Mielőtt nekiültem, hogy megírjam az élményeimet a legutóbbi Balaton körüli kerékpáros tekergésről, azon gondolkodtam, hogy mi legyen a vezérfonal. Meg volt már sokszor a Balaton körbe. Több nap alatt, egy nap alatt, kis-kör nagy-kör bontásban, szakaszokban. Szóval annyira engem már nem hozott lázba. Most viszont családdal mentünk, így talán ebből a szempontból fogom megközelíteni a történetet.
A tavaszi szünet kellős közepén lévő szerdai napot céloztuk meg, hogy letekerjük a 80 km-t a 10 éves Péter fiunkkal. Egy ilyen idős, egészséges fejlődésű gyereknek ez a táv nem jelenthet gondot. Sem fejben, sem fizikailag. És persze rászántuk az egész napot, szokás szerint nem lóhalálában mentünk, belefért fagyi, jégkrém, játszótér, ámuldozás, ábrándozás. Egy kissé szeles nap volt, de ez sem szegte kedvünket. Reggel nyolc után már az aligai Club Aliga bejárata előtti parkolóban cuccoltunk.Szokás szerint északon kezdtünk, hogy legyünk túl a „nehezén”. Azért időzőjelben, mert ez a szakasz azért nem a legnehezebb az egész kört tekintve, de van egy-két emelkedő és sajnos szembeszél. Szóval a mai távot a nagyobbik, szűk ötven kilométeres részével kezdtünk.Ennek a kezdésnek megvan az az előnye, hogy látványos. Ez a szakasz különösen, de a déli ingerszegény szakaszhoz képest úgy általában is. Innen a magasból nézve sokszor gyönyörű kilátás nyílik a tóra.Nekem valahogy mindig jobban tetszett a tó és környéke szezonon kívül. Most is hangulatos csendes utcák fogadtak, de már zöldbe és virágba borult minden. A madarak csicsergését csak a tavaszi munkát végző kerti gépek tudták túlharsogni.Hamarosan aztán, Kenese környékén lejöttünk a magasból, és már lentről csodáltuk a fölénk magasodó löszfalakat.Na és persze lejöttünk „vízszintre”. Ami azt jelentette, hogy egyre többször érintettünk olyan részeket, ahol le tudtunk kanyarodni a vízhez. Meg is álltunk egy-egy szép korzón vagy kikötőben.Még Fűzfő környékén is ligetes, már-már elhagyatottnak mondható részeken tekerhettünk. Jobb oldalon erdősáv, a fák alatt már szépen termett a medvehagyma. Ha vizuálisan nem is veszi észre az ember, az illata mindenképpen felhívja a figyelmet a növényre.Még majdnem azt is mondhatnám, hogy az egész Balaton a kerékpározásról szól. Persze ha nyeregből szemléli az ember, és nem a vízpartról, a vízről vagy a lángosostól. Nézőpont kérdése. De ha kerékpárral megyünk, akkor úgy érezhetjük, hogy csak erről szól. Még ilyen apróságokból is ez szűrődik le.Káptalanfürednél egy helyes kis kikötőt láttunk, színes kis csónakokkal. Egyébként tíz éve, mikor utoljára erre jártam, ezen a részen tuti nem itt ment a kerékpáros út. Vagy csak jól elfelejtettem, de nem emlékszem erre a részre.Itt még egész szépen sütött a nap, bár már a fátyolfelhők jelezték, hogy beigazolódik az előrejelzés. Szeles borult, de meleg nap áll előttünk. A vizet nézve már mindenképpen nyári hangulatunk támadt. El is határoztuk, hogy idén is megengedjük magunknak azt a luxust, hogy egy igazán forró nyári nap, éjjel lejövünk fürdeni egyet a tóra. De most még nincs fürdőszezon, csak a kacsák, meg a vízijárművek nem fáznak a vízben.Alsóörsön a kikötőnél megálltunk pihenni, meg napozni egyet. Pazar idő volt, kényelmes kis napozóágyak voltak fixen telepítve. A fák virágba borultak már, a gyenge szél muzsikára bírta a tavat, ami hangos csobbanásokban nyilvánult meg.Ezen a szakaszon az a jó, hogy egymás után gyorsan jönnek a települések. Habár, ha ránézünk a térképre, az egész Balatonpart egy egybefüggő nagy terület. Szinte mindenhol összeérnek a települések. Így mondhatni hipp-hopp Paloznakon voltunk. Szégyen, de ha megkérdeztek volna, hol van Paloznak, sokkal feljebb tettem volna a térképen. Mondjuk úgy a Művészetek-völgye régióba. Megálltunk egy ligetes részen, egy kis patak mellett.Végülis nem a patak miatt álltunk meg, hanem egy élénk színeivel csalogató játszótér is volt itt. És bár nem voltunk kifáradva, Péter igényelte a „pihenőt”, amit aktív mozgással töltött el. ????Igazán kellemes meglepetés volt a park melletti bringapont. Árnyas pihenővel, információs-szórakoztató táblákkal és tiszta, kulturált wc-vel várja a kerékpárral érkezőket.Csopak előtt szép, nyílt kilátás esik a Balcsira, utána pedig még jön egy jó kis árnyas, erdős szakasz, kis hidakkal. Itt a szél sem fújt annyira, és sík is volt, ezért öröm volt itt tekerni.Füreden átsuhantunk, „nincs itt semmi látnivaló kérem” stílusban. Nem volt tömeg, de a luxushajó tulajdonosok már megjelentek, a sportkocsik már a járdán és a kerékpáros úton álltak. Húztunk innen, mint a vadlibák. Ahogy Péter mondta, innen már csak egy kőhajításnyira volt Tihany. A távolban már látszódott is Tihany ékköve, az apátság épülete.És valóban, hamarosan már olyan szögből láttuk az apátságot, ahogyan nem nagyon szoktuk, mert komppal nem igazán járunk, és egyéb esetben, ha kerékpárral jövünk, akkor felmegyünk az óvárosba, vagy a másik oldalról kihagyjuk a szigetet.A komp negyed órán belül jött. Sajnos az új kompot csak kikötni meg közlekedni láttuk, de nem akartunk eggyel későbbivel menni, így mi még a régivel mentünk.A kompról szép kilátás nyílt az oly sokat vitatott völgyhídra. Mindegy, most már ott van, majd megszokjuk. Átértünk a déli oldalra, Szántódra pár perc (8) alatt. 2024-ben ez 3500 forint körül jött ki. Két fő, és három kerékpár. (14 év alatt nem kell fizetni). Nem vészes, még mindig gyorsabb és olcsóbb, mintha körbe kellene teljesen tekerni. ????

Szántódtól Balatonvilágosig a maradék 20 km aztán gyakorlatilag tényleg egy település. Ami itt a nehézség, az az, hogy olyan képet csináljon az ember, amiben nincs daru. Nem a madár, hanem a munkagép. Egy nagy építkezés az egész szakasz. Körbe az egész Balaton egy építkezés, de ez itt a csúcs.  A mértéktelenség és az ízléstelenség példatára. Hatalmas, rozsdás vagy éppen rozsdamentes fém és üveg felületekből épített, tolakodó, összképbe nem illő épületek. Letérkövezve, bekamerázva minden, zöld részek ahol lehet kiirtva. Sok helyen olyan érzésünk volt, mintha a cél az lenne: egy kicsit nagyobb, egy kicsit feltűnőbb legyen, mint a szomszédé, pénz nem számít.

Egy helyen megálltunk fagyizni, még Siófok előtt valahol. Finom főzött fagyi volt… állítólag. Én nem vagyok fagyis, de Péter csendben volt míg ette, szóval biztosan finom volt.

A tábla még 16 kilométert írt Balatonvilágosig. Lassan az utunk végéhez közeledtünk. Fátyolfelhős idő volt, de kellemes hőmérséklet. Egész nap elég volt egy vékony hosszúnadrág, és egy vékonyabb, de szélálló felső. A szél most hátulról tolt minket, ez nagyon jólesett. Nem voltunk elfáradva ugyan, de mindig jól jön a hátszél.Ahogy az elején írtam, nekem mindig jobban tetszett a „kihalt” Balaton. Nyugodt, csendes, az üres strandok, büfék, kempingek, várják azt a pár hétre zsugorodott dömpinget, amikor a tulajdonosok csőgázon próbálják megtölteni a malacperselyüket. Most, ilyenkor jó itt bicajozni, nincs tömeg a kerékpáros utakon sem. Ha valaki azon töri a fejét, hogy körbekarikázza a Balatont, akkor azt tanácsolnám, hogy ezt az időszakot válassza. Nyáron a tömeg miatt nem igen haladós. Őszre meg láthatóan le van lakva az egész tó környéke.Aliga előtt aztán egy búcsúpillantást vetettünk az öreg tóra. Szép, élményekkel teli családi nap volt a mai. Összességében elég jó minőségű kerékpárutakon haladtunk, sűrűn voltak megfelelő pihenők, ahol egy kicsit le tudtunk ülni. Étkezés nálunk most nem játszott nagy szerepet, ha enni, inni szerettünk volna pár falatot, megálltunk egy boltnál. Amúgy sem volt még nyitva semmi, és jobbára csak inni volt kedvünk.Az út végén visszafogtuk a „csőszamarakat”, és szépen komótosan, és azért egy kissé elfáradva begördültünk a kiindulási pontra. A kerékpár kilométerórája majd’ 77 kilométert mutatott, de körülbelül 3 kilométert mentünk már reggel, mikor elindítottam a számlálót. Szóval nyolcvanat mondunk, meg az jobban is hangzik. ????  Legközelebb, talán már idén nyáron, nekiindulunk a nagyobbik körnek, ha nem is egy nap alatt, de két napra tervezve, pompás programnak ígérkezik. Akkor már lehet majd egyet-egyet csobbani a magyar tengerben. Ha már te is körbetekerted, vagy csak tervezed, akkor oszd meg velünk az élményedet, vagy éppen kérdezz okosságokat az Alaptábor Facebook csoportban.