Az alábbi cikkben egy nagyon olcsó, könnyű, tartós és kényelmes tábori ágy elkészítését szeretném bemutatni.

Kezdeném mindjárt a szokásos helyzetjelentéssel:
Kora őszi nap volt, de olyan, hogy inkább egy kellemes nyárinak mondanám. A napraforgók szomorúan, fejüket lehajtva adóztak az elmúlásnak.
Volt még pár délceg példány, akik tapasztalat hiányában fennen hirdették az örök élet lehetőségét,…
…de a lampionvirág is érezte már, hogy a szépség mulandó, és majd egy évet kell várnia, hogy újra teljes fényében pompázzon!
Ilyen szép nyugodt időben az ember könnyen elfelejti, hogy hamarosan beköszöntenek a hűvös, később fagyos, hosszú éjszakák. Ilyenkor az erdőben töltött éjjeleken különös gondot kell fordítani a nyugodt, kényelmes pihenésre, a megfelelő fekvőhelyre. Réges-régen, egy táborozás alkalmával láttam a most bemutatott tábori ágyat, amit én, saját tapasztalatok alapján kissé továbbfejlesztettem.

Szükségünk lesz egy, vagy inkább két műanyag zsákra. Arra a fajtára, ami szőve van. Nyilván jó a használt is, így talán ingyen is hozzájuthatunk. A lényeg, hogy ne a hagyományos keskeny típust keressük, hanem szélesebbet, nekem egy majdnem 200 cm hosszú, 90 cm széleset sikerült szereznem.Később leírom majd hogy miért fontos a szélesség.

Ennek a zsáknak a súlya 25 dkg, mérete pedig összehajtva 25×15 cm. Tehát a súlya és terjedelme igen jelentéktelen. Méretaránynak egy kesztyűt raktam oda, és megkértem egy legyet, hogy álljon modellt! 😆
Amit én kaptam zsákot, annak mindkét vége le volt varrva. Egyik végét teljesen levágtam, a másik végén pedig a sarkait a képen látható módon vágtam ki.
Készítettem egy rövidebb darabot is, amit ugyanígy vágtam ki. Majd mindkettőnél a vágásfelületet megolvasztottam, hogy ne bomoljon tovább.
Két darab kb.220 cm hosszú rudat vágtam. Ez lesz majd beledugva a zsák(ok)ba, oly módon, mintha hordágyat szeretnénk készíteni.
Valahogy így:
Az ágy „tartószerkezetét” most a legegyszerűbb, leggyorsabb, legtakarékosabb módon oldottam meg, úgy, hogy tartós is legyen. Két darab „A” betű formát készítettem rudakból, és odaerősítettem két, lábon álló fához.
Pontosabban nem a leggyorsabb módot választottam, mert kicsit gyakorlatoztam. Ha már nálam volt a fúró, kezdetleges csapolást alkalmaztam az egyik oldal rögzítéséhez.
Ez nem sikerült tökéletesen, de nem is lényeges.
Szokták ezt úgy is, hogy nem élő fához erősítik a vázat, hanem egy harmadik láb tartja az „A” betűt.

Mikor tehát megvan az ágy tartószerkezete, és a „hordágy”, akkor utóbbit ráillesztjük az előbbire.
Már is kész van az ágy. Említettem, hogy fontos a zsák szélessége. Azért fontos, mert ha keskeny a zsák, akkor nyomni fogja a vállakat a belefűzött rúd.
És most jön a továbbfejlesztés. A függőágyakhoz hasonlóan, itt is probléma, hogy alul összenyomódik a hálózsák töltete, és még a hideg északi szél is átsüvít a fenekünk alatt. Meg kell tehát tölteni a zsákot hőszigetelő anyaggal. Szerencsére akad ilyen szinte minden évszakban kint a természetben. Én most száraz aljnövényzetet használtam. Gyűjtöttem is gyorsan belőle annyit amennyire szükségem volt.
Olyan vastag lesz a szigetelő réteg, amilyen vastag a zsákba fűzött rúd.
És most kiderül, miért úgy vágtam ki a fent bemutatott módon a zsákokat. Hogy bele tudjam rakni a hőszigetelő anyagot, de a végein ne szóródjon ki.
Így néz ki tehát az elkészült, megtöltött tábori ágy.
Én olyan magasra tettem az ágyat, hogy ülve leérjen a lábam. Ez kb. 50 cm. Így már feljebb kerültünk a fagyos talajtól. Alulra beférnek kényelmesen a cuccaink. Bakancs, zsák, eszközök….
A hőszigetelő anyag nem tud teljesen összenyomódni,mert a súlyunk miatt állandóan feszül a zsák az „A” betűn. Minél jobban nyomnánk lefelé, annál jobban.

Fedésnek, most egy DDP ponyvát használtam, úgy, hogy nem készültem csapadékra.
Majd átalakítottam esősebb idő esetére.
Nagyjából így néz ki használat közben. 186 cm magas vagyok, és 86 kg. (csak a méretarányok miatt)
„Belülről” pedig ez a kilátás.
Azt gondolom, hogy a bevezetőben említett négy jelző – „nagyon olcsó, könnyű, tartós és kényelmes” – teljes mértékben megállja a helyét. Az elkészítési idő pedig, nem volt még egy óra sem. Tehát viszonylag gyors is.
Maradt időm még lefotózni egyik kedvenc eszközömet is.
Aznap ugyan nem tudtam kint aludni, de hamarosan pótoltam ezt az élményt. Egy vacak októberi nap volt ez. Sőt, az egész hét ilyen szeles, esős volt. Mikor elhagytam a település határát, útban az erdő felé, már látszott, hogy a lemenő nap ugyan még csábít egy fotóra, de a masszív esőfelhők hamarosan beborítják az egész égboltot.
Mikor kiértem, már nem tudtam fotózgatni, mert mire elkészítettem a menedéket, máris eleredt az eső. Esett is vastagon, bőséggel egész éjjel. Ráadásul már sötét is volt. Azt kell mondjam viszont, hogy ilyen kényelmes fekhelyet még nem használtam kint az erdőben. A talajon alvással már nem is említeném egy lapon. De a különböző tábori fekhelyeknél is, és bizony a függőágyaknál is sokkal kényelmesebb. Pedig én függőágy párti vagyok, és ki is próbáltam már jó néhányat.  Nagyon kellemesen tart már ráülésnél is és belefekvéskor is kényelmes. Stabil oldaltartása van,enyhén rugózik és kissé meghajlik, a szélessége és a hossza is maradéktalanul megfelelő. Forgolódáskor, kiszálláskor, belefekvéskor semmit nem mozdul a helyéről.Az alsó hőszigetelés is kiválóan vizsgázott. Összességében egy nagyon kellemes és pihentető éjszakát töltöttem el a táborhelyen. Egész éjjel kitartóan esett, de nem ázott be a menedék sehol. Az ágy alatt jól elfért a bakancsom, és a hátizsákom. Reggel, bontás előtt csináltam még egy fotót.
Azoknak ajánlom ezt a fekhelyet, akik minimális anyagi befektetéssel szeretnének maximális kényelmet elérni, és rászánnak egy kis időt az elkészítésre. Ámbár azt gondolom, hogy egy természetjáró embernek kell hogy legyen annyi ideje, hogy egy kényelmes, stabil, pihentető fekhelyet készítsen magának.