Néhány nappal ezelőtt, egy igen rendhagyó könyvbemutatón vehettem részt. Oszkár Steiger, a továbbiakban, ahogy mi természetjárók ismerjük „Berkut” , világjáró, természetjáró barátom dedikálta könyvét. Ezzel egyidőben, természetesen gyakorlati bemutatót is tartott, és elméleti tudásából is ömlesztett ránk, amennyit csak be tudott fogadni a szürkeállomány.Berkut barátom, több évtizedes személyes tapasztalatain alapuló praktikái olvashatók ebben az új kötetben. Nincs kis hazánkban sok, hozzá fogható hiteles ember ebben a témakörben. A szerző, a fél világot bejárva, az alföldtől az Alpokig, a sivatagtól Skandináviáig, gyűjtötte azokat a tapasztalatokat, amik az egész világon érvényesek, használhatóak. A könyvről most azonban nem igazán regélnék, mert arról nem beszélni kell, hanem elolvasni.

A találkozó két napos volt. Mindkét nap hasonlóan telt el. Délelőtt gyakorlati bemutatót tartott Berkut, kint terepen, délután pedig a begyűjtött alapanyagok feldolgozása zajlott. Este pedig a tábortűznél, élménybeszámoló, válasz a kérdésekre, és kötetlen beszélgetés, tapasztalatcsere.

Én sajnos már csak a második napra tudtam menni, egyéb elfoglaltságom miatt. Farmosra érve, a víztornyot kellett keresnem, ott volt a találkozási pont reggel nyolc órakor. Itt található a Vízparti élet háza. Hát nem stílusos hely egy ilyen alkalomhoz? Odaérkezve sok ismerőssel találkoztam, akik jellemzően itt töltötték az éjszakát. Egy napra talán csak én érkeztem. Később persze, további fantasztikus természetjárókat ismertem meg. Sokan 30-40-50 éve járják a természetet, vízitúráznak, kerékpároznak, élnek a természetben. Olyan tapasztalattal rendelkeznek, amik könyvből, internetről nehezen sajátíthatók el. Mindig nagy élmény ilyen emberekkel beszélgetni.

Indulás előtt, körülnéztem bent a házban.Nagyon érdekes kis kiállítás látható itt.A vízparti életet bemutató kiállítás makettekkel, terráriumokkal, akváriumokkal.

És természetesen sok ismeretterjesztő táblával.Mikor összeállt a csapat, mindenki megreggelizett, felkészült, elindultunk, hogy a Tápió menti vízi világot szemügyre vegyük. Ezt a kanyargós kis részt vettük most górcső alá. A cél az volt, hogy rákot, kagylót gyűjtsünk.Hamar előkerültek az ehhez szükséges egyszerű eszközök. Voltak, akik az előkészületek közben, gyógynövényt, fűszernövényt, vagy egyszerűen csak szép virágokat gyűjtöttek.A kijelölt partszakasznak ez a része kecsegtetett a legjobb fogással. Hogy egyébként hogyan kerültek elő a rákok, ekkora mennyiségben, azt nem árulom el. A legközelebbi találkozón meg lehet kérdezni Berkuttól. JPár perc múlva, vezetőink szakértelmének köszönhetően, megkerült az első ebédnek való cifrarák.Kisebb csapatok alakultak ki, és egymástól nem túl távol merítettük vízbe a hálókat.Nem kellett hozzá sok idő, és mint azt a hozzáértők előre jelezték, kezdett megtelni a tároló edény rákokkal.Közben persze sok, számunkra most haszontalan állatkával ismerkedtünk meg. Ilyen volt az éles csiga, a halpióca, a géb, szitakötőlárva, hanyatt úszó poloska, vagy éppen a képen látható, szövő tegzes.Volt viszont még valami, ami a délutáni „kondérba” kívánkozott. Folyami kagylót is gyűjtöttünk. Akadtak olyan állatok is, amelyek szintén mellőzhetők voltak számunkra. Ennek a kis békának igazán semmi félnivalója nem volt tőlünk, így bátran portrét ült nekünk. És a gyerekek is nagy örömmel üdvözölték a brekuszt.Mikor itt befejeződött a pákászat, tovább vonultunk. A cél, a felső és az alsó Tápió találkozási pontja volt. Elindultunk a Tápió mellett, hangulatos kis fatörzsekből épített hidak mellett.Az sem szenvedett az unalomtól, akit esetleg a gombák érdekeltek, mert esős idő után lévén, sok gomba nőtt a vízparton. Most azonban mi ezzel sem igazán foglalkoztunk.Sőt, azzal sem, hogy a fák törzsén, egyértelmű nyoma látszott annak is, laknak még itt egyéb rágcsálók is.Egy rövid, de igazán hangulatos séta után elértük a két Tápió találkozását.Itt már érdekesebb volt a hód munkásságát szemügyre venni. Jókora fatörzsbe kezdett bele ez a dolgos állatka.De itt már nem csak a lábon álló fák törzsén látszott a munkájuk. A torkolattól kicsit feljebb, már elkezdődött a gát építés.Térjünk vissza a gyakorlati bemutatóra. Berkut, néhány teljesen hétköznapi dologból, rögtönzött víztisztító berendezést készített.Elmagyarázta azt is, miért téves az a nézet, hogy egy ilyen berendezést, tele kell rakni, ágakkal, levelekkel, sóderral, meg még ki tudja miket raknak  bele sokszor. Ebben a készülékben kétféle szűrő volt. Hogy miért, azt kérdezzétek meg tőle az „Élni a természetben” csoportjában. Szívesen elmondja majd. Aztán leszűrtünk egy adag vizet, és jöhetett a kóstoló. JElszaladt az idő. De ez már csak ilyen, jó társaságban. Dél elmúlt kicsivel, mikor visszaérkeztünk a Vízparti élet házához. A közös ebéd előtt, ami ott várt minket a szervezők jóvoltából, még egy bemutató következett. Berkut kis övtáskájából hullott ki vagy két marék eszköz.Ezekről az eszközökről, mindegyik tételhez egy kis történetet fűzve, elmondta mi mire való, mikor, hogyan használta már éles helyzetben. Ezekről persze a szóban forgó könyvben is szót ejt. Azt gondolom, hogy a most megjelent könyv, egy igazán hasznos támpont azoknak, akik szeretnek „Élni a természetben”. Ott kell, hogy legyen, minden természetet szerető, természetjáró polcán a könyvek között. Azonkívül, hogy nagyon olvasmányos, nagyon hasznos, nagyon szépen kötött könyv. Sok fotóval, ügyes praktikákkal, jó receptekkel, hangulatos történetekkel.Közben figyelmeztettek, hogy kihűl az ebéd, így asztalhoz ült az egész társaság. Bizony így is volt,  akinek kihűlt a finom étel. Hiszen ilyen társaságban, mindig van miről mesélni, van miről kérdezni.

Ebéd után még a fellelt alapanyagok feldolgozása, és a könyvbemutató volt hátra. Sajnálom, hogy én ezeket már nem tudtam megvárni, így soron kívül dedikáltattam egy könyvet Berkut barátommal, beszélgettünk kicsit, majd magára hagytam, hiszen sok ember várta vissza a „pulpitusra”.

Az eltelt rövid idő, és ez a cikk is bizonyítja, amit már sokszor leírtam, és leírtak nálam sokkal okosabbak is. Mégpedig azt, hogy aki vadkempingezés, élelemszerzés, „túlélés” oldaláról közelíti meg a természetet, az nem talál jobb alternatívát a vízparti élőhelyeknél. Hiszen tudjuk, előbb-utóbb, minden élőlény a vizet fogja keresni.

Nagyon jól éreztem magam a rendezvényen! Köszönöm szépen a szervezőknek a lehetőséget, mind a magam, mind pedig az Alaptábor olvasói nevében!