Ha megnézem a szabadtűz, gallykályha, alkoholos főző, gázfőző, (egyéb) lehetőségeket, akkor azt látom, hogy ezek mellett a benzinüzemű készülékek eléggé háttérbe vannak szorulva. Hogy mi ennek az oka? Hát ez nagyon sokrétű dolog. De vágjunk neki, és nézzük meg ezeket az okokat együtt.Írtam már cikket egy konkrét benzines főzőről, a Primus Omnifuelről, bár ott jobban fókuszáltam az adott készülékre.  Most, sokszor általánosságban fogok fogalmazni bizonyos dolgokban, mert apróságokban ugyan eltérhetnek az eszközök, de alapjában véve, működésüket tekintve, ugyanarról beszélünk, csak kialakításban, formában lehetnek különbségek. Most részletesebben a turistáknak szánt készülékeket vesszük górcső alá. És nem használati/karbantartási utasításról írok, hanem használhatóságról, és a készülékek helyéről, túrázás szempontjából.

A  kezdetek. Az 1897-es években járunk, amikor is ki más, ha nem a Svéd Primus, a világon elsőként elkezdte sorozatban gyártani a benzinfőzőket. (Ugye érthető, hogy én miért Primust vettem. 😊 ) Ezek az első modellek még főként petróleummal működtek, de a konstrukció később lehetővé tette a benzines változatok megjelenését is. Kicsit később, úgy húsz évvel ezután, egy másik kontinensen, Amerikában is követték ezt az irányt. A Coleman cég kezdte el gyártani és népszerűsíteni a benzines főzőket. Szóval innen számíthatjuk ezeknek a berendezéseknek a létezését. Előtte voltak ugyan spirituszos főzőberendezések, de ezek hátrányait már tudjuk a cikksorozat előző részéből.
Ezek a főzők még nagyok és persze nehezek is voltak, de nyilván nem is hátizsákos túrára szánták őket. Bármilyen meglepő, de az első Primus készülékeket főleg nőknek adták el, akik utcai piacon (standholderek) üzemeltették Stockholmban, afféle sütögetőkben. A felfedezők is ekkortájt jöttek rá, milyen értéket képvisel egy hordozható tűzhely expedícióik közben.Na, de ugorjunk most egy fél évszázadot, meg távolságban nyugatabbra bő 1000 km-t, és nézzük meg azt az időszakot, amikor elindult Magyarországon a tömegturizmus. 1938-ban megalakult a Magyar Turista Szövetség, 1952-ben létrejött az Országos Kéktúra, Európa egyik legrégebbi hosszútávú jelzett turistaútja és kialakult a jelzett turistautak országos hálózata. A gyalogos természetjárás ekkor vált valóban széles társadalmi mozgalommá. Igazán izgalmas időszak lehetett.
Kicsit megint elkalandoztam, remélem nem baj. Térjünk rá azokra a benzimüzemű eszközökre, amire ekkortájt szert lehetett tenni. És most nem a Pannonia, meg Riga motorokra gondolok. Azt hiszem a történelmet ismerők számára nem meglepő, hogy mi itthon, az Orosz és a keleti blokk készülékeihez juthattunk hozzá. Ezek közül az egyik legsűrűbben előforduló, ma is kapható és sok túratársamnál a mai napig használatban lévő  berendezés, az orosz PT-1 avagy Primus Touristkij ( ПРИМУС ТУРИСТСКИЙ ). Ez a svéd Primus Optimus 8 „olcsósított” és számunkra elérhető változata volt. Ugye hasonlít a két készülék egymásra? Hja kérem,…nem csak a kínaiak tudnak koppintani. 😊
Ezeknek a készülékeknek az előnye a kompakt kivitel, szállíthatóság és a roppant egyszerű működés. Meggyújtás, előmelegítés után, a saját hővel képződik nyomás a tartályban, így az üzemanyag kijuttatására és a porlasztó optimális működéséhez nincs szükség pumpára. Zseniális. Viszont most szükséges megjegyeznem, hogy mire az égéstérbe kerül az üzemanyag, már nem folyékony formában lesz, hanem gáz halmazállapotban. Tehát jogosan nevezhetnénk benzingáz üzeműeknek ezeket a készülékeket, mert hát azok is.
Jellemzően nagyon hangosak a régebbi kialakítású benzinfőzők, pont ennek az egyszerű rendszernek köszönhetően. A benzin a tartályból folyékonyan elindul a külvilág felé. Közben áthalad egy előmelegítő csövön, vagy egy forró rendszeren, és itt gázzá változik, és elhagyja a rendszert. A fúvókán kilépő gázt meggyújtjuk. (A kettő között van egy tekerős szelep, amivel nem túl finoman lehet szabályozni a kiáramlást.) És ez a gáz a lángtér(harang) tetején elhelyezett kis lemez lángterelőbe oszlik el. Nem mondhatni, hogy nagyon kontrollált formában. És ez nagy zajjal is jár. De tényleg naggyal. 😊  Erre azért már van, aki tud megoldást, nem olcsó, viszont drága, ellenben csendes lesz tőle a készülék.
https://www.berniedawg.com/berniedawg-silent-cap-index/

