Szlovák-Paradicsom Hernád-áttörés

2010 körül jártam utoljára a Tátrában, így nem tudtam pontosan mire számíthatok. Na nem élmény tekintetében, hiszen a Tamásfalvi-kilátó, vagy a Zöld-tó látványa nyilván ugyanazt az élményt adja. De majd kiolvasható a sorokból, mire gondolok változás tekintetében.Pénteken korán indultunk itthonról, Monorról. Két család, egy-egy 10 éves kölökkel, tehát hatan két autóval. Az út 4 óra hosszú, ezt írta a Waze. Erre még rájön egy-két 10 perces szünet.  Ha egyenesen észak felé indulunk, Salgótarjánnál megyünk át, és Szlovákiában alsóbbrendű utakon, akkor ez 270 km körül van. Ha keletre indulunk és Miskolc felett megyünk át Kassa irányába, végig autópályákon ugyan, de 370 km az ára, unalmas utakon. Mi az előbbit választottuk. Kanyargós utakon, gyönyörű helyeken járva értük el a Hrabusice (Káposztafalva) településen előre lefoglalt szállásunkat. Vaskova Dagmara neve sokak fülében jól cseng. Ő az összekötőnk nekünk is és sok-sok magyar túrázónak már vagy 20-25 éve. Jól beszéli mindkét nyelvet, hatalmas dumája van. Ha szállás kell, csak felhívjuk, mondjuk mi kell és nagyon jó szállásokat foglal nekünk. A szállásárak 15-35 € körül mozognak, szóval érdemes Vaskova nénire rábízni a foglalást. Most 15-ért szerzett nekünk egy kevés kompromisszummal rendelkező teljesen új szállást. Talán mi voltunk ott először. Ami negatívum volt, hogy nem volt melegítő eszköz a mi szobánkban, meg nem volt közös helység. Egy szoba, a sarokban teakonyha, és leválasztva a fürdőszoba. Egyébként tökéletes és tiszta volt a hely.

Nem cuccoltunk be egyből, hanem rögtön a Podlesok kemping parkolójába mentünk, mert innen indult az első napi túránk a Szlovák-Paradicsom(Slovensky Raj) nemzeti parkba. A cél ezen belül, a csodálatos Hernád áttörés volt a kék jelzésen indulva, majd vissza a sárgán. A két gyerekkel is könnyen teljesíthető túra volt, ám ne becsüljük le ezt a rövid, 13 km körüli szakaszt. Vannak technikásabb részek, ezért kisgyerekekkel, vagy időseknek fokozott elővigyázatosságot javasolnék, vagy könnyebb út választást. Ha hasonlítanom kellene ezeket az utakat, akkor a mi picurka Rám-szakadékunkhoz hasonlítanám. Csak itt nagyobb, akár órás, vagy hosszabb technikás szakaszok is vannak lépcsőkkel, csúszós, botlós trepnikkel, fa hidakkal, plusz még a természet alkotta akadályokkal. Ami fontos, és ami a változásokkal jár, amiről az elején beszéltem: mostanság a parkolási díjat 5€-ban határozzák meg. Ezt nem nagyon lehet kikerülni, mert sorompós parkolók vannak. A jó hír, hogy a hírekkel ellentétben, ezt kártyával és euróval is ki lehet egyenlíteni a nap végén az automatánál.

 A parkolóból indulva, már látszik a holnapi cél, a Magas Tátra szigorú csúcsai. De erről majd egy másik beszámolóban írok.Azt már az elején leszögezem, hogy ragyogó őszi időnk volt, sok helyen varázslatos fényekkel és színekkel, de sok olyan kép lesz, ami komorságot sugároz. Ez azért van, mert hiszen szinte végig, egy mély szurdokvölgyben haladunk, ahol napközben is igen hűvös van, és szinte állandóan nyirkos, nedves, csúszós, saras a terep. Október végén járunk, de itt már reggel is fagyok voltak, már a településen is. Itt kint a szurdokvölgy elején is látszódott, hogy nem fogunk nagyon megizzadni.Nem kell sokat menni, mire kis kuckóhoz érünk. Mondhatnám hogy romantikus, de nem az, mert itt egy nyugdíjas, idegen nyelveket sajnos nem beszélő szlovák bácsi ül, aki elkéri a belépődíjat a nemzeti parkba. Aminek az ára felnőtteknek 3, gyereknek 2 euro. Ilyen régen is volt, de most annyi a változás, hogy ezeken felül, további belépődíjakat kérnek el egyes szakaszokra. Tehát ha innen a Sucha Bela szurdokba mennénk, akkor annak a bejárata előtt ismét egy nyugger levenné az előbbi összegeket. Körülbelül.

