Nagyon nehéz a szervező szemszögéből leírni egy rendezvényt. Az V. Alaptábor találkozóról részemről nem is született írás, hiszen nagyjából a megszokott, jól bevált forgatókönyv szerint zajlott minden. Mint az előző találkozókon. És hát azért azt mégsem írhatom, hogy milyen jó volt… már csak azért sem, mert az én szemszögemből nyilván egész más, mint egy vendég szemszögéből. De ez a hatodik, ez most valamiért más volt, ezért álljon is itt egy beszámoló róla.A hatodik, nem éppen egy kerek fordulópont, csak hát 2025-ben volt tíz éves az Alaptábor. És bár én nem szenteltem ennek különösebb jelentőséget a találkozó szervezésekor, de ezzel majdhogynem egyedül voltam. Mert mások, – az Alaptábor közösség kemény magja – meg szentelt. Na, de nem megyek előre ennyire, csak szépen sorjában, ahogy szoktam.

A hatodik találkozó talán már az elején annyiban más volt, hogy egy picit szigorúbban vettem a szabályokat. Ami jót is tett egyébként az eseménynek. Sokan jeleztétek, hogy nagyon nyugodt, békés volt az együtt töltött három nap. A beígért eső miatt sokan nem jöttek el, de így is majd százan fordultak meg a táborban a három nap alatt. Idén is voltak hölgyek és gyerekek is szép számmal. Eső természetesen, ahogy ígértem, egyetlen csepp sem esett, de azért nem mondanám, hogy egy ici-picit sem aggódtam emiatt. (Szóval aki azért maradt távol, mert hitt az időjósoknak, hát az igazán sajnálhatja…)

Az izgalmak már az első érkezőknél megtörténtek. Több autó fennakadt a bevezető úton egy kis fordulónál. Bár én megjelöltem, hogy melyik úton jobb bejönni a parkolóba, de mindig vannak, akik a kockázatot keresik. Szerencsére Misóbá kis terepjárója mindig a rendelkezésünkre állt, így ezeket a helyzeteket könnyen megoldottuk.

A táborhely lassan kezdett megtelni emberekkel. Pénteken még 30-40-en voltunk csak, de a jó hangulat már ekkor is a tetőfokára hágott. Elkészült a tűz alapja, ami innentől kezdve három napig, folyamatosan égett.Nyilván nem ettől a mennyiségtől égett sokáig a tűz, de a tábor tagjai folyamatosan azon dolgoztak, hogy legyen mit a tűzre tenni.Ennek meg is lett az eredménye, először kövér füst, majd markáns lángok képében.A gyerekek egy része hamar elfoglalta magát. Fúrtak, faragtak, természetesen állandóan szülői felügyelet mellett.Amikor kellett, mindig ott volt egy segítő kéz, és ez nem csak a gyerekekkel volt ám így. Azoknak is akadt segítség, akik egyéb felszerelési tárggyal nem boldogultak, vagy egy-egy eszközt nem tudtak rendesen használni, és ebben kértek segítséget.

Szintén szülői felügyelet mellett készítette két kis apróság, az Alaptábor logójával ellátva ezt a kis fa tojást még otthon. Ezúton is köszönet érte a Gál családnak.És ha már kézművesség. Bármilyen hihetetlen, de Zita például a kézműveskedés örömeit kötésben (vagy horgolásban?? ) élte ki. Mindeközben fel-felpillantva és hozzáfűzve valamit, aktív résztvevője volt a beszélgetéseknek.Délutánra már szépen kezdett megtelni az erdő sátorokkal, függőágyakkal meg különböző menedékekkel.Mire leszállt az est, helyére kerültek azok a dolgok, amik elengedhetetlen és egy kicsit romantikus részét is képezik az efféle táboroknak. Mi tagadás, jellemzően mindenki sokkal több dolgot hozott, mint amire szükség van egy ilyen három napos összejövetelen. Ebbe beletartozik persze az is, hogy az idén is volt „ingyen elvihető dolgok” láda, és ebbe is sokan sok mindent beletettek. Aki nem tudná, ezek a ládák egész idő alatt ki vannak téve, és bárki rakhat bele természetjárással kapcsolatos dolgokat, és bárki ki vehet belőle azt, amire éppen úgy érzi, hogy szüksége van. Hátizsákok, sátrak, hálózsákok, órák, kések, edények…, hogy csak néhány dolgot említsek.A gyerekek folytatták ott, ahol az előző években abbahagyták. Átrendezésre került a kis domb, vár lett belőle először, utána meg még dagonya is. A három nap alatt az etetéseken kívül nem igazán kellett foglalkozni a gyerekekkel. Tudták a dolgukat, könnyen kapcsolódtak a társasághoz, és szépen elvoltak mindenféle probléma nélkül.Szépen elmúlt az első nap, kigyúltak az esti fények, mindenféle lámpás, mécses, fejlámpa formájában. Megkezdődtek a szinte véget nem érő beszélgetések. Miről? Hát el sem hiszi az ember, de csupa békés témáról. Elrugaszkodtunk a mindennapok bajától és élveztük, hogy itt mindenki ugyanolyan zakkant egy kicsit, mindenkinek van valami becsípődése, és hogy ez közöttünk természetes dolog. A szombat reggel volt, akinek hamar virradt. Azoknak például, akik hajnalig beszélgettek még a tábortűz fényénél. Felkerültek a kávék a tűzre meg a kis főzőkre, és a tábort elöntötte a frissen főtt kávék markáns illata.

