Étel melegítés az erdőben II. A gallykályhák. (hobó kályhák)

Az előző cikkemben, ami ebbe a sorozatba illik, a szabadtűzről, annak előnyéről-hátrányáról írtam. Most még mindig nagyon közel fogunk járni a szabadtűzhöz, mert ebben a részben a hobókályháról vagy gallykályháról lesz szó. És egy picit megnézzük a rakétakályhákat is. Természetesen itt is természetjáró szemmel megyünk közelebb a tűzhöz.A továbbiakban sokszor csak „hobó”-nak fogom írni az egyszerűség kedvéért. Egy ilyen készülék nagyon jó lehetőség azoknak, akik már szeretnék egy picit jobban kordában tartani, lokalizálni, szabályozni a teljesítményt főzés közben, de nem szeretnének lemondani a tűz varázsáról, a fa ropogásáról, a füst illatáról és arról a gondoskodásról, ami egy tűz táplálásával jár.És persze itt még mindig közrejátszik az étel készítésénél, az az egyedi íz és illatharmónia, ami a füst keletkezésével jön létre. Ez vonatkozik továbbá a ruházatra is. Nem az ízére,…csak a szagára. 😊   

Ezek a kis kályhák, jellemzően nagyon kicsire összecsukhatóak, súlyuk elenyésző, méretük úgy 15x15x15 cm körül van, de lehet vásárolni ezeknél jóval nagyobbakat is. Sőt, tovább megyek, az alakjuk is elég változatos. Négyzet, háromszög, kör alakú változatban is elérhetőek. Van lapra szerelhető, meg fix méretű is. De valójában rengetegféle méret, meg típus van belőlük, így sokszor majd általánosságban fogalmazok róluk.Az előnyük sok minden mellett, hogy lapra szerelve nagyon kis helyet foglalnak el a tarisznyában. A kisebbek összecsukva néhány milliméter vastagok, és mint írtam, összeszerelve megközelítőleg, akár 15x15x15-ös dobozmérettel rendelkeznek. Ezért ideális akár hátizsákos túrák alkalmával is. Nyilván a fentebb látható fix az más tészta.Anyagukat tekintve alapjában véve kétféle anyagról beszélhetünk. A hagyományos fémlemezből készültek, ezek jellemzően olcsóbb kategóriát képviselnek. Aki könnyű felszerelésre hajt, és számítanak a grammok, azoknak jó választás lehet a titániumból készült változat, ami pár grammért cserébe, borsosabb árcédulát visel magán.A legegyszerűbbek általában 5 elemből állnak. Négy oldal, és egy alja rész. Ezeket egyszerűen össze lehet állítani, ezután nagyon strapabíró masszív kis szerkezetek lesznek. Akár működés közben is arrébb rakhatjuk, ha nem megfelelő a helye. Néha kapunk hozzá kis keresztbe rakható lemezeket, hogy kisebb átmérőjű edény is rámenjen.Aki ilyet használ, számítson arra, hogy ezek a kályhácskák kormolnak. Használatuk közben, az edényeink koromréteggel lesznek szennyezve. Ezeket el lehet távolítani sokszor nyom nélkül, már akár a helyszínen, vízzel kevert hamuval, vagy otthon mosogatószerekkel, drótos súrolóval.Léteznek azonban dupla falú változatok is. A hengeresek többnyire dupla falúak, a két fal között a felszálló meleg odaszívja az oxigént, ami másodlagos égést okoz: nagyobb hő, minimális füst. Érdemes elgondolkodni ilyen vásárlásán. Hátrányuk, hogy nem lapraszerelhetőek. Maga az eszköz is kormos lesz nyilván, ezért a jobb minőségűekhez, kis tasakot adnak, amibe használat után eltárolhatjuk a kormos-koszos kályhát.Nagyon érdekes egyébként a hobó kályhák használata tűzvédelmi szempontból. A hivatalos megfogalmazás így néz ki:
„A megfelelő szikrafogóval ellátott gázégők, valamint a zárt tűzterű sütő-, főző- és melegítőeszközök alkalmazása nem minősül tűzgyújtásnak, így tűzgyújtási tilalom idején is használhatók.”
Bővebben a linkre kattintva érhető el több információ:

https://elelmiszerlanc.kormany.hu/rugalmasabba-valt-a-tuzgyujtasi-tilalom-rendszere

Na most, ezzel azért van egy kis bajom. Meg ahogy nézem, az egész természetjáró társadalomnak. Van is vita belőle mindig.  Mégpedig az egyik az, hogy a szabály nem tér ki arra, mi az a megfelelő szikrafogó. A másik dolog a „zárt” megfogalmazás. Egy ajtóval rendelkező, dupla aljú, oldalt zárt kályha az én olvasatomban tekinthető zártnak, a rajta lévő edény meg szikrafogónak. (Esetleg egy szikrafogó dróthálóval kiegészítve.) Ebben az esetben egy ilyen berendezés használható tűzgyújtási tilalom idején is. De ehhez két dolgot fűznék hozzá:
– ez csak az én véleményem, és ez egy olyan szabály, amit nem tudtam teljes mértékben értelmezni.
– józan ésszel tilalom idején semmiképpen nem használok ilyen eszközt. Bármennyire is úgy érzem, be lehet szorítani a szabályi keretek közé!

Ha meg azt nézzük, akkor be sem gyújthatom, mert az meg már rögtön nyílt láng használatát feltételezi. A szikravető meg ugye eleve szikrafogó nélküli…. 😊 És ha már itt tartunk egyébként, akkor zárójelben, mellékesen megjegyezném, hogy sok erdőtűz bizonyíthatóan az eldobott cigarettacsikkek miatt következett be. Zárójel bezárva.

Érdemes kiemelni egy jellemzőt, ami a hobók kialakítását illeti. Ez pedig az alsó rész. Hogy kapjon levegőt az égéshez, alulról lyukakat kell kialakítani az alsó lemezen(is). Ez pedig azzal jár, hogy a parázs alul kiesik, és könnyen tüzet gyújthatunk vele. Ezek a kályhák biztosan nem használhatóak tűzgyújtási tilalom idején. A keletkezett hő és kiszóródó parázs, egy komolyabb vastagabb anyagot is be tud gyújtani. Ezért ezeket az eszközöket, semmiképpen ne használjuk a pihenők asztalain, vagy egyéb éghető felület felett. A képen egy akácfa széldeszka asztallapot sikerült mintával ellátnom. Viszont vannak olyanok, amik dupla aljjal rendelkeznek. És létezik a kályhák alá alátét is, ezzel is védhetjük az alatta lévő felületet. Bevallom őszintén, ez idáig fogalmam sem volt róla, hogy mekkora energiát termel egy ilyen kályha. Nyilván attól is függ, mekkora a készülék, milyen fából mennyit teszünk bele…stb. De azért nagyjából meghatározható a dolog. Egy kis hobó teljesítménye 2000-4000W körül van. Ez bizony nagyon szép teljesítmény, figyelembe véve a gázfőzők (2000-2500W), benzinfőzők(3000W), és alkoholos főzők(1000W) körüli teljesítményét. Ezekre majd a következő cikkekben ki is térek. Most maradjunk a hobókályhánál.
Vonzó lehet tehát ezeknek a kályháknak a használata, hiszen gyorsan beüzemelhetőek, csekély gally-fa felhasználásával működnek, amik ráadásul a helyszínen ingyen begyűjthetőek.Azonban előfordul olyan helyzet, amikor meggyűlhet a bajunk a tüzelőanyag mennyiségével, vagy minőségével. Ezek a készülékek vékony ágakkal, gallyakkal működnek. Esős párás, nedves időben nem könnyű ilyen ágakat találni.De van olyan hely, jellemzően magasabb hegyek, ahol egyszerűen nincsenek kis ágak, gallyak. Romániai, magasabb hegységekben történt tapasztalati történetekről tudok beszámolni, mikor egyszerűen nem talált a felhasználó megfelelő mennyiségű tüzelőanyagot. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy gondosan meg kell választanunk, hogy mikor, és hol használhatjuk őket.A végén azt is meg kell említeni, hogy mivel a hobók füstölnek, úgy mint egy szabadtűz, ezért nyilván sem sátorban, de még ponyva alatt sem igazán érdemes használni. (Néha nemzeti parkokban is tiltják a használatát.) A felszálló füst, és az esetleg elszökő szikrák miatt. Utóbbi könnyen tönkreteszi a ponyvánkat. Bár láttam már ilyen merész felhasználót.  

Az elején említettem, hogy szó lesz a rakétakályhákról is. Ez elég szűkös összefoglaló lesz, mert én magam nem használtam ilyet, csak sokszor láttam a használatát. Másrészt nem is nagyon elterjedt természetjáró körökben, a hobókhoz mérten nagyobb, nehezebb, bonyolultabb kialakítása, használata miatt.
A klasszikus „rocket stove” elv az 1980-as évektől terjedt el (pl. Aprovecho Research Center fejlesztései révén), és a lényege a jól szigetelt égéstér + erős kéményhatás, ami nagyon tiszta és forró égést ad.
Tökéletesebb az égésük, akár korom nélkül is működtethetőek. Ez persze függ a megfelelően száraz tüzelőanyagtól is. A teljesítményük, a kisebbeknek 4-5000W, de a nagyobbak akár a 15.000W teljesítményt is elérhetik.
Méreteiket tekintve ezek a kályhák sokkal több tüzelőanyaggal üzemelnek. Cserébe ritkábban kell „etetni” őket, és persze nagyobb a főzőfelület, és a leadott energia mennyisége is. Vannak egészen nagyok is, amik tábori, kemping környezetben nyújthatnak választási lehetőséget. Akár már bográcsban is készíthetünk rajtuk ételeket.

Egy bónusz pontot említenék még a hobókályhák érdekében. Akár otthon is készíthetünk könnyedén egy-egy egyszerű darabot. És az nem kerül semmibe. Egy igazi klasszikus, az Ikeás evőeszköztárolóból készült , és a konzervdoboz alapanyagú darab!Ezeknek a hobókályháknak a használata, tűzgyújtás szempontjából hasonlóan véleményes a gallykályhákhoz, és korlátokhoz kötött. Ha nem akarunk efféle korlátokba ütközni, akkor jönnek majd a alkohol-gáz-benzin üzemű berendezések. De ez már egy másik izgalmas cikk témája lesz!