Ám ezek után, és a hosszú –  de remélem informatív bevezetőm után – , elindulhatunk a csodálatos és kalandos Hernád-áttörés túránkra. Az útvonalat úgy választottam ki, hogy odafelé a völgyben a kéken a Hernád mellett és felett haladjuk, visszafelé pedig egy jóval magasabban fekvő és könnyebb napfényesebb sárga jelzés mentén. Az első szakasz itt sem különösebben technikás, színpompás lombokkal övezett széles úton haladhatunk.Aztán hamarosan közel kerülünk a zúgó folyóhoz, ami felett most pazar fények teszik lehetővé, hogy egy szép fotót készítsek. Sajnos egy 70-200mm fókusztávolsággal rendelkező objektívem volt ebben az időszakban, így nagyon széles panorámafotók nem lesznek, de érjük be ennyivel. 😊Még pár száz méter gyaloglás, és elérjük az első technikásabb szakaszt. A figyelem azért kell, mert a fa lépcsők csúszósak, így mindenképpen kapaszkodjunk a korlátba. Figyelnünk kellett nekünk is nagyon, hiszen a két gyerek minduntalan hajlandó volt szem elől téveszteni ezeket a veszélyhelyzeteket.Egy kanyarulathoz érve, szemben láttuk már a „grillrácsokat” (mi nevezzük így), amik a sziklafalba vannak rögzítve, konkrétan a Hernád folyó mellett/felett. Ezeken kell majd sokszor követni a folyómedret. Természetesen masszív és biztonságos, és láncos kapaszkodók is ki vannak alakítva, de nem szabad lebecsülni az útban rejlő veszélyhelyzeteket!Viszont ha minden szabályt betartunk, akkor óriási élményt nyújtanak ezek a vasalt utak. Sok olyan hely is van, ahol ugyan nem a folyó felett/mellett megy az út, de szükség van biztonsági lépcsőkre, láncokra. Ám ezek a lépcsők is tudnak csúszni, ha vizesek, sárosak, szóval itt is fő az óvatosság.Egy magasabban fekvő rész után, ismét visszatértünk a folyómederbe, és ugyan továbbra is eléggé kevés napfény szűrődött be a völgybe, azért megpróbáltam elcsípni belőle valamennyit, hogy majd később, otthon a hideg téli estéken a meleg szobában legyen miről beszélgetni a családdal, barátokkal.Azt hiszem természetes az, ha egy híd látványa gyorsabb tempóra sarkallja a gyerekeket, hiszen mi felnőttek is megannyi izgalmat, lehetőséget, élményt látunk felfedezni egy-egy ilyen hídra lépéskor. Nem számoltam, de 4-5 hasonló hídon átmentünk ezen a mai túranapon. Amikor átkeltünk a hídon. megint a folyó mellé értünk, közvetlenül. Megálltunk, és szívtuk magunkba a fenyőillattal keveredett hűs, párás levegőt. Szinte érezni lehetett, ahogy megtelik a tüdő. Persze, itthon az alföldön is megtelik a száraz jó levegővel, de ez teljesen más.Egy kis kaptató következett, de ez még nem a szurdokból kifelé tartó emelkedés. És habár felfelé talán nehezebb nagyot esni, azért a gyökeres köves talaj meg tudja tréfálni az embert. Nem árt az óvatosság.Vonatkozik ez persze a felfelé tartó vasalt utakra is. Nézelődni csak megállva és kapaszkodva érdemes. Így kisebb az esélye a botlásnak, leszédülésnek.Egy alacsonyabb, folyóhoz közeli szakaszon megálltunk egy pihenőre. A gyerekek meg persze szaladgáltak, meg dobálták a kavicsokat a vízbe.Aztán persze vannak olyan szakaszok, ahol lánc van, de természetes talajon koptathatjuk a bakancsunkat.Egy nagyon keskeny és mély részhez értünk, már elég közel a völgy kijáratához. Pontosabban csak nekünk lesz kijárat, a Hernád az tovább folytatódik, de mi majd visszakanyarodunk egy úton arra, amerről jöttünk, Csak sokkal magasabban…  Egy sudár fenyőfa nyaldosta a csúcsával a nap sugarait. Pompás látványt nyújtva az egyszeri fotósnak.Átmentünk az utolsó hídon is, amit mára tartogatott nekünk ez az út.A Letanovský mlyn (Létánfalvi malom) pihehőnél ismét megálltunk, elfogyasztottunk egy kis csokit, meg pihengettünk.A büfénél nem volt nagy mozgás, gondolom a pénteki nap ilyenkor talán már nem hoz sokat a konyhára. Itt leülve is elfogyasztható a hazai, de akkor mindenképpen vásárolni kell valamit a büfében. Ezt felirattal jól láthatóan jelzik is a turistáknak.Egy táblán rengetek jópofa matricát láttunk. Egyszer talán kellene Alaptáboros matricát is készíttetni és ilyenkor kirakni.Használt bakancsból már sok kreatív dolgot láttam. Itt most virágcserépként él tovább a bakancs, ami valakit remélhetőleg hűséggel kiszolgált.Érdemes itt rápihenni a következő szakaszra, mert egy elég kemény kaptató következik. De megéri, mert mire felérünk a Hernád szurdokvölgye fölé, látványos panoráma tárul elénk.  Mondanám hogy mekkora szinteket megyünk, de én épp ezen a részen vettem észre, hogy nincs bekalibrálva a Garmin navigációm. Szóval beállítottam és innen mért rendesen. 630 méter körül voltunk. És a térkép szerint 500-ról jöttünk fel.Egy rövid séta után, a Gackova barlanghoz érkeztünk. Mélysége 24 m, alsó bejárata a kanyon falában végződik..Egy szintben nem túl gazdag rész következett. Nem is ártott, legalább kifújtuk magunkat. Ez a szakasz kifejezetten napfényes volt, hiszen a hegy tetején voltunk, és szerencsére a szél sem fújt. Jobbra elpillantva néha láttuk, milyen közel is van a Magas-Tátra. Innen kb. 30 km légvonalban, amit most a képen látunk.