Ha érdekel a hangos meg a csendes közötti különbség, akkor nézd meg ezt a videót, és érteni fogod, miről beszélek.

Vannak olyan típusok, amik eleve pumpával vannak szerelve, a gyártók és fejlesztők nyilván rájöttek, hogy hogyan lehet optimalizálni a főző teljesítményét. Előnyük, hogy hidegben is van nyomás, így jobb lesz a porlasztás, könnyebben megy az égés, és finomabban lehet szabályozni a láng intenzitását. Továbbá más konstrukciók kialakítása ia lehetséges, mert ebben az esetben nem a saját láng kelti a nyomást a tartályba. Így a főzőfejet nem kell a lángtér mellé szerkeszteni. Hátránya, hogy egy meghibásodási lehetőséggel többet tud. Ilyen alkalmatosság például a Coleman mai napig kapható készüléke, meg a lentebb említett Optimus+ is. Ha jól tudom, ma már direkt nyomásnövelő módszerrel működő benzinfőzők nem készülnek. De az Optimus Hiker+ kialakításra teljesen hasonló, csak ott is már tettek pumpát. És mily meglepő, a kialakítása is. Ismerős? 

A régi orosz főzőkre is lehet utólag pumpát szerelni (meg hangtompítót, mint fentebb írtam), mint ahogy azt „Bussogó” István barátom is tette. Nyilván sokkal jobban üzemel a készülék tőle.Eddig olyan szerkezetekről írtam, amiknél egy szerkezet a palack, meg az égőfej. Vagy egymás mellett, vagy egymáson, de egymástól nem lehet leválasztani őket. Kompaktak, egyben szállíthatóak, ez az előnyük. A Primus, Colemann, Milt-tech, BRS,…. kínálatából lehet válogatni kedvünkre.A modernebb kialakítású készülékek már egy picit máshogy néznek ki, például az MSR DragonFly, Primus Omnifuel, Optimus Polaris. A könnyebb szállítás érdekében, külön van a főzőfej, és a palack a pumpával. A kettőt egy hajlékony cső köti össze. Van amelyiken van külön csap, van amelyiket csak a pumpán lévő csappal lehet szabályozni a lángot. Utóbbi inkább forralásra jó, mert nem lehet finoman szabályozni a láng intenzitását. De az elv pont ugyanaz, mint az előzőeknél. Előnyük ezeknek a kialakításoknak, hogy nem magasak, így nem borulékonyak és ezek már nagyon finoman szabályozhatóak. Cserébe esetleg kicsit nagyobb helyet foglalnak használatkor.További pozitívum még, hogy egy egyszerű fúvókacserével jószerével minden féle üzemanyaggal működnek ezek a készülékek. Gáz, benzin, petróleum, kerozin, dízelolaj, foltbenzin. És ha már említettem a fúvókacserét. Javaslom olyan készülékekek beszerzését, amelyek megfelelő szervízháttérrel rendelkeznek. Az ördög nem alszik, és nem árt ha meg tudjuk javítani a készüléket, és/vagy ehhez megfelelő háttértámogatást is kapunk. Habár a minőségibb készülékekhez adnak javító/karbantartó készletet is. Amire nem térek most ki, azok a nagy tábori, kempinges autós használatra szánt készülékek. De léteznek ilyenek is, az elv ugyan az, a méret és a kialakítás változik. Nézzük meg tételesen, hogy mi az előnyük és a hátrányuk a benzinnel üzemelő készülékeknek. Kezdjük a hátránnyal, mert az elején említettem, hogy valami miatt népszerűtlenebbek ezek a főzők. Lehet hogy ezek miatt?

