Habár szükség kemence címet adtam ennek a cikknek, de igazából egyik szó sem fedi a valóságot. Mert nem volt rá szükségem, csak hirtelen ötlettől vezérelve készítettem, másrészt nem is igazán kemenceként használtam, hiszen nem benne sütöttem, hanem csupán a kéményén kiáramló hőt használtam fel.
Mifelénk, itt közép-Magyarországon, az utóbbi években nem igazán kemények a telek. Alig megy mínuszok alá, és a csapadék sem igazán jelentős. Így mikor leesett az a kis hó, ami erre az évre rendeltetett nekünk, nagy örömmel mentem ki a kis táborhelyemre, ahol a kunyhóm áll. Igazából nem nagy örömmel, mert nem túlságosan kedvelem a havat. Azt gondoltam, hogy kint fogok ebédelni, és erre az esetre, néhány virslit fogok megsütni. Aztán miközben mendegéltem a táborhely felé, eszembe jutott egy szép gondolat…….
Kiérve a táborhelyre a következő kép fogadott. Mindenhol csend és nyugalom.

választottam egy kisebb dombot, ami elég meredek oldallal rendelkezett.

Felülről, a domb tetején, leástam egy lyukat, ami majd a kémény lesz. Olyan mélyre, ahová egy kis kemence égésterét gondoltam.

Aztán elöl a domb oldalába, befúrtam magát az égésteret, és létrehoztam egy kis teraszt, ahová kényelmesen oda tudtam térdelni a tűz táplálásánál.

Aztán nem is volt más dolgom, mint átmenni a közeli fenyves erdőbe, és élesztéket szerezni.

Egy kidőlt fenyő törzsében, kiváló gyantás részt (fatwood, fokla,gyanytásva stb…) találtam.

Amint kinyertem a megfelelő mennyiséget, visszamentem, és beröffentettem a kemencét. A kémény tetejére keresztbe ágakat raktam, és arra a virslit. Szándékosan nem irdaltam be……

Nem is igen kellett várni, hiszen nem parázsra, csak hőre volt szükségem, az pedig jött azonnal.

De az első adag meleggel a munkás kesztyűmet szárítottam ki.

Néhány perc múlva, pirosra sült az ebédre szánt virsli, és nekiláthattam a falatozásnak.

Kellemes délelőttöt töltöttem kint a hűvös, csendes erdőben. Nem kellett hozzá messzire utaznom, sokat költenem. És ez mindenkinek adott lehetőség. Nem kell hozzá semmilyen különleges adottság, vagy eszköz.