Az út további része is sík terepen halad, az előzőekhez mérten kifejezetten könnyű sétálós túraútvonal a sárga turistaút ezen része. Fák koronája alatt futó, széles, jól járható őszi levelekkel takart hegyi út.Nem is tudtuk, mennyire ránk fér ez a kis lazítás. De a tábla, amit megláttunk, azt sugallta, most visszakapjuk a nagy henyélést kamatostól. 😊Felérve a kaptató tetejére, egy 12. századi vár maradványainak látványa, illetve a körülötte lévő látványosságok segítettek visszaállítani a pulzusunkat alapállásba. 😊A kis faházban, zenés, interaktív bemutató látható az egykori vár életéből.Innen aztán lassan véget ér a mai napi túra. A sárga turistaútról, amin beereszkedünk a kiindulópontunkhoz, a Podlesok üdülőkempinghez, már látszik Hrabusice, ahol a szállásunk vár. Mi tagadás, már mi is várjuk, hogy letusolva, átöltözve körül üljük az asztalt, és átbeszéljük a mai élményeket, majd felkészüljünk a másnapi Magas-Tátra-Zöld-tó túrára.Összegezve friss élményeinket a Szlovák-Paradicsomról: Az idelátogatónak mindenképpen számolni kell a parkolási díjjal, és a belépőkkel, ami a mi esetünkben hármunknak 13€ volt. De ha valaki még bemenne egy másik szurdokvölgybe útközben, az további költségekre számíthat. Ezekből a pénzekből tartják rendben az utakat, javítják a vasalásokat, és gondolom a szemetet is szedik, mert őszintén szólva szinte sehol nem láttunk szemetet. Útban és időben sem volt nagy kihívás ez a kör. De kisebb gyerekkel, és időseknek könnyebb pályát javasolnék. Átlagos fizikummal azonban egy nagyon élménydús, látványos a Hernád áttörés ezen szakasza.