A feladat a Balaton-felvidék volt. Negyedik osztályban, Péternek. Így elhatároztuk, hogy a következő túrát oda tervezzük. Reméljük, ha a Himalájáról tanulnak, majd oda is el tudunk ilyen egyszerűen jutni. Nem mondanám, hogy kora reggel kezdtük a túrát. Hiszen lakhelyünktől a szűk két órányira lévő Balatonfüredre kellett utaznunk, hogy ott a Koloska utca végén le tudjunk parkolni. Hiszen innen indult a piros turistaút, a Koloska-völgy irányába.
Nekünk alföldieknek már az elején nagyon élvezetesek az ilyen sziklákkal szabdalt erdei utak. Felénk ez nem megszokott, így mindig üdítően hat ránk ez a látvány. A cikkben majd sokszor szereplő koloska név eredete a következő: „A völgyben magányosan álló fehér sziklatömböt, a nép „Barátlakás”-nak nevezi, így szerepel egy 1841. évi térképen is. (Cholnoky Jenő szerint e hegyen egy kis kolostor állt, erről vette a völgy a nevét: „Kolostorka”, rövidítve: „Koloska”. Az út ezen része, a Koloska patak mellet fut, egészen a tóig, ami majd az első állomásunk lesz.
Ebben az évben már február közepén is voltak napok, amikor 15-18 fokos hőmérséklet volt. Nem csoda hát, hogy március közepére már kipattantak a rügyek a cserjéken, és virágba borult egy két fás szárú növény is.
A patak halkan csörgedezett, hangulatos volt a kis erdei úttal együtt.
Örömmel láttam, hogy a példamutatás a természet megfigyelésére beérett. Péter a patakot fotózta. Komponált, lehasalt, nézőpontokat keresett.
A tóhoz hamar felértünk, és örültünk, hogy nem volt nagy tömeg, lévén, ez igen népszerű, látványos, és könnyen megközelíthető turistacélpont. Egy nagy ligetes rész ez, sok-sok paddal és asztallal. Most ezek is üresek voltak.
A tavacska víztükre eléggé be volt algásodva, nem a legszebb arcát mutatta, de ilyen a természet. Hol ilyen, hol olyan.
A koloska-sziklák alatt elhaladva elértük a sziklák tetejére vezető lépcsősort. Jól járható lépcsők, szépen karbantartott, biztonságos, nem igazán megerőltető a feljutás a sziklák tetejére. Izgalommal vártuk, milyen lesz majd fentről a kilátás.
Őszintén szólva, engem annyira nem nyűgözött le a látvány, ami elénk tárult. Fene tudja mire számítottam. Talán balatoni kilátásra.
Jobban tetszettek a sziklaképződmények, a rajtuk nővő fákkal. Olyan Alacsony-Tátrás érzetem volt. Nem láttunk sem messzire, sem mélyre.
Továbbálltunk, olvasgatva a tanösvény ismeretterjesztő tábláit. Sok mindent megtudtunk a környék kialakulásáról, állatairól, növényeiről.
A koloskai „heroikus fát” megcsodáltuk. Nem csak mi, már Hamvas Béla is írt róla „Fák” c. esszéjében. Még mindig a piros jelzésen járunk, aki szeretné látni a fát, az itt keresse majd, a tó utáni szakaszon.
Egy jó hosszú egyenes következett. Szépen lassan, kíméletesen emelkedett, két oldalt nagy fákkal, amiknek a koronája, már most is úgy összeborult, hogy alig lehetett látni az égboltot. Nyáron bizonyára még csodálatosabb lehet itt az árnyasban sétálni.
Nagyon sokfelé láttunk somot. Nem nehéz ilyenkor megtalálni, mert a jellegzetes virága már messziről virít.
Pont jól jött ki a lépés, ami az ebédet illeti. Délre ugyanis felértünk a Noszlopy Gáspár kilátóba. Ahonnan viszont csodálatos panoráma nyílt a Balatonra, Tihanyra, Füredre.
Előszedtem hát a mára kiválasztott Trangia szettet, ( Mini+Triangle) és nekiálltunk elkészíteni az ebédeinket. Talán már megjegyeztem többször is, hogy mi szívesen fogyasztunk meleg ételt, még az ilyen egynapos túrán is. Hiszen az a pár deka, amit kitesznek ezek a Trangia főzőcuccok, igazán nem sokat nyom a hátizsákban. Sokszor, mint ma is, csak melegítjük az ételt, ami most babkonzerv és tésztaleves volt. Ki mit hozott magával. De gyakran főzünk virslit, vagy készítünk hot-dogot, hamburgert, rántottát, különböző grill dolgokat, palacsintát, burgonyapürét, rizst. Szóval bármit, amit csak megkívánunk. Természetesen erre azért otthon rákészülve. ????
A jó időre előjöttek az apróbb bogarak, csúszómászók, és szerencsére a jobb reklámértékkel rendelkező pillangók is.
A csúcsról lefelé indulva, ez a murvás széles út, kedvez a montisoknak is, találkoztunk néhánnyal a nap folyamán. Egyébként ez az egész kör, amit mi bejártunk, simán teljesíthető terepre alkalmas kerékpárral is.
Nem mondanám, hogy ez a rész ingergazdag lett volna. Széles erdészeti út, nem sok látnivalóval. De mikor ismét balra kanyarodtunk, és a körtúránk utolsó néhány kilométere kezdődött, ismét látnivalóba botlottunk. Méghozzá a Sárkány-lyik nevű barlangba.
Nem hagyományos értelembe vett barlangot kell elképzelni, csupán egy impozáns méretű sziklahasadékot. De ez pont elég rácsodálkozni azokra az erőkre, amik valaha kialakították az ilyen képződményeket. Vagy azokra az erőkre gondolni, amik folyamatosan ilyenné formálták.
Az út maradék rész, két-három kilométeren keresztül, barátságos, vén tölgyekkel tűzdelt őserdőn keresztül vezetett.
Nagyon kellemes napot töltöttünk el a Balaton-felvidék ezen részén. Nem voltak nagy szintek és végül csak 15 km-t mentünk. Ezt a körtúrát nagyjából 6 óra alatt tettük meg, de ebben két óra állás idő volt, amíg nézelődtünk, meg ebédeltünk.
Nem nagy szint, ajánlom családoknak is, 5-6 éves gyerek, edzettségi szinttől függően simán meg tudja csinálni. Mi kiemelt időszakban voltunk, márc. 15-i hosszú hétvégén, és nem mondanám, hogy tömeg volt. Egy-két turistával találkoztunk. Ezt a túrát, az Alaptábor természetjáró fórumon ajánlotta egy túratárs. Nagyon örülök neki, hogy megfogadtuk a tanácsát és ide látogattunk el. Nem ez volt az első túránk ezen a környéken, és biztos vagyok benne, hogy nem is az utolsó!