátom mintha mesélt volna erről nekem. Amint látható, itt kiépített tűzrakóhely, asztalok, padok. Kis házikó nincs, ide inkább sátorral érdemes jönni. Hatalmas, két részből álló rét ez. Innen már nincs messze, a harmadik hely, amit szeretnék megmutatni, a Farkasordítói pihenőhely. Indulás után, azonnal elnéztem az útvonalat, mert nem gondoltam, hogy a képen látható kerítésen át kell mászni. (Mert rendes kiránduló ezeken nem mászik át!)  Semmiféle jelölés nem utalt rá. Sőt, mikor átnéztem a kerítésen, és elnéztem jobbra, akkor ez a látvány tárult elém.Ott messze, körülbelül a kép középpontjánál, beljebb vagy öt méterrel van egy jelölés a fán. Ember legyen a talpán, aki ezt észreveszi. De mivel más ötletem nem volt, átmásztam a kerítésen és elballagtam odáig. Akkor láttam meg a sárga jelzést. Nagyon vadregényes úton jutottam el végülis, az útban közel eső, de a kóválygások miatt időben távoli pihenőhelyhez.Hatalmas rét szélén, két kis házikó áll a megszokott, darabonként három fekhellyel.Mellette a szokásos asztal, padokkal kombó, és persze a tűzrakóhely.Innen, a zöldön mentem volna tovább a Pusztabíró-házi pihenőhelyig, de mivel igencsak lógott az eső lába, az autóm meg bő óra járásra volt, így egy rövidebb erdei úton igyekeztem vissza a kiindulási ponthoz.Azonban mivel ez a hely személyes kedvencem, és nemrégen, mikor kint aludtunk, készítettem pár fotót, így most ezekkel mutatnám be a pihenőt. Leggyorsabban Kakucs településről közelíthető meg, jelöletlen úton, illetve turistaúton Újhartyán településről kell elindulni a zöld négyzeten, majd a zöld kereszten érhetjük el.

Itt csak egy kisház található… …viszont ez prémium kategóriás. Azt jelenti, hogy van rajta ajtó, az egyik ágy alatt tároló rekesz, bent polc, akasztók. Kívül pedig egy integrált kis pad szolgálja az itt éjszakázók kényelmét.Nyugodt éjszakát tölthet el itt az idelátogató vándor.
Egypazar kis réten helyezkedik el az építmény, ahol a már megszokott asztal, padokkal kombinációt találhatjuk ismét. Nyugodt, csendes hely, habár az autópálya vagy a Kakucs ring moraja, időnként idehallatszik. A gondos alkotók még arra is ügyeltek, hogy megjelöljék azon ritka helyek egyikét, ahol térerő is akad, a modern kor emberének igényeit kielégítendő!

A cikk elején méltattam az alföldi erdők értékét, így ezt már nem szeretném most megtenni. Nyugodt, kellemes sétával bejárható, látnivalókban gazdag, turistákban szegényes hely  a Pótharaszti erdő. Az utóbbi miatt kiváltképpen ajánlom a térséget azoknak, akik nem szeretik kerülgetni egymást. Én ezen a szombati napon 0 emberrel találkoztam, kilenctől egyig. Így pedig, hogy kiépített turistautakon érhetőek el épített menedékek, szálláshelyek, kiépített tűzrakóhelyek, asztalok, padok, erősen ajánlott helynek mondom a „Csévi erdőt”, ahogy felénk szokás nevezni.