Nem sokat válogattam, az interneten fellelhető legegyszerűbb receptet használtam. De még így is volt mit kihagyni belőle, illetve lesz, ha legközelebb is ezzel a recepttel csinálom. Szóval nem sokat keresgéltem, mert reggel jutott eszembe, hogy ha már úgy is kimegyek az erdőbe, nem veszek kenyeret, hanem kipróbálom a kenyérsütést a sütődiszkoszban.
Az alábbi receptet találtam:
„30 dkg liszt(bl-55)
1 mokkás kanál szódabikarbóna
2 teás kanál vegeta/delikát
1.5-2dl víz
sütési idő kb. 30 perc, felénél átfordít, hogy mindkét oldala meg/átsüljön. Keleszteni nem kell, nincs benne élesztő. Ezért gyors és egyszerű, de sűrűbb, mint a hagyományos kenyér. Ízlés szerint bármi rakható bele: fűszerek, olaj, zsír, hagyma….”
Nyilván én másképp csináltam, semmi vackot nem raktam bele, mert úgy általában a félbarna kenyeret szeretem. Csak hogy ne vádoljanak rasszizmussal. 🙂
Az alapanyagokat otthon összekevertem, természetesen víz nélkül, és beleraktam egy műanyag edénybe. Ebben szállítottam ki. Megraktam a tüzet, hogy jó sok parázs, illetve forró hamu legyen, kizsíroztam a sütődiszkoszt, és odakészítettem az alapanyagokat.
Lassan adagoltam a vizet, és közben addig gyúrtam a tésztát, míg el nem érte azt az állagot, amiről azt gondoltam, hogy megfelelő lesz. Egy nagyjából olyan gyurma keménység, de inkább annál lágyabb.Lényeg, hogy ne tapadjon le az edénybe amiben gyúrjuk, sem pedig a kezünkre.
Kis gömböcöt formáltam belőle, és elhelyeztem a diszkoszba. Nincs nagy gömbérzékem ugye? 🙂
Beleraktam a forró hamuba, és tíz percenként megforgattam, horizontálisan.
A második fordítás után, azt láttam, hogy sülni ugyan sül, de a folyadék nem tud eltávozni, így inkább csak fő. Így hát kinyitottam az edényt, megfordítottam a félig sült kenyeret, és immár nyitott állapotban sütöttem tovább. Hogy mennyi ideig, azt sajnos nem néztem, de mindegy is, mert ez változó az anyag víztartalmától, és a tűz melegétől is.De nagyjából a harminc-negyven perc a reális.
Ilyen lett mikor úgy gondoltam, hogy teljesen átsült.
Ezt úgy ellenőriztem, hogy beleszúrtam egy vékony kis pálcát itt-ott, és ha nem maradt rajta nyúlós tészta, akkor azt késznek vettem.
Kivettem az edényből, és hagytam kihűlni. Látszott, hogy a külső réteg szépre sikeredett. De én már úgy vagyok a dolgokkal, hogy inkább legyen finom, mint a kinézetével arasson sikert.
Izgalmas dolog volt levágni az első szeletet, de elérkezett ez a pillanat is. Vágásnál érezhető volt, hogy egy kicsit „húz” még a tészta, szóval nem lett teljesen megsütve. Ez nem volt zavaró, mert pár perc múlva, mikor kihűlt a szelet már nem tűnt ragadósnak, és nem is volt az. Tehát nem tévedtem a sütés idejét illetően, mert kihűlés után így nézett ki az első szelet.
Jó tömör, kevéssé lyukacsos, és laktató tésztát kaptam, ahogy a receptben is említették. Nem volt rossz íze, pedig a vegeta sokat rontott rajta. Legközelebb, azt biztosan kihagyom, mert nem ízlett, és mert az óta, több receptem is van kenyérre.
Szépen megebédeltem a saját sütésű kenyérből. Igazán kellemes élmény volt, hiszen ritka az mikor az ember magának süti a kenyeret kint az erdőben. Na és még sikerül is!Azt gondolom, hogy ha táborozunk, akkor egy napra, két evésre, elegendő egy ekkora kenyér.