Tűzgyújtási tilalom? És akkor mi van?

Nem is olyan régen, mikor elhangzott a természetjárók számára „rettenetes” mondat, hogy „Tűzgyújtási tilalom van”, eléggé elkeseredett az egyszeri erdőjáró. Akkoriban (2017 szeptember 1. előtt) ez még azt jelentette, hogy ez idő alatt a törvényben meghatározott részeken, de jellemzően az erdőkben, semminemű nyílt láng gyújtására nem volt lehetőség.Aztán jött a kormányrendelet módosítás, hogy azt mondja: „Erdőterületen nem minősül tűzgyújtásnak a gáz égőfej és a zárt tűzterű sütő-, főző-, melegítő eszköz alkalmazása, ha az megfelelő szikrafogóval van ellátva.” Ami azt jelenti, hogy ez esetben, már használhatjuk a gázfőzőinket, a hobó kályhát, rakéta tűzhelyet, és ki tudja még milyen melegítő-főző eszközöket. Benne maradt ugyanis a rendeletben egy kis mumus, nevesen a „megfelelő szikrafogó” szó. Ki dönti el, hogy mi minősül megfelelő szikrafogónak? Véleményem szerint a használója és a törvény betartásának ellenőrzője leginkább. Ha tisztelettel viselkedünk az erdőben, akkor az erdész bizonyára megfelelőnek fogja találni azt a szikrafogót. Ha meg nem, akkor mint eddig is, és ezután is, kiebrudalhat minket az erdőből.

Nos ezúttal a kint töltött időt, ennek fényében terveztük el Gábor barátommal. Hiszen azért, mert tűzgyújtási tilalom van, még nem kell otthon maradni. A tábortűzgyújtás nem feltétele a kellemes időtöltésnek, meg még a kinti főzésnek sem. Nem attól lesz értékes a kint eltöltött idő, mert ég a tábortűz. Ráadásul, Gábor szerette volna kipróbálni frissen szerzett DD függőágyát, takaróját, és alsó szigetelő paplanját.Délután három óra körül volt, mikor kiérkeztünk a táborhelyre Gáborral. Megszokásból volt nálunk balta, de ezúttal nem vettük hasznukat. Talán majd a táborverésnél. Ezúttal gázfőzőn készítettük el a késő délutáni ebédet. Gábor egy Pazar kis teflonos serpenyővel és egy gázfőzővel érkezett a helyszínre.Meg pár szelet, előre bepácolt hússal, amit azonnal el is kezdtünk sütni, mert nagyon éhesek voltunk már. JÉn grillsajttal emeltem az összejövetel fényét. Hamarosan az is a serpenyőben landolt, és sült ropogósra, barnára.Ennek a főzőcskének az előnye, hogy gyakorlatilag kiérkezés után már készül is az étel. Nem kell fát gyűjteni, nem füstöl, jól szabályozható a láng. Nem mértem az időt, de 10-15 perc múlva, már egymás hegyén-hátán állt a tányéron a fenséges étek.Friss kenyér került még mellé, meg egy kis paprika, paradicsom, és máris vígan falatoztunk.Ebéd után, felhúztuk a ponyvákat, meg a függőágyakat, hogy ne sötétben kelljen bajlódnunk velük. Én, ha már így esett, lecseréltem a ponyvafeszítő zsinórokat, egy jó rikító és reflexiós madzagra.Megnéztem, Gábor milyen feszítő eszközt használ.Tudtuk, ha kiérkezik Balázs és Viki, olyan hangulat lesz, hogy nem akarunk majd eltávolodni a baráti körtől. Így is lett, mert megérkeztek, és elindult a sztorizgatás, a véget nem érő nevetés, tervezgetés túrákról, a felszerelés mustra… mint ilyenkor általában. Leszállt az est, Gábor beizzította a gázlámpáját, ami nagyon kellemes hangulatot kölcsönzött az est további részéhez.Balázsék fél tíz körül indultak haza, ők nem aludtak kint ezen az estén. Mi is csak reggeliig terveztünk, mert másnap dolgunk volt. Éjjel kicsit fújdogált a szél, az eső is eleredt néha, de kellemes 6-8 fok volt éjjel, és reggel is erre ébredtünk, csak tiszta, napos idő lett. A nagy nyárfákat aranyszínűre festette a reggeli nap.Ébredés után, percek alatt lefőtt a reggeli kávé. Megbeszéltük, hogy telt Gábornak az első függőágyban töltött éjszaka, hogy szuperált az új DD „hálószoba” szett. Elmondása szerint, maradéktalanul beváltotta a felszerelés a hozzá fűzött reményeket.Beszélgettünk arról is, hogy legközelebb palacsintát sütünk, és meghívjuk rá Tamás barátunkat is. (külön sztori. 🙂 )Reggeliztünk, és indultunk haza a dolgunkra. Útközben találtunk egy kis részt, ami tele volt kétlevelű csillagvirággal. Nem is figyeltem még meg ilyet ezen a részen.Hiába, tűzgyújtási tilalom ide, tűzgyújtási tilalom oda, itt a tavasz. És az erdőben, attól függetlenül is remek élményeket lehet szerezni, jókat lehet enni-inni, hogy nem rakunk tábortüzet. Sőt! 🙂