– Gyakran nagyobbak és nehezebbek, mint a gázos vagy a hobó készülékek.(típusfüggő)
– Előmelegítést igényelnek begyújtásnál (30 másodperc). Ez akkor kellemetlen, ha elzárás és kihűlés után újra főznénk egy kávét vagy teát. Ekkor megint elő kell melegíteni.
– Karbantartást igényel, a fúvóka tisztítása ajánlatos használatbavétel előtt (1 perc). (Habár én lassan két éve használom, de még csak egyszer tisztítottam.) 
– Hangosabb lehet,  mint egy gázfőző, ezt lehet csillapítani az említett hangtompítóval, de vannak már korszerűbb fejegységgel szereltek is, azok hangja már megegyezik a gázéval.
– Drágább, mint egy egyszerű gázfőző.(típusfüggő)
– Egyes folyékony üzemanyagokkal kormolhat. Nekem foltbenzinnel és 95-ös 100-as üzemanyaggal egyáltalán nem kormol. (Primus omnifuel)
– A régebbi modellek égését nem lehet finoman szabályozni.
– A főzés befejezésével a tűz kioltása is időt  vesz igénybe.
– Szag. Van aki nem kedveli a benzinszagot. Az etil-merkaptán sem illatosabb. Használat közben (és úgy általában) a jó készüléknek nincs benzinszaga!

És akkor nézzük az előnyöket:

– Általában robusztus kivitel.
– A legtöbb üzemanyaggal elbír(a Primus gázzal is), de egyes készülékeknél ez változó lehet.
– A világon a legtöbb helyen  szerezhető hozzá valamilyen üzemanyag.
– Nagy hidegben, nagy magasságban is erőteljesen biztonságosan üzemel.
– A folyékony üzemanyag megosztható a túratársak között.
– Az üzemanyag mennyisége pontosan ellenőrizhető.
– Az üzemanyagtartály könnyebben tölthető mint a gázpalack.
– Az üzemanyag nem folyik ki, mint az alkoholos égőkből. 
– Sok esetben az elromlott alkatrészek cserélhetőek, a készülék javítható.

Azt hiszem összességében, ezek a főzőeszközök a legbonyolultabbak az összes eddig, és az ezután(gázfőzők) bemutatottak közül. Hogy miért lehet mégis szeretni őket? Hát kérem, ezeknek lelkük van. Valahol a szabadtűz és a gázégők között foglalnak helyet. Nem kell sokat szórakozni velük, mint a tűzzel, meg a gallykályhákkal, de nem is csak egy szikra kell nekik, mint a gázfőzőknél. Talán ez a legfőbb oka, hogy két éve már szinte csak benzinfőzőt használok, és ez idő alatt egyszer-kétszer raktam tüzet, vagy használtam gázt. Mindenképpen tudom javasolni a használatát, amennyiben a fent említett előnyeit szeretnéd kiaknázni, és/vagy nem zavarnak a hátrányai!