És nyilván nem csak kávé fortyogott a tűzön. Nagyot nyelt az, aki reggelire energiaszeletet bontott magának. Vastagon járta be a szalonna és hagyma illatával keveredett levegő a tábort. Erre még az is felébredt, aki szuszikált volna még egy kicsit.Kellett is az energia például a reggeli favágáshoz, mert napközben nem akart senki ezzel foglalkozni. 10 órától ugyanis tervben volt az első sarkalatos program, és arról senki nem akart lemaradni. Ráadásul itt volt lehetőség kipróbálni többféle fűrészt, hogy el lehessen dönteni azok személyre szabott alkalmasságát.Évek óta megrendezésre kerül az úgynevezett „késmustra”. Ez arról szól, hogy iszonyat mennyiségű és hihetetlenül változatos késekkel, baltákkal fűrészekkel terítjük meg a legnagyobb asztalt. Így szerencsés esetben, kézbe lehet fogni egy-egy régen vágyott darabot, és el lehet dönteni, hogy kell-e, vagy jaj de jó, hogy nem vettük meg. És bár a börze a következő program délután, azért titkon már itt is köttetnek üzletek, ha valakinek megtetszik valami, bizony előfordul, hogy a eladóvá válik a kirakott darab. Tízkor kezdtük volna a mustrát, de egy makacs esőfelhő ott keringett a környéken, így egy kicsit el lett halasztva, csak nagyjából dél körül kezdtük el. Addigra már bent voltak a kemencében a sütődiszkoszok, a helyben készített és sütött kenyerek. Nem baj, pont kész lesznek a mustra és a börze között.Persze hozzám hasonlóan, voltak, akik nem szabadtűzön készítették a harapnivalót. Ennek hozadékaként, újabb és újabb felszereléseket ismerhettünk meg. És így élőben látva ezek praktikumát, hasznosságát, könnyű elcsábulni, és majd otthon remeg az ujjunk a bal egér gombon a „vedd meg most” felirat felett a kurzorral. 😊Nagyon nehéz a szervezőnek irányítani ilyenkor a történéseket programok tekintetében. Nagyjából mindenki más ritmusban, jellemzően egy otthoninál sokkal-sokkal lassabban éli meg itt az időt. Nem kapkodnak, nem sietnek. De a programoknak el kell kezdődni valamikor. Így történhetett, hogy a BlackKnife kitelepülést még a börze előtt minden igyekezetem ellenére megszállták a természetjáró kollégák, és igyekeztek kifosztani a készletüket. Ja,…mert hogy azt nem is mondtam, hogy idén az is újdonság volt (és talán jövőre is lesz) hogy a BlackKnife webáruházat is meghívtam az eseményre. Olyan óriási kedvezményekkel adta a portékáit, hogy alig volt, aki nem vitt tőlük haza valami vásárfiát.És bár ez nem erről szólt, de azt is el tudom képzelni, hogy ez a tábor az ország egyik legnagyobb szabadtéri outdoor új és használt felszerelés piaca. Mindenesetre a börzén mindenféle felszerelési tárgy megtalálható volt. Kemping és túra cuccok tekintetében persze. Jól járt az, aki egy kis készpénzzel érkezett, de annak sem kellett elkeseredni, aki nem így készült, hiszen olyan bizalmas kör alakult már ki az Alaptábor közösségben, hogy pénz nélkül is hatalmas üzletek köttettek, későbbi anyagi teljesítéssel! Sőt, több olyan üzletről tudok, ahol a fizetség egy-egy, akár nagyon értékes felszerelési tárgyért egy őszinte készfogás és egy „Köszönöm!” volt. A késmustra előtt volt még egy számomra nagyon fontos és megható történés, amiről csak most szeretnék beszámolni. Mikor az összes táborlakó összegyűlt az asztalnál, Sapapa ellentmondást nem tűrő hangon odahívott az asztalfőre. Na, gondoltam valamit rosszul csináltam. De legnagyobb meglepetésemre nem ez volt a helyzet. Kiderült, hogy nagy titokban, a csoport magja, – és itt nem emelnék ki senkit, mert nem is tudnám megtenni, lévén olyan nagy titokban készültek, hogy nem árulták el kik voltak a szervezők – szóval egy hatalmas meglepetést készítettek elő nekem. Gál Ádámot felkérték, hogy készítsen nekem egy gyönyörű kést, egy fantasztikus bőr tokkal, amin a felirat ez volt:
„10 év az Alaptáborban”. Meg kell hogy mondjam, nehezen tudtam megköszönni, „talán” el is csuklott a hangom egy kicsit. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem ezt a figyelmességet mindenkinek, akinek belelógott a keze a meglepetésbe. Nagyon boldoggá tesz, hogy a csoport másoknak is olyan sokat jelent, mint nekem!

Szóval így telt el a szombati nap, ahogy leírtam. Nagy nyüzsgés volt, boldog mosolygós arcok mindenhol. Este ismét kialakultak csoportok és hajnalig folyt a beszélgetés, túrákról, eseményekről, természetfotózásról, borotválkozásról, és mindenféle természetjáráshoz közel álló témákról. Még láttam, ahogy a gyerekek karjukon-fejükön a kis fluoreszkáló jelzőfényekkel,  mint megannyi pici szentjánosbogár, rohangálnak az erdőben, élvezik a gondtalan életet. Én 11 után már nyugovóra tértem, mert nagyon elfáradtam. Az utolsók hajnalban hajtották álomra a fejüket.

A vasárnapi nap már nem sok mindent tartogatott, délelőtt zajlott a nyüzsgő társasági élet, kora délutánra pedig mindenki szedte a sátorfáját, és én remélem, hogy kipihenve, sok élményt gyűjtve ment haza, és otthon boldogan mesélte, hogy milyen volt a hatodik Alaptábor találkozó. Ha te ott voltál, és úgy érzed neked is el kell mondanod, hogy te hogyan láttad, mindenképpen oszd meg velünk a Facebook Alaptábor közösség csoportban.

Örülök, hogy ott voltatok!