Az Aurora új vizeken

Ez az első olyan eszköz, amiről jobbára, közvetve fogok írni. Ugyanis javarészt Varga Zoli barátom használta a kést, én csak kipróbáltam, de én közvetítem a tapasztalatait, tudniillik Ő jobban farag meg nyúz, én meg jobban fotózok meg írok.

Figyelem! A cikkben, lelki nyugalom megzavarására alkalmas, állatfeldolgozással kapcsolatos képek lesznek!

A szóban forgó eszköz nem más, mint Palcsesz Imre „Angelero” (a Magyar Késműves Céh Egyesület alapító tagja, és az Angelero Manufacturing tulajdonosa) egyik remekműve, az Aurora névre hallgató puukko.

Ha ezt a logót látja a felhasználó a késen, akkor biztos lehet benne, hogy a mester által készített remekművet tartja a kezében.

A száraz adatok előtt, amiket Angelero-tól kértem el, szólnom kell azonban a cikk apropójáról. Sok-sok emberrel beszélek, illetve hallom, olvasom a véleményeiket, látom késhasználati szokásaikat. Mondhatom, hogy a zöme, – köztük én is- univerzális, mindenre alkalmas kést keres. Ezt persze meg is találjuk, több-kevesebb kompromisszumot kötve. (Most nem beszélünk azokról, akik gyűjteménybe, vagy romantikából, divatból vesznek meg egy-egy akár nehezen használható darabot.)
Most a késről, mint KÉS beszélünk. Ahogy az ősök használták, vagy a ma élő természeti népek. Arra használjuk majd, amire való. Tisztelve, vigyázva rá, és vigyázva vele. Nem mint balta, nem mint fűrész, nem vágunk vele fát, nem dobáljuk, nem feszegetünk, nem csapkodunk, sőt, még alkarszőrt sem fogunk borotválni vele.
Abból indulunk ki, hogy van nálunk kés, balta, fűrész, fogó, borotva stb……és mindet arra használjuk, amire teremtették.

Amit viszont kipróbálunk vele:
– nyúzás
– zsigerelés
– bontás
– tábori konyhai élelmiszer előkészítés
– kanálfaragás
– csanak faragás…

A kés adatai a következők:

(Mivel prototípus, lehetnek minimális eltérések! )

Penge hossza: 10cm
Markolat hossza: 12cm
Penge anyaga: 75cr1
Penge vastagság: 3mm
Penge anyag keménysége: ~59 hrc
Élszög: 20-22°os skandi él
Markolat anyaga: Almagyökér

Fontos megjegyeznünk, hogy mivel ez egy prototípus, – és egyébként az egyéni ízlések, kézméretek, használati szokások miatt –
bizonyos dolgokra, nem fogunk aprólékosan kitérni. Ezek a dolgok azok lesznek, amiket meg lehet változtatni a késen megrendeléskor. Például markolat ívei, penge anyag, bizonyos méretek. Említeni fogjuk ugyan, de oda fogom írni, hogy ezek, ezen a késen vannak így, ezen lehet változtatni.
Az első dolog, amire használtuk az Aurorát, az haszonállatok feldolgozása volt. Hiszen bármerre indulunk is el az élet útvesztőjén, mindig a rideg valósághoz jutunk el, hogy a legfontosabb: enni kell! És ehhez legtöbb esetben kés is szükséges!
A szüzességét a kés, egy pulyka gigáján veszítette el. Zoli barátom arra az időszakra időzítette két pulyka hidegre tételét, mikor a kés megérkezik majd. Nem is volt sok időm a kést kézbe szorongatni mikor megérkeztem a tanyára, mert kora reggel kellett elkezdeni a munkát, lévén kánikulai időszak volt éppen. Az azonban rögtön feltűnt kézbe fogva a késen, hogy hibátlan, profi kidolgozás. Nem is vártunk mást, hiszen komoly késes körökben is tudvalévő, hogy Angelero mester munkáiban nincs kivetnivaló, semmilyen tekintetben.De ugyanez elmondható a hozzáállásáról a megrendelők felé.

Szóval egy könnyű, letisztult formavilágú kést tartottam a kezemben. Mint mondtam, én „kompromisszumos” kést használok (mind az), de el tudtam képzelni kézben tartva az Aurórát, hogy kellemesen lehet vele együtt élni kint az erdőben. Majd meglátjuk. Egyébként első látásra az Enzo Trapper formavilága ugrott be róla.
De mint ahogyan Kocsis Ferenc, aki szintén a Magyar Késműves Céh Egyesület alapító tagja írta egy helyen, valahogy így, „használható kések terén, nem sok újat lehet kitalálni”.

Nos a pulyka kilehelte lelkét, elkezdődhetett a feldolgozás.

Kényelmesen oda lehetett férni a szűk helyekhez.

Nem csak Zoli barátom szakértelme járult hozzá a gyors és hatékony munkához, hanem ez az igazán kiváló kés is. Mérete, formája miatt, könnyedén haladt vele a munka. Habár a borotva éllel ügyesen kellett bánni, hiszen ahol fogást talált, ott már metszett is. Mégis elmondható, hogy pontosan, célirányosan lehetett haladni a feldolgozás során, a penge méretei miatt. A vékony bőr lefejtésénél, nem volt útban semmi, gondolok itt a hosszabb pengére, nagyobb markolatra.
Ez nagyon fontos ebben az esetben, mert hamar tönkre tehetjük az értékes részeket, egy rossz mozdulattal elvégzett vágással. A markolat fogása, még így véresen, vizesen, zsírosan is igen stabil volt. Habár hozzá kell tenni, hogy ennél a munkánál, nem igazán kellett rámarkolni, hiszen puha dolgokat vágott.
A második pulyka is hamar az első sorsára jutott, hasonlóképpen profi módon, ezzel a csodálatos eszközzel feldolgozva. Zoli annyira belemelegedett, hogy a második pulyka darabolása után, gyorsan „átugrott” a szomszéd tanyára, hogy a szomszéd által régebben beígért nyulat a két pulyka után küldje. Közben készítettem néhány fotót a késről. Itt már látszik a pengén a lentebb említett foltosodás.
Mire észbe kaptam, már le is ugrott a bunda a nyusziról. És elkezdődhetett a feldolgozás, hűtő közeli állapotra.

Nem igen tudtam fotózni, mert Zoli szokás szerint, rutinszerűen dolgozott, nem pózolt, így alig 10 perc alatt a helyén volt a feldolgozott hús.
Arrébb is mentem gyorsan, mert Zolinak annyira tetszett a kés, hogy már forgatta a fejét, mit lehetne még feldolgozni. 🙂

Elmondhatjuk, hogy a nyúzás-zsigerelés-bontás témakörben igen jól vizsgázott a kés. Az elvégzett munka után még gyári éle volt a késnek, fenni nem kellett. Igaz, ezek kis állatok voltak, de ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben, kint terepen, majd nem vaddisznót, meg szarvast, esetleg medvét kell feldolgozni, hanem a viszonylag könnyebben megfogható apróvadat. A nagyvadakhoz amúgy is nagyobb kés dukál, ám azt gondolom, hogy ha nem akarunk csontokat metszeni, akkor a nagyobb vadak feldolgozásánál is megállná a helyét. Ezt talán majd valaki más kipróbálja… Ami egyből változott a késen, az a penge színe. Már a két pulyka feldolgozása között megjelentek a fémen az oxidáció jelei. Erre azonban számítottunk, hiszen egy magas széntartalmú acélról van szó.
Engem piszokul zavar az ilyesmi, de lehet a kést rozsdamentes anyagból is kérni, és akit ez zavar (pl. engem), az máris nyugodtabban alhat. Természetesen más tulajdonságok terhére. Úgy, mint élezhetőség, kipattogzás, és még ki tudja mi minden…
Nos, ezzel a mondattal el is érkeztünk a cikknek azon részéhez, ami az állatfeldolgozással kapcsolatos. Ha valakinek kérdése van még a témában, nyugodtan kérdezzen, ha tudok, megválaszolom.

Jöhetett a tábori körülmények között történő használat megtapasztalása. Ezt nagyon vártam már, hiszen ezzel együtt kellemes, lazítós napokat tölthettem kint az erdőben.
Szeptember közepén, éppen a szarvasbőgés idején, végén látogattunk ki három napra a Drégelyvártól nem messze fekvő Nagy-völgyi patak partjára, ahol három napot töltöttünk el. Ez alatt Zoli végig az Aurórát használta. Készült egy kanál,(pontosabban kettő, de az egyik az csak alkalmi használatra volt), egy csanak, és néhány finom étek is a kés közreműködésével.

Nézzük hát, hogy mit is használt Zoli a famunkákhoz. Az alapanyagot, saját maga által készített keretes fűrésszel vágtuk le, egy az irtáson hagyott rönkből.
A nagyolást egy egyszerű baltával végezte.
A többi munkához kanálvájókat és az Aurorát használta.
Mint említettem fentebb, egy befejezett irtáson kerestünk megfelelő anyagot a kanálhoz. Gyertyán lett a kiválasztott, ha nem is éppen a legkönnyebben megdolgozható fa ez. Levágtunk egy darabot az otthagyott ágból és visszamentünk a táborba.

Ebben a cikkben nem fogok kitérni majd az összes munkafázisra, sem a kanál, sem a csanak készítésének tekintetében. Ezt majd egy-egy külön cikkben mutatom be az Alaptáborban. Most a késre fogunk koncentrálni.

Elérkezett hát a kés szerepe a kanál készítésénél. Viszonylag vastagabb, nagyobb darabok leválasztásával kezdődött a munka. Itt már erősen rá kellett fogni a késre. A markolat csúszására ez alkalommal sem volt panasz, viszont itt nem is volt zsír, víz vagy egyéb szennyeződés, amitől csúszott volna.
Az íveknél rendkívül nagy szerepe volt a hegyes pengének, szépen be lehetett férni a kis helyekre, ez a csanaknál majd még jobban látszik.
A skandináv él előnye, hogy nagyon szépen lehet a pengét síkban vezetni a megmunkálandó anyagon. Erre a mi esetünkben, most a nyélnél volt nagy szükség.
Az él középső, és markolat felőli részét, a kanál ívének kifaragása tette próbára.
Illetve a a jó éltartással rendelkező borotva él a finom kis leválasztásoknál volt hasznos.
A kiválóan megmunkált kaparóél is elvégezte a rábízott feladatot, hiszen ezzel történt az utolsó munkafázis. Ezzel adta meg Zoli a végső felületet a kanálnak. Az eszköz így már tábori körülmények között használható lett.
Természetesen otthon csiszolópapírral még kezelve lesz, de ahhoz ki kell szárítani megfelelő körülmények között. Illetve paraffin olajjal lesz majd kezelve.

Ebéd után aztán elballagtunk egy kiszemelt vadcseresznye rönkhöz, de sajnos nem találtunk ép felhasználható darabot. Így Zoli nagy bosszúságára maradt újra a keményebb, nehezebben megmunkálható gyertyán.

Lefűrészeltünk gyorsan ebből is egy darabot,…
baltával kettéválasztottuk,
és elkezdődhetett a kés újabb próbálgatása.

Jó darabig persze csak a balta és a kanálvájó játszott a színdarabban, de amint elérkeztek a kényesebb részek, munkába fogott az Auróra.

A külső íveket már késsel kellett lefarigcsálni. Ahhoz, hogy ez szép szabályos és gyors legyen, egy nagyon éles, jól irányítható, hatékony penge kell, ami jó fogású markolattal párosul. Nem vallott szégyent a kés itt sem.
A kés hegyét a csanak nyakrészének a vájkálása gyalázta volna… ha tudta volna, de a hegy keményen állta a sarat, pedig nem kevés ideig forgatta Zoli a kemény fában. Magáról a vájkálásról nem készült használható kép, de hogy miről is van szó, az látszik a következő képen.
Hogy milyen szép ívet lehet faragni a késsel, természetesen értő kezekkel, az a következő képen látható igazán.
Elkészült tehát a csanak is, addig a fázisig, ameddig ezekkel az eszközökkel kivitelezhető tábori körülmények között.
Így már használható tulajdonképpen, de természetesen ez is szárítva, csiszolva, impregnálva lesz, majd ki lesz állítva, a 2015-ös Nemzetközi Kés Kiállítás és Vásár keretein belül, a Lurdy házban, Palcsesz Imre standján. Itt kézbe lehet majd fogni a kanalat és a csanakot, na és természetesen az Aurora nevű kést is, aminek a közreműködésével ezek a fa eszközök készültek. Természetesen a csanakkészítést is, minden fázissal együtt, egy külön cikkben még olvashatjátok az Alaptáborban.

Szóljunk most azokról a munkákról, amikben mindannyiunknak nagy szolgálatára volt a kés, mégpedig az ételkészítésről. A kést Zoli a három nap alatt, amíg dolgozott vele, minden komolyabb használat után, az általa készített bőrös fenő eszközzel fente meg, amire Tormek csiszoló pasztát kent.
Ennek következtében, nem csoda hát, ha még a nap végén is borotva módjára szelte az elé rakott étel alapanyagokat.
Végezetül, hadd szóljon Zoli, hogy mik voltak a tapasztalatai a három nap tábori és az otthoni állatfeldolgozás használata alatt:

„A kés használatával eltöltött bő egy hónap meggyőzött arról, hogy ha valaki a kést késként szeretné használni és nem balta meg fűrész helyett, akkor nem éri csalódás az Aurórával. A hagyományostól kicsit eltérő forma nekem tetszik, a markolat kényelmes, de az én felhasználási szokásaimhoz egy picit módosítanék rajta. Egyébként ez teljesen egyénfüggő, hiszen olyan markolatot úgysem lehet készíteni, ami mindenkinek kézre áll. A pengén alul van egy recézett rész is, ez gondolom inkább csak design elem, mert teljesen sima érzetet nyújt, nem segít a jobb fogásban. Ellenben szépen néz ki.
A penge formája ideális mind a faragáshoz, mind a szabadban előforduló ételfeldolgozáshoz. Az acél egyéb tulajdonságairól, szívósság, rugalmasság…stb.. Palcsesz Imrétől kell információt kérni. Én nem ismerem nagyon az acélfajtákat, ezt az acélt sem, de a késsel három kanál és két csanak készült, állatokat dolgoztam fel, és egy hónapig naponta használtam étkezésre. Eközben csak Tormek pasztás bőrön volt fenve, de még mindig tökéletes éle van. Ez igazán meggyőző teljesítmény. A szénacél foltosodik, ez az acél kimondottan gyorsan, de ez engem nem zavar, akiknek ez problémát okoz és ilyen késre vágynak, gondolom kérhetik más anyagból is. Nekem ez az acél annyira szimpatikus, hogy egy másik típusú skandi kést is ebből fogok készíttetni. A késen nincs ujjtámasz, de a markolat kiváló formája és mérete miatt azoknak sem fog hiányozni, akik egyébként ujjtámaszhoz szoktak.”