Végre kitavaszodott. Már régóta szerettük volna megejteni ezt a túrát, de sajnos a március elég csapadékos volt, ez pedig nem kedvezett nekünk.

Az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén található Selyem-réti tanösvény ugyanis egy vízben eléggé gazdag, lápos rész.
Egykoron erre húzódott a Duna, és annak kavicsos medrét, egy elpusztult növényekből álló masszív réteg takarja, ami nem ereszti át a felszínre törő talajvizet. Ez a talajvíz tör elő itt, kialakítva egy csodálatos növény és állati élőhelyet. A tanösvény és ez a csodavilág itt érhető el:

  Az imént elmondott okból adódóan, esős időben elég körülményes a megközelítése. Erre tábla is figyelmeztet rögtön az út elején.
A bejáratnál, egy táblán elolvashatjuk, hogy hol, mit érdemes megnézni, megfigyelni.
Értelemszerűen a sárga jelzésen kell elindulnunk be, a Selyemrét irányába.
Az út, ebben az időszakban, könnyedén járható, jó minőségű. Akár babakocsival, kisebb gyermekekkel is könnyedén leküzdhető a körülbelül 1200 méter. Későbbi időszakban azonban kellemetlen útitársak lehetnek a szúnyogok. Erre figyeljünk induláskor!
Mi kényelmesen haladtunk, másfél óra alatt jártuk be, de megnéztünk minden bogarat, békát, pillangót, korhadt fát. És persze belementünk a mocsárba is. (gumicsizma a gyerekeknek ajánlott)
Az úttól jobbra-balra tekintve mocsár és láp. Ameddig a szem ellát.
A mocsárban, és annak szélén burjánzik a növényzet. A láp szélén bogláros szellőrózsa uralja a terepet.
Egy-egy korhadt fatörzsnél leskelődtünk, hátha látunk egy békát, teknőst, kígyót… nem kedvezett a szerencse.Kis fatáblákon, rajzok és számok hívják fel a figyelmet, hogy újabb állomás következik. Ha emlékeztünk az indulásnál látható táblára, akkor tudjuk is, hogy mit érdemes figyelni. J
És közben körös-körül láp, mocsár, dús növényzet mindenhol.
Gyönyörű mocsári gólyahíreket látni mindenütt. Egy kis rétre érkeztünk hamarosan. Hatalmas, kidőlt szerte ágazó fa terül el rajta. Kellő óvatossággal, kiváló mászóka a gyerekeknek, vagy pihenőhely a kirándulóknak.A rét szélén, mohás, üres vadetető. Most már talán nem is kell a külön gondoskodás, hiszen már megtalálják a táplálékot maguknak a vadak.Itt minden mohás. Az etető, a fatörzsek, a padok. Tulajdonképpen örültünk, hogy ezt az időszakot választottuk, mert így mélyen belátni a rothadó erdőbe, a tuskók, bedőlt fák közé.
Hamarosan elérjük a vadászházat. Kihalt, az első része még nem lerobbant. Vajon mi lesz a sorsa…Egy kis rét mellett terül el a vadászház, ahol asztalka mellett pihenőt tarthat, aki úgy érzi.Továbbra is a sárga jelzésen haladunk, hirdeti a kerítéslécek közt megbúvó sárga jelzés. De hol is haladhatnák, ha nem itt, hiszen az útról nem tudunk letérni sehol. Egyrészt, mert nincs út, másrészt a mindenhol elterülő láp miatt.Még ezen a hídon kell átmenni, mielőtt az út végére érünk.A rétre érve nagy a boldogság, hiszen ugyan szerény, de jó állapotban lévő játszótéri játékok vannak. Mehet a hintázás, a szaladgálás, lepkekergetés.Én közben körül jártam a helyet. Jó állapotban lévő esőgombából két darab is van a réten. 6-8 embernek biztos menedéket nyújt egy zivatar ellen.Tűzrakóhely, és nagyobb csoport számára elegendő pad, és asztal található beljebb. Ottlétünkkor, tiszta állapotú wc-t találtunk, ez teszi még komfortosabbá az idelátogató családok életét.Reméltem, hogy az öreg kút ad vizet, legalább lemosni a szurtos gyerekeket, de sajnos ez most nem működött. Pár liter vízzel talán szóra lehetett volna bírni.Lepihentem én is a nézelődés után, hallgattam a méhek zümmögését, és szívtam magamba a virágzó fák illatát. Meghallottam, hogy a kis patak, aminek a hídján átjöttünk az imént, a közelben csörgedezik. Hangulatos kis videót készítettem kedvcsinálónak.

Visszafelé szintén lassan haladtunk, egyre-másra jöttek a látnivalók. Ilyen növény, olyan bogár. És a lápos vidékről is szerettem volna minél több fotót készíteni.
Azt gondolom, hogy három-négy órát érdemes rászánni erre az útra, és nem végigtrappolni. Ha még egy sütögetést is betervezünk, mert minden adott hozzá, akkor nagyon jó program lehet egy délelőtti, vagy egy délutáni családi kirándulásnak.

Ha tetszenek a hasonló helyek és  szeretnél ilyen helyeken kirándulni, akkor olvasd el ezt a régebbi Alaptábor cikket is, a Merzse-mocsárról. És persze látogasd is meg. 🙂