Minek nevezzelek? Avagy a Trangia Micro.
Görbének egyenes, egyenesnek görbe, szólt a régi Rapülők sláger. És most úgy fogalmazok, bögrének edény, edénynek bögre. Dióhéjban ennyit a Trangia Micro új fejlesztéséről.
Görbének egyenes, egyenesnek görbe, szólt a régi Rapülők sláger. És most úgy fogalmazok, bögrének edény, edénynek bögre. Dióhéjban ennyit a Trangia Micro új fejlesztéséről.
Most egy olyan kiegészítőről írok, ami szerényen húzódik meg a Trangia webshop kínálatában. Ha Balázs barátom nem teszi a közös rendelésébe, nekem sem tűnik fel. Azt gondolná az ember, hogy lehet enélkül élni, de nem.
Talán volt már ilyen, hogy egy cikken belül két dologról is szeretnék írni. Nem a „papírral” spórolok, hanem a két eszköz tulajdonképpen szorosan összefügg egymással.
Az alábbi cikkben a Trangia(Primus) gyári gázégőfejét és az utángyártott GoSystem fantázia nevű terméket szeretném bemutatni. Amikor én voltam a fent említett helyzetben, kerestem összehasonlítást, de nem találtam ilyen részleteset, ezért most vettem a fáradságot és összehasonlítást készítettem.
Az idei tavasz, véleményem szerint nagyon kellemesre sikeredett. Habár sok csapadék nem esett, de azért mindig volt egy kicsi, és a levegő hőmérséklete sem nyaldosta májusban a harminc fokot, mint évek óta szokta. Ideális idő van tehát még most június elején is az erdőjáráshoz, hiszen alig megy a hőmérséklet 20 fok fölé, és a napokban … Raguleves Trangia Billy 2,5 literes edényben készítve. bővebben…
Előfordult már máskor is, hogy egy nagyon egyszerű, de hasznos eszközről írtam néhány sort. Most is ezt teszem, hátha valakinek pont ez a néhány sor lesz majd hasznos.
Úgy tűnik 2019-ben nagyon jól viselkedtünk, mert a karácsonyfa alatt a címben szereplő Trangia égőfejes főzőszettet találtuk. Nekünk címezve persze, és egyenesen Svédországból került hozzánk Vera és Mathias jóvoltából. Tudták, hogy lelkes természetjárók vagyunk, de szerintem nem is sejtették mekkora és milyen hosszan tartó örömöt okoznak ezzel.
Nagy terveket szőve indultam neki a mai kirándulásnak. Délután volt már, ilyenkor ritkán megyek ki a Pótharaszti erdőbe. Inkább a kora reggeli, hajnali indulásokat szeretem. De ez a nap most más volt mint a többi… élnék ismét egy jó kis figyelemfelkeltő médiacsellel.
Mondhatni, hogy az egész a szokásos módon kezdődött. Ha szokásosnak lehet mondani azt, hogy mostanában egyre többet megyünk …jelleggel túrázni.
A feladat a Balaton-felvidék volt. Negyedik osztályban, Péternek. Így elhatároztuk, hogy a következő túrát oda tervezzük. Reméljük, ha a Himalájáról tanulnak, majd oda is el tudunk ilyen egyszerűen jutni.
Egy régebbi cikkemben már írtam a Primus zseniális, folyékony üzemanyagokkal üzemelő főzőjéről, a Primus Omnilite TI-ről. Most az Omnifuelről fogok írni, de teljesen más megvilágításban.
Kis túra, kis élmény? Nos, mint már annyiszor írtam, egyáltalán nem igaz ez az állítás. Sőt, bizonyos esetekben akár lehet ennek az ellenkezője is. Szerencsére, most sem volt igaz ez az állítás, amikor a Velencei-hegység lankái közé látogattunk el.
Mint már olyan sokszor, ez alkalommal is úgy választottunk úticélt, hogy előző este rápillantottunk a térképre, kinéztünk egy turistautat és kijelöltük a nyomvonalat. És most is, mint oly sokszor, ez az út sokkal többet adott, mint a mire számítottunk.
Amióta megvan a Garmin GPS, sokszor úgy tervezek, hogy a túrát megelőző este megnézek egy tájegységet, ott kijelölök egy körtúrát, 10-20 km hosszan, elmentem, és másnap ez alapján túrázunk egyet. Kijelölés után azért átfutom a térképet, belenagyítok, hogy majd mire lehet számítani. Van, amikor semmi extrát nem mutatnak a térképek, és mégis sok szép látnivalóba … Kalandozás a Mátra alján. bővebben…
Minden megvolt a mai naphoz. Csodálatos idő, motiváció, tejszín. Néha nem elég, ha jó idő van, néha meg rossz időben is kikívánkozok. Ki tudja, hogy van ez.
Szép ősz volt ebben a 2022-es évben. Csapadékos, ködös, nem túl hűvös. Előző nap a Merzse mocsárnál voltunk, szerettem volna pár képet készíteni a ködös természetvédelmi területről, meg sétálni egy nagyot. De sajnos otthon maradt a fényképezőgépem.
Régóta beszélgettük Gábor barátommal, akivel sokat vízitúrázunk együtt, hogy jó lenne egy kenutúrát szervezni az őszi Tisza-tóra. Az október utolsó hétvégéjére előrejelzett idő pont jónak ígérkezett. Esőt nem jósoltak, sem szelet, sem hideget. És a vizet sem engedték le róla még, ez volt az utolsó hétvége, hogy normál a vízállás.
Sokszor jártunk már a Tisza-tónál, kenuval, kajakkal, vagy akár bérelt motoros ladikkal. Most azonban különösen vártam, hogy vízre szálljunk. Új eszközzel bővült ugyanis a családi „kalandárium”. Méghozzá egy háromszemélyes kenuval.
Az Alaptábor Facebook csoportban osztottam meg egy nagyon jó kis dokumentumfilmet. A címe: Mese a somogyországi patakgörbítőkről. Gyönyörű képi világa van a filmnek, kedvet csinál hozzá, hogy az ember felhúzza a bakancsot és nekivágjon ennek a csalogató vidéknek.
Ez volt az az esztendő, amikor minden hazai vízfelület rekordokat döntögetett alacsony vízállás terén. A Duna vize is igen alacsonyan volt. De mivel nekünk most lett szabadidőnk Gábor barátommal, így felkerekedtünk, hogy eltöltsünk pár napot Magyarország legnagyobb folyóján. Elvégre a hajók közül a kajaknak kell a lehető legkisebb merülési lehetőség, szóval úgy voltunk vele, hogy … Három nap kajakkal, vadkempinggel a Dunán, Győrtől Nagymarosig. bővebben…
Az utóbbi időben egyre többször esik meg, hogy nem tervezzük meg a túrát. Este rábökünk egy turistaútvonalra és másnap bejárjuk azt. Most is így volt, így esett a választásunk a Cserhát lankái közt futó, Csővárról Nézsára tartó útra, majd onnan vissza.
Az utolsó MókaMiki kés klub éves találkozója 2017-ben volt. Előtte ’16-ban és ’15-ben is volt egy. Aztán a negyedik sokáig váratott magára, pedig igény az volt rá, hiszen a MókaMiki Facebook csoportban folyamatosan a rendezvény megszervezésére buzdítottak a tagok.
A következő cikkben Úrkút környékére kalauzolom el a kedves olvasót. Egészen pontosan az Úrkút melletti Csárda-hegyi őskarszthoz.
Egy alkalommal, talán tavaly tavasszal, már eljöttünk ide, Farmos környékére, hogy tekeregjünk egy kicsit a túraútvonalakon. Akkor keserű tapasztalattal csavargás nélkül mentünk haza, de nem adtuk fel, eljöttünk újra.
Mikor tavasszal elkezdtem a Somogyban is járni munkaügyben, már az első alkalommal megfogott ez a rész. Békésen hullámzó dombokkal, hatalmas rétekkel taglalt erdős táj.
Régen jártunk az Őrségben, így éppen ideje volt, hogy barangoljunk egy kicsit hangulatos lankái között és meglátogassuk a „szereket” .
Menjünk a Mátrába! – mondtuk ki egy emberként az elmúlt pénteken. Annyira gyorsan jött az elhatározás, hogy előző este még el kellett szaladni venni egy térképet, hogy azért legyen valami a kezünkben.
Nehezen tudtam eldönteni, hogy ez az írás miről szóljon. A bodzavirágos, akácvirágos palacsintáról vagy a kirándulásról. Mert mindkettő megérne egy külön cikket. Aztán arra jutottam, hogy így egyben írom meg, mert én is egyben éltem meg, és így talán jobban át tudom adni az élményeimet.
Az alapötlet az volt, hogy felmegyünk a Mátrába, és megteszünk egy laza kis kört, nagyon kevés szintemelkedéssel. Mert családdal megyünk, meg kisgyerekkel, meg szeretnénk kiélvezni egy szép tavaszi vasárnapot.
Nem is olyan régen, a Trangia Hungary csoportban tettem fel a kérdést, hogy ki milyen desszertet készít hőn szeretett Trangia főzőjében. Akkor nem érkezett túl sok válasz, pedig arra számítottam, hogy jönnek majd sorban a jobbnál jobb, változatos édesség receptek. Aztán egyszer csak felhívott Zoli barátom és a beszélgetésünk folyamán felhívta a figyelmemet egy olcsón, … Császármorzsa avagy smarni, ahogyan az Alaptáborban készítem. bővebben…