A minap azt találtam ki, hogy matutkát szeretnék készíteni kint a táborhelyen. Hogy nem is tudod, mi az? Lehet hogy tudod, csak felétek más néven illetik ezt az ételt.Régebben volt is erről egy cikk már, itt az Alaptábor blogon.  Ott leírtam a különböző neveket, amit akkor megosztottak egymás között a tagok az Alaptábor Facebook Közösség csoportban. Ide kattintva elolvashatod a cikket.

Szóval május elején nekilódultunk a családdal, hogy ezen a szép tavaszi napon kint töltsük az időt az erdőben, és kint is ebédeljünk. Most a legszínesebb az erdő, illetve a legszínesebb virágokkal van tele. 
Mert azért az ősz is meg tud telni színekkel itt az Alföldön. Ámbár most is találtam őszies színekben pompázó részleteket. Nem is hagytam ki, hogy készítsek egy képet róla. Igen száraz napok voltak már áprilisban is, csoda, hogy Pest-megyében még nincs tűzgyújtási tilalom. Mondjuk mindegy lenne nekünk, hiszen évek óta jellemzően különböző főzőberendezéseket használunk. Pár éve már általában „csak” a Primus Omnifuelt viszem magammal. Az sütésre, főzésre minden körülmények között megfelel. Mintegy három kilométer az út a táborhelyig. Ha kilépünk bő fél óra. De ha elnézegetjük az időt, akkor akár egy óra is lehet mire lejárjuk. Most valahol a kettő között lehettünk, mert szép is volt az erdő, meg éhesek is voltunk. 

Az út porzott a lábunk alatt, mintha hintőporral szórták volna be az utat. Sokszor olvasom, hogy télen a hóban, meg esős időben a sárban mennyire jól lehet az állati nyomokat olvasni. Na itt nálunk nyáron is, hiszen a homokban is igen jól megmaradnak a nyomok. Most épp az apróbb rovarok, bogarak nyomait nézegettük. Na nem mintha felismertük volna bármelyiket is, de voltak elég érdekesek, meg viccesek is. Ez például olyan, mintha otthonhagyott volna valamit, aztán kis töprengés után végül is visszament érte. 🙂 Ahogy beértünk a táborhelyre, felakasztottuk a kalapjainkat, mert már annyira kibontották a fák a leveleiket, hogy nagyon jó árnyék fedte be a területet. Azt is keserűen vettük tudomásul, hogy a területen lévő fenyőfák lassan kiszáradnak. Már éppen csak a tetejükön van némi zöld lombkorona. 🙁 
Kivittem az új szerzeményemet, amit Balázs barátomtól kaptam születésnapomra. Egy Victorinox Venture kés. Mondhatom, nagyon Gál-áns ajándék. Ami elsőre tetszik benne, a kinézetén és az ergonómián kívül, hogy a hátizsákra szépen lehet integrálni, a molle rendszerbe, anélkül, hogy az elhagyás veszélye fennállna.  Tudom-tudom, így nem lehet könnyen hozzáférni, de a táborba érés előtt nem is terveztem használni. Azt gondoltam, hogy elkezdem majd használgatni egy kicsit tábori feladatkörben. Ez ugyan nem így lett, illetve a „kicsit” az megvalósult belőle. Nem egy vadulós kés, az látszik rajta, de nem gondolom hogy lenne olyan nehéz tábori feladat, amit ne lehetne megoldani vele, feltéve ha nem házat akar építeni az ember. A krumpli pucolásnál használtam a kést. Megoldotta a feladatot, de nyilván egy pár grammos hámozó azért jóval hatékonyabb. Meg gyorsabb, kisebb anyagveszteséggel. Érdekes, inkább krumplipucolást mondunk, mint burgonyahámozást? Még mielőtt el nem felejtem, leírom, hogy