Arra gondoltam, hogy készítek egy cikket, aztán rájöttem, hogy inkább cikksorozatot, amikben felsorolom, hogy milyen lehetőségek vannak természetjárás során a meleg ételek elkésztésére. Úgy, mint szabad tűz, alkoholos főzők, benzinfőzők, gázfőzők. Esetleg kicsit ki is fejtem az előnyüket, hátrányukat. Ez azoknak lesz majd hasznos, akik mostanában ismerkednek a természetjárással, és a hideg ételek mellett vagy helyett, igényük van meleg étel-ital fogyasztására.
Ez a cikk tehát, egy sorozat része, amiben körüljárom azokat a lehetőségeket, amelyekkel meleg ételekhez juthatunk kalandozásaink során. Értelemszerűen nem lesz ez teljes, hiszen a szabadtűztől indulva, hihetetlenül sokféle készülék kapható a piacon, de azért megpróbálom körvonalazni a lehetőségeket.
Ez, az első írás, legyen most tehát a szabadtűznek szentelve. Megpróbálom összegyűjteni ennek az előnyeit és hátrányait.Azt gondolnánk, hogy problémásabb, vagy súlyban nehezebb olyan ételeket vinni, ami mellé még a melegítésre alkalmas eszközöket is cipelni kell. Ez nem feltétlenül van így, főleg, ha melegítésre hagyományos tüzet rakunk. Ennek előnye, hogy ott van helyben, nagyon ritka az a helyzet Magyarországon, amikor nem lehet annyi fát találni a környezetünkben, amiből ne lehetne egy akkora tüzet rakni, ami elegendő ételkészítésre. A szükséges edényekbe meg nyugodtan belerakhatjuk a félkész ételeket, alapanyagokat, vagy eszközöket, így már csak az edény súlya lesz a plusz nehezék. Az meg néha bizony elég csekély ahhoz képest, hogy milyen hasznos lesz majd a meleg étkezés kivitelezéséhez.A szabadtűz egyik legnagyobb előnye, hogy ott van helyben, gyakran korlátlan mennyiségben rendelkezhetünk vele. A másik, hogy főleg télen, jólesik a tűz melege és este a fénye. A harmadik ok sokaknál a romantika, a tűz fénye, az ágak ropogása miközben hamuvá válnak. Ismerek olyat, aki bár gázfőzővel melegít, de mellette rak egy tüzet a hangulat, miatt. (indián tv 😊 ) Végül de nem utolsósorban…olcsó. Nem kerül semmibe.
Mikor elkezdtem írni ezt a cikket, nem gondoltam, hogy inkább a hátrányok lesznek nagyobb súlyban, de sajnos ez a helyzet. Az egyik legnagyobb probléma, ha szabályosan akarunk eljárni akkor az a lokalitás. Mert nem rakhatunk csak úgy, akárhol tüzet. Az erdőben kirándulók csak a kijelölt tűzrakóhelyeken gyújthatnak tüzet.
Ennek szabályait itt olvashatod: https://www.katasztrofavedelem.hu/54/tuzgyujtas-szabalyai-szabad-teruleten
De összefoglalva: Az erdőben tüzet gyújtani a 2009. évi XXXVII. törvény alapján kizárólag kijelölt és kiépített tűzrakóhelyen szabad, a tűz folyamatos felügyelete mellett. Országos tűzgyújtási tilalom idején még a kijelölt tűzrakóhelyeken is tilos tüzet rakni. Védett természeti területen – a 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről szerint – a természet károsítására alkalmas tevékenység tilos, ezért tűzgyújtás általában csak kijelölt helyen vagy egyáltalán nem engedélyezett.
Szigorúan tilos tüzet rakni barlangokban és azok bejáratánál! (A meghatározás szerint, minden 2 méternél mélyebb kiterjedés tekinthető barlangnak! Az alábbi képen látható hely, a Húgó-villa egyébként már pont ilyen hely! ) Minden barlang országos jelentőségű védett természeti terület, tilos a barlang állapotát, képződményeit, élővilágát veszélyeztetni vagy károsítani. A tűzgyújtás: károsítja a barlang mikroklímáját (hő, korom, CO₂), veszélyezteti a védett denevéreket és más barlangi élőlényeket, koromlerakódással visszafordíthatatlan károkat okozhat. A legkomolyabb korlát tűzrakás esetében azonban az, hogy az utóbbi időkben, az év egyre nagyobb részében van tűzgyújtási tilalom hazánkban. Amit szigorúan mindenkinek be kell tartani! Tűzgyújtási tilalom idején a szabadtűz gyújtása TILOS!
Azt, hogy mikor van tűzgyújtási tilalom, azt az alábbi linkre kattintva azonnal ellenőrizhetjük. https://www.katasztrofavedelem.hu/55/tuzgyujtasi-tilalom-terkep
Ez napi szinten változik, tehát száraz időszakban érdemes megnézni, hogy melyik megyében van éppen tilalom, vagy hol oldották már fel.
Ha azonban lehetőség van tűzrakásra, akkor a következő dolgok szükségesek hozzá.
Ami alap: A tűz meggyújtása előtt a tűzrakóhely környékét meg kell tisztítani a levelektől, faágaktól annak érdekében, hogy a tűz neterjedhessen át az erdőre!Ezt ahogy látom a képeket a csoportokban, nagyon sokan nem teszik. Elég baj!
Szóval ha már minden rendben, előkészítettük a terepet, jöhet a gyújtás. Először is, rendelkeznünk kell olyan készségekkel, amivel tüzet tudunk gyújtani. Nem csak az eszközökre gondolok, úgy, mint gyufa, öngyújtó, szikravető, hanem arra a tudásra, ami ahhoz kell, hogy ezek az eszközök hasznosak legyenek számunkra. Az előkészületek már otthon megkezdődhetnek, a megfelelő tűzgyújtókészségek bepakolásánál. Ha lehetőség van rá (és mindig van), mindig legyen több vészmegoldás, többféle módszer a gyújtóshoz. Meg kell tanulni, hogy útközben milyen „élesztéket”, gyújtóst tudunk nyerni az erdőből.Ami eleve száraz, jól ég, vagy útközben akár zsebben is szárazzá tudunk varázsolni. Gyantás ágcsonk, száraz aljnövényzet, erre megfelelő fák száraz kérge. Meg kell tanulni, milyen fa ég jól, milyen vastagságút gyűjtsünk, mi a rétegrend, honnan gyűjtsünk fát.Ha nem akarunk ezzel foglalkozni, akkor vannak nagyon jó mesterséges megoldások, érdemes körbejárni a témát.A következő, ami a hátránya is lehet a tábortűznek, az az idő. Habár egy ügyes természetjáró könnyedén rak tüzet, pillanatok alatt összegyűjti a hozzávalót, de ez azért mégis csak idő. (Ellentétben egy kis gázfőzővel, ami egy kattintás és ég a láng.) Ezután meg, mikor már ég a tűz, azt folyamatosan gondozni kell, főleg az elején, amíg nem lesz jó bő parázs, mígnem nagyobb ágak, rönkök kerülnek rá, amik tovább égnek. De ezeket is előre oda kell készíteni, ha nem akarunk folyamatosan tűzrevalóért rohangálni, ami főzésnél nem annyira praktikus mert akkor az étellel érdemes foglalkozni és az esti tábortűz melletti beszélgetést sem jó megszakítani azzal, hogy elindulunk a sötétben botorkálva fát gyűjteni. Ráadásul szabály, hogy : „A tüzet nem szabad felügyelet nélkül hagyni, de a még ki nem hűlt parazsat, hamut sem”
De van valami, ami ellent mond a fentebb leírtaknak: A tüzelő gyűjtésére fordított idő, gyakran válik előnnyé. Olyankor, amikor nem túrázunk, csak „kimegyünk” letáborozunk, és a környéket bejárva, nézelődve, impulzusokat is gyűjtve, szedjük össze a tüzelőt.Aztán ott van a füst. Nem mindenki kedveli a füstöt, sem a szagát, sem a látványát vagy a füstszagú ruházatot. Előfordul, hogy nem szeretnénk felhívni magunkra a figyelmet, ilyenkor a tűz kifejezetten nem praktikus. Előnye a füstnek viszont, hogy igazán különleges ízvilágot ad az ételeknek.Fontos még megemlíteni két dolgot. Az egyik, hogy nehezebben és lassabban szabályozható a tűz intenzitása, ereje. Szabadtűz esetében gyakran az edényeinket vagy az ételeket kell távolabb tenni a tűztől, így csökkentve az azokra jutó hőtKellemetlen dolog lehet a kormolás is. A tűz kormol, ami nem teszi ugyan minden esetben tönkre az edényeinket, de főzés után vagy kormosan, koszosan kell elraknunk az edényeket, vagy meg kell ott helyben tisztítani. Néha ez a koromréteg örökre az edényen marad. Ez a kormos lerakódás akkor előny, mikor hatásvadász „a szabadság szeretetét tükröző” fotót szeretnénk készíteni egy-egy eszközről. 😊
Már közzé tettem a cikket, mikor Ákos, egy kedves Alaptábor közösségi tag felhívta a figyelmemet, hogy egy nagyon-nagyon fontos dolog kimaradt a cikkből. És igaza van, van még itt egy olyan dolog, ami ha úgy nézzük, talán a legfontosabb. Mi történik, ha már nincs szükségünk a tűzre? A hivatalos közlemény ez ügyben a következő: „az égetés, befejezése után a tüzet gondosan el kell oltani, meg kell győződni arról, hogy tényleg elaludt-e, a hamura távozás előtt lehetőleg földet kell szórni.” Bővebben a linkre kattintva tekinthető meg a hivatalos állásfoglalás ez ügyben:
https://www.katasztrofavedelem.hu/54/tuzgyujtas-szabalyai-szabad-teruleten
De hogyan tegyük mindezt, mivel oltsuk el a tüzet. Gyermekkoromban, a nagyszülők arra bíztattak, hogy nyugodtan pisiljük le a tüzet, az is valami. Ez több okból nem praktikus. Hát egyrészt nem feltétlenül akkor jön rá az emberre a vizelési inger, mikor befejezte a tüzeskedést. Társaságban sem illendő ilyet tenni…..és hát nemenként változó az eljárás praktikussága. 🙂 De gondoljunk csak bele egy kijelölt tűzrakóhelynél, mikor az utánunk következő társaság a vizeletszagú tűzrakóhelynél ismét tüzet szeretne rakni. Ugye? Szót se többet erről. 🙂
Elolthatjuk a nálunk lévő maradék vízzel is a tüzet.
De egyrészt vízből olyan hogy maradék,…(nem is értem 🙂 )…… mindig kevés van, mondjuk egy túra során, másrészt sokszor már eleve annyi vizet sem viszünk ki, mint amivel el lehetne oltani majd a tüzet.
Ahogy a hivatalos ajánlásban van, dobhatunk rá földet. Ez is működhet, csak az a baj, hogy az emberek másként működnek. Talán még rá is dobják a földet, ha ugyan van náluk lapát meg a környéken föld. Csak hát egyrészt így alakulnak ki a földdel telerakot tűzterek, és a tűztér mellett a hepe-hupás talaj. Hiszen nem megy messzire az egyszerű erdőjáró ha már nincs szüksége a tűzre, és nem is feltétlenül a tűztér mások után történő kitakarításával szokták kezdeni a tüzesedést. Valljuk be, nem ez lesz a legmegfelelőbb eljárás.
Léteznek továbbá olyan megoldások, amikkel ilyen kis tüzeket el lehet oltani, de ez csak álom, hogy széles körben elterjednek. Például ilyen kis méretű tűzoltóberendezések:Én a magam részéről egyébként azt szoktam tenni, hogy eleve a lehető legkisebb tüzet rakom, amit könnyedén el tudok taposni akár bakanccsal is, vagy hamar széthúzni hogy kihűljön és ne maradjon parázs vagy forró hamu.
Fontos megemlíteni azt is, hogy szabadtüzet értelemszerűen csak a szabadban lehet rakni és ott, ahol ezt nem tiltja valamilyen fentebb említett szabály, vagy a józan ész!
Ne rakjunk tüzet, ha rossz az időjárás, esik, vagy nagy szél fúj, esetleg száraz az avarréteg, vagy a közelben bárminemű éghető anyag van, akkor a tűzrakás nem jó ötlet. Amint feltámad a szél, a tüzet el kell oltani: gondoskodni kell arról, hogy készenlétben legyen a tűz oltására alkalmas anyag, eszköz (pl. víz,homok, lapát). Ezt már fentebb kitárgyaltuk.
És egy kis illem a végére: A tűzrakóhelyet mindig hagyjuk magunk után tisztán ! Ne dobáljunk bele elhasznált papírzsebkendőt, csikkeket egyéb nem oda illő dolgot. Bármilyen furcsa, a konzerves doboz, és a sörösdoboz nem ég el. A műanyagok PET palackok sem minden esetben égnek el, és egészen rossz ízt kölcsönöznek a felette sütött szalonnának, virslinek, vagy bármilyen ételnek! A tűzrakóhelyek környékét is tartsuk tisztán, a szemetet minden esetben vigyük magunkkal haza. Még akkor is ha van kialakított szemetes!
De mi van, ha egy forró nyári éjszakán az ember fia a nem a tűz közelségére vágyik, vagy a fent említett okok miatt nem rakhat tüzet? Ekkor kellenek az olyan eszközök, amikkel a sátorban, menedékben, vagy egy turistaszállón is tudunk főzni. Hogy melyek ezek? Ezek lesznek a témák, a következő cikkekben.
Nagyon jó dolog is lehet tehát a szabadban való tüzeskedés, de mindenkor tartsuk szem előtt az állandó, illetve az aktuális, helyi szabályokat!
Azt gondolnánk, hogy problémásabb, vagy súlyban nehezebb olyan ételeket vinni, ami mellé még a melegítésre alkalmas eszközöket is cipelni kell. Ez nem feltétlenül van így, főleg, ha melegítésre hagyományos tüzet rakunk. Ennek előnye, hogy ott van helyben, nagyon ritka az a helyzet Magyarországon, amikor nem lehet annyi fát találni a környezetünkben, amiből ne lehetne egy akkora tüzet rakni, ami elegendő ételkészítésre. A szükséges edényekbe meg nyugodtan belerakhatjuk a félkész ételeket, alapanyagokat, vagy eszközöket, így már csak az edény súlya lesz a plusz nehezék. Az meg néha bizony elég csekély ahhoz képest, hogy milyen hasznos lesz majd a meleg étkezés kivitelezéséhez.
A szabadtűz egyik legnagyobb előnye, hogy ott van helyben, gyakran korlátlan mennyiségben rendelkezhetünk vele. A másik, hogy főleg télen, jólesik a tűz melege és este a fénye. A harmadik ok sokaknál a romantika, a tűz fénye, az ágak ropogása miközben hamuvá válnak. Ismerek olyat, aki bár gázfőzővel melegít, de mellette rak egy tüzet a hangulat, miatt. (indián tv 😊 ) Végül de nem utolsósorban…olcsó. Nem kerül semmibe. 
A legkomolyabb korlát tűzrakás esetében azonban az, hogy az utóbbi időkben, az év egyre nagyobb részében van tűzgyújtási tilalom hazánkban. Amit szigorúan mindenkinek be kell tartani! Tűzgyújtási tilalom idején a szabadtűz gyújtása TILOS! 
Nem csak az eszközökre gondolok, úgy, mint gyufa, öngyújtó, szikravető, hanem arra a tudásra, ami ahhoz kell, hogy ezek az eszközök hasznosak legyenek számunkra.
Az előkészületek már otthon megkezdődhetnek, a megfelelő tűzgyújtókészségek bepakolásánál. Ha lehetőség van rá (és mindig van), mindig legyen több vészmegoldás, többféle módszer a gyújtóshoz. Meg kell tanulni, hogy útközben milyen „élesztéket”, gyújtóst tudunk nyerni az erdőből.
Ami eleve száraz, jól ég, vagy útközben akár zsebben is szárazzá tudunk varázsolni. Gyantás ágcsonk, száraz aljnövényzet, erre megfelelő fák száraz kérge. Meg kell tanulni, milyen fa ég jól, milyen vastagságút gyűjtsünk, mi a rétegrend, honnan gyűjtsünk fát.
Ha nem akarunk ezzel foglalkozni, akkor vannak nagyon jó mesterséges megoldások, érdemes körbejárni a témát.
A következő, ami a hátránya is lehet a tábortűznek, az az idő. Habár egy ügyes természetjáró könnyedén rak tüzet, pillanatok alatt összegyűjti a hozzávalót, de ez azért mégis csak idő. (Ellentétben egy kis gázfőzővel, ami egy kattintás és ég a láng.) Ezután meg, mikor már ég a tűz, azt folyamatosan gondozni kell, főleg az elején, amíg nem lesz jó bő parázs, mígnem nagyobb ágak, rönkök kerülnek rá, amik tovább égnek. De ezeket is előre oda kell készíteni, ha nem akarunk folyamatosan tűzrevalóért rohangálni, ami főzésnél nem annyira praktikus mert akkor az étellel érdemes foglalkozni és az esti tábortűz melletti beszélgetést sem jó megszakítani azzal, hogy elindulunk a sötétben botorkálva fát gyűjteni. Ráadásul szabály, hogy :
Aztán ott van a füst. Nem mindenki kedveli a füstöt, sem a szagát, sem a látványát vagy a füstszagú ruházatot. Előfordul, hogy nem szeretnénk felhívni magunkra a figyelmet, ilyenkor a tűz kifejezetten nem praktikus. Előnye a füstnek viszont, hogy igazán különleges ízvilágot ad az ételeknek.
Fontos még megemlíteni két dolgot. Az egyik, hogy nehezebben és lassabban szabályozható a tűz intenzitása, ereje. Szabadtűz esetében gyakran az edényeinket vagy az ételeket kell távolabb tenni a tűztől, így csökkentve az azokra jutó hőt
Kellemetlen dolog lehet a kormolás is. A tűz kormol, ami nem teszi ugyan minden esetben tönkre az edényeinket, de főzés után vagy kormosan, koszosan kell elraknunk az edényeket, vagy meg kell ott helyben tisztítani. Néha ez a koromréteg örökre az edényen marad. Ez a kormos lerakódás akkor előny, mikor hatásvadász „a szabadság szeretetét tükröző” fotót szeretnénk készíteni egy-egy eszközről. 😊 
Én a magam részéről egyébként azt szoktam tenni, hogy eleve a lehető legkisebb tüzet rakom, amit könnyedén el tudok taposni akár bakanccsal is, vagy hamar széthúzni hogy kihűljön és ne maradjon parázs vagy forró hamu. 
