A szarvasok már nem bőgtek szilajul, és már a szüret is elkezdődött a monori szőlőkben, mikor útnak indultunk a Börzsönybe, a Nagy-völgyi patak partjára. Hogy hol is van a Nagy-völgyi patak? A cikkből már az elején kiderül, és még nagyon sok minden más is.

Már vége volt a nyárnak, viszonylag korán sötétedett, a reggelek is hűvösebbek lettek. A szarvasok már lebőgtek, de éjjel egy-egy felhördülés jelezte, hogy van, akinek még nem volt elég az erotikából. Már előre kinéztük térképen a táborhelyet, tudatosan olyan környéket kerestünk, ahol van legalább olyan víz, ami ha csak szűrve is, de pótolja majd a napi vízszükségleteinket. Hiszen három napra bizony sok vizet kellene cipelni. Így esett a választás a patak partjára. A túrán sok mindent szerettünk volna csinálni. Kipróbálni egy új kést, és faragni egy csanakot meg egy kanalat, tábori körülmények között. És persze mint mindig, jókat beszélgetni, sütögetni a tábortűznél.

Reggel nem tudtunk nagyon korán indulni, de nem is siettünk sehová. Az aznapi cél csak néhány kilométerre volt onnan, ahol az autót letettük. Diósjenőről indultunk, a Börzsönyi kéken. Kiérve a településről, a pincék között igazán hangulatos részen haladtunk el.
A gádorokból feláramló levegő szaga jelezte, hogy bizony itt is megkezdődött már a szüret. Igencsak sűrű erdőkben, de széles, jól jelzett úton értük el az első megállónkat, a Kámori-völgyi pihenőt.
Útközben sokat gondoltam gombakedvelő és hozzáértő barátomra, mert ismét tisztes mennyiségű, és változatos formájú, alakú gombát sikerült lencsevégre kapni, már az idáig vezető út során is.
Habár a reggelek, és az esték már hűvösek voltak, de így napközben, jólesett megpihenni a hatalmas tölgyfák sűrű lombjai alatt.
Az ősznek még nem látszott sok jele a lombokon, büszkén lengették koronájukat a kora őszi szélben.
A kis pihenőnk után folytattuk utunkat, és a Disznós árok nevezetű hely után, hipp-hopp Pénzásáson voltunk, ahol egy gyönyörűen kidolgozott, óriási térképen nézhettük meg merre futnak a környék turistaútjai.
Megcsodáltuk az új építésű turistaházat, igaz, csak kívülről, mert így hétfőn talán nem éri meg üzemeltetni. De az is lehet, hogy még meg sem nyílt hivatalosan, mert nagyon újnak és használatlannak tűnk.
Reménykedünk benne, hogy ez így is marad, mármint az a része a dolognak, hogy szép állapotban hagyják majd az erre járók!
Kicsit távolabb az épülettől, a réten elfogyasztottunk egy szerény ebédet. Közben gyönyörű kikericseket volt alkalmam fotózni. Az egész rétet befedte ez a kedves kis virág.
Az útjelző táblák hiába jeleztek izgalmas irányokat,..
…mi innentől már nem az úton mentünk, hanem bevettük magunkat a rengetegbe, és betájoltuk az útirányt, hogy nagyjából a patak melyik részén szeretnénk tábort verni. Elindultunk lefelé. Hamar el is értük a patakot, kis keresgélés után pedig, megtaláltuk azt a helyet, amit táborozáshoz jónak ítéltünk. Hamar belaktuk. A fák, cserjék, alkalmi tároló helyként szolgáló ágain, lassan megjelentek a civilizáció jelei.
Elkészítettük az alvóhelyeket, körülnéztünk a környéken, vacsoráztunk, és mivel korán sötétedett már, meg pihentünk is volna, így hamar nyugovóra tértünk. Éjjel egész végig bőségesen esett az eső. Nagyon szeretek ilyenkor kint lenni, hangulatos és nyugtató időtöltés. Éjjel felébredtem, és hallottam, hogy itt-ott még bőgnek a szarvasok. Ezt hallgattam egy ideig, aztán egy nagyon szép tiszta, páradús erdőillatú reggelre ébredtem.
Sok volt a dolgunk, hiszen az elképzelt fafaragáshoz anyagot kellett keresni, vizet kellett tisztítani, és egy erdei séta is be volt tervezve még a délelőttbe. Végül is a séta megvolt a faanyag keresése közben, a kanál pedig elkészült addig, amíg vizet szűrtünk, meg fát gyűjtöttünk a tábortűzhöz.
A kanál ekképpen nézett ki, mire kifaragta Zoli barátom.
A faragás részletesen „Az erdő mélyén” menüpont alatt olvasható.

Ezután ebéd, és még egy nagy séta következett az erdőben, hogy megtaláljuk a csanaknak megfelelő alapanyagot is. Amíg Zoli a csanakot faragta, addig én kihasználtam a délutáni puha fényeket, és fotózni mentem.
Érdekes, hogy mikor az ember azt gondolja érintetlen erdőben bolyong, akkor a legváratlanabb helyen kell rájönnie, hogy bizony itt már jártak emberek. Ráadásul, jó humorérzékkel rendelkező emberek.
Mire visszaértem a fotózásból, elkészült a csanak.
Ennek a részletes leírása is, az Alaptábor-ban, az „Erdő mélyén” menüpont alatt olvasható.

Lefekvés előtt, és a vacsora után, más dolgunk sem maradt, mint vizet szűrni. Felmerülhet a kérdés, hogy miért szűrtük a vizet. Azért, mert ez nem az a patak, ami megjelenik az emberek szemében, amiket filmeken ábrázolnak, amint a kristálytiszta víz fölé hajolva, nagyokat kortyol a kitikkadt utazó. Ez bizony az a patak, ami sekélyes, szürkés-barnás vizű, tele hordalékkal, és ki tudja mivel. Ha nagy baj nem is történne szűrés nélkül, azért kár lenne az erdőben töltött idő nagy részét, egy hasmenés miatt egész nap a diszkréten álcázó bokrok között tölteni. Az alábbi képen látható az MSR márkájú vízszűrő, amivel a szűrést végeztük. És az is, hogy milyen, szemmel látható változáson megy keresztül a víz szűrés közben.
Éjjel ezúttal kevesebbet esett, mondhatni szórványosan, jóval csendesebben, mint előző éjszaka. Viszont a reggel még szebb volt talán, mint az előző napon.
Erre a napra nem sok mindent terveztünk, mert korán kellett haza érnünk, így reggeli után még kódorogtunk egy kicsit az erdőben, majd ebédet készítettünk. Ez volt a három nap alatt a legkiadósabb étel. Az alapanyagok a következők voltak:
Ezek az anyagok szalonnazsíron meg lettek rottyantva, majd egy porból készült burgonyapürével össze lettek keverve.
A végeredményről még napokkal később is említéseket tettünk. Nagyon finomra, és főleg kiadósra sikerült. Egy teával lekísérve igen tápláló és ízletes ebéd készült.
Mikor leülepedett az ebéd, lustán hazafelé vettük az irányt. Kikeveredve az erdőből, a zöld turistajelzést követve indultunk el,
majd Pénzásásnál a jól ismert Börzsönyi kéken, amerre jöttünk, arra távoztunk.
A hazaúton még fotóztam gombát, virágokat sokat. Ennek egyszer talán majd külön albumot nyitok, mert hihetetlen sokszínű ilyenkor a növényvilágnak ez a része.
Aztán a hazaút a szokásos módon beszélgetéssel, sztorizgatással, meg méla bambulásokkal telt el. Terveztük a következő néhány napot, amit majd a Gerecsében töltünk el pár hét múlva…………