Számtalanszor írok a cikkeimben a szemétről. Arról a szemétről, amit természetjárás közben, erdőben, mezőkön, vizekben látok, látunk. Ha lehetőség adódik, ezeket mindig összeszedjük, mert szebb lesz tőle a világ, és talán mi magunk is egy kicsit többek leszünk tőle.

Most célzottan indultam szemetet szedni, a Pótharaszti sétaerdőbe, azon belül is, a Buckás tanösvényre. Hogy miért célzottan, és miért pont oda? Azért célzottan, mert Gergelics Balázs, a Gerbal Késes Műhely tulajdonosa, felajánlott egy értékes Gerbal „Remete” ajándék kést, az Alaptábor.hu természetjárós csoportba.
Szokott itt rendszeresen lenni hasonló felajánlás. Vagy bedobnak a csoporttagok, valamit, amire nincs már szükségük, vagy az előző nyertesek ajánlanak fel valamit, de mindig van valami játék, feladattal, nyereményekkel. Mivel ilyenkor tavasszal, számtalan hasonló kezdeményezés van, úgy, mint szemétszedés, hát azt gondoltuk Balázzsal, hogy most kézenfekvő lenne a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatot indítani. (Biztos vagyok benne, hogy az ezirányú kezdeményezés majd tovább folytatódik.) A feladat az, hogy egy szabadon választott területet, ami lehet egy pihenőhely, egy erdőrészlet, egy turistaút szakasz, takarítsunk meg a szeméttől. És ezt egy előtte-utána képpel publikáljuk.

Nos, én játékon kívül, most ezért indultam el szemetet szedni. És miért a Pótharaszti sétaerdőbe? Mert oda járok ki hetente, akár többször is, már évek óta. És ha a jó részét, a nagy sétákat, a kint éjszakázásokat, a lehetőséget, hogy ott szervezzem az Alaptábor találkozókat, a fotózásokat barátokkal… kiveszem, akkor azt gondolom, ott kell tevékenykednem ilyenkor is, mikor feladat van.

Kilenc órakor érkeztem meg a sétaerdő bejáratához, annak parkolójába. Nem hoztam semmit magammal, csak egy nagy szemeteszsákot, egy pár munkáskesztyűt, és a fényképezőgépemet. Persze nem kell azt gondolni, hogy ez a szemétszedés, valami megterhelő feladat lenne. Egyáltalán nem, hiszen a zsákon, meg a kesztyűn kívül, pont ugyanúgy kirándulok egyet, mint máskor. Talán csak jobban forgatom a fejemet, és inkább a talaj felé. És közben gyorsan haladok, a girbegurba hangulatos sétaút mentén.Itt-ott bemászok a bokrok alá, ha találok valamit. És találok. Mire elérem a moha-völgy bejáratát, már van egy adag eldobált papír zsebkendő a zsákomban.Ez a völgy, nagyon hangulatos, és nem is nagy kitérő, amolyan vargabetű, így bemegyek ide is. Mire innen kiérek, bizony már szép adag „pzs” gyűlik össze.Hamarosan ezeknél veszélyesebb szemetet találok. Belegondolni is rossz, hogy egy családdal kiránduló, szaladgáló gyerek, nyáron, mikor már nem látszik a magas fűben a durva üvegszilánk…Elhaladok egy különös fákkal benőtt erdőrész mellett. Többször is megfogadtam majd, hogy az erdész barátomat, Oszkárt, megkérdezem majd, mitől ilyenek ezek.Ezen nem mélázom sokat most, mert jön a nagy fogás. Gyönyörű. Meg kell, hogy mondjam, a szemeteszsák felét ez a halom tölti ki. Előtte:Utána ugye, hogy szebb:Kicsit feljebb, a PET palackos különítmény, amiből már szedtem idáig, de ezek most így csoportban vannak. Már jó nehéz a zsákom. Itt jegyezném meg, hogy mikor mi kijövünk, a saját hulladékaink gyűjtésére, többször használható kis tárolózsákot alkalmazunk.
Hangulatos fenyvesen kacsázik az út. Elterveztem, hogy majd mondom is a játékban résztvevőknek, hogy ketten menjenek legalább, mert nehéz lesz cipelni egyedül a zsákot. Kiérve a fenyők közül, vicces, egy pár darab szemeteszsákot találok, amit beledobok a szemeteszsákomba.Hogy ne keseredjek el a sok szemét láttán, azért apró részleteket is figyelek, meg fotózok, hogy jobb kedvem legyen. Lehajolok, egészen a talajszintig. Miközben felettem egy vastag faágon, fakopáncs keresgéli hangosan, mindennapi táplálékát.Egy kidőlt fa feldolgozása során, jó kedvű favágók alkotása derít még jobb kedvre. Nemsokára végére érek a sétaútnak, már piszok nehéz a zsák.Hatalmas ibolyamező mellett megyek el, intenzíven illatoznak az apró virágok. De jó is kint, szinte el is felejtem, miért vagyok itt . (Csak az a nehéz zsák… 🙂 )A cserjék, bokrok már bontogatják levelüket. Most kell szemetet szedni, mert nyáron belepi a zöld növényzet, ősszel a lehulló lombok, télen talán majd a hó. De most, most itt az idő, hogy egy kicsit szebbé tegyük a természetet. És ebben most az Alaptábor is élen jár, intenzíven részt vesz, ami jó érzés. Két órát töltöttem el, egy kellemes kirándulással ma. Közben majdnem egy teli zsák szemetet szedtem össze. Mindezt úgy, hogy mint az erdész barátomtól megtudtam, időről időre, ők is végig mennek a sétautakon és összeszedik  a szemetet.Nyeremény ide, nyeremény oda, azért mégis csak magunk miatt csináljuk, hogy szebb legyen, hogy jobb legyen! És igen, lehet hogy most valaki csak a nyeremény miatt megy ki szemetet szedni. De ha már néhány zsáknyival ettől kevesebb hulladék lesz, már megérte.