Ez volt a 2017-es év utolsó előtti napja.  Tamás barátommal kimentünk a táborhelyre, különösebb tervek nélkül. Aztán a következőképpen alakultak a dolgok.Ez az év vége, kellemes időt tartogatott számunkra. Az előző napokban 10-15 fok volt, mindez persze pluszban. Ezen a napon nagyjából 0 fok körül volt a hőmérséklet reggel. Mikor kiértünk az erdőbe, valami fenségesen friss, erdőillatú levegőt szippanthattunk és még a nap is sütött. Az út első pár száz méterét egy óráig róttuk. Ennek az az oka, hogy mindketten szeretünk fotózni, és a ma reggeli fények bizony elkápráztattak bennünket. A megolvadó dérből képződő cseppek, valami egészen elképesztő látványt nyújtottak a súrlófények hatására.Ezernyi apró színes kis fénygömb kápráztatott el bennünket. Próbáltunk évszaknak megfelelő képeket is készíteni. Mivel hópelyhet nem volt módunkban fotózni, így ezzel kárpótoltam magam. Már majdnem hópehely. 🙂
Aztán úgy másfél óra múlva, kiértünk a táborhelyre. Mivel nyolckor indultunk, és nagyjából semmi tervünk nem volt, így nem siettünk. Sokat fotóztunk. Nekem azért volt egy aprócska tervem. Régóta szerettem volna egy végtelenül egyszerű orsót készíteni, a sokszor összegabalyodó madzagnak.Ehhez egy darab lábon száradt galagonyát találtam megfelelőnek. Ez elég kemény fa, volt olyan késem, aminek még az élét is kihajlította, mikor egy ágacskát szerettem volna lemetszeni róla. 🙂
Ezt a kis fadarabot szerettem volna megmunkálni, míg Tamás megrakta a tüzet, és előkészítette az ebédet. Először leháncsoltam, és befűrészeltem két oldalt.Ezután elkezdtem kifaragni a középső részt a kis Mora faragókéssel. Jó kemény volt az anyag, de a Mora vitte, mint kés a vajat. Gondolom ezzel nem mondok meglepő dolgot azoknak, akik használják ezt az eszközt. Hamarosan ki is alakult, hogy nagyjából milyen lesz az orsó.Időközben lett vastag parázs, és fölé tehettük szerény, ámde kiadós ebédünket sütögetni. Békésen megfért a kolbász a teáskannával. Közben megbeszéltünk az idei év természetjárós eseményeit és a jövő év terveit. Terítettünk. Így nézett ki az idei utolsó ebéd, kint a Pótharaszti erdőben.Ebéd után kissé faragtam még az orsón. Még így is kőkorszaki lett, de nem gondoltam már az elején sem, hogy a néprajzi múzeumban szeretném kiállíttatni. Egyszerű eszköz, egyszerű feladatra. Végül feltekertem rá a madzagot. Majdnem egy egész gombolyag madzag ráment. Az orsó tetején készítettem egy kis bevágást, ott rögzítettem a madzag végét, hogy ne fusson le. Ezután megittuk a teáinkat, összeszedtük a cuccainkat, és hazafelé indultunk. Tamás, mint rendes táborlakó, még összesöprögetett, hogy az év első napjaiban majd egy tiszta és rendben tartott tábor várjon minket.

Ez lett a 2017-es év utolsó cikke az Alaptáborban. Ezzel a cikkel kívánok minden természetjárónak egészségben, jó levegőben bőséges boldog új esztendőt!

Üdvözlettel: Morvai Gábor (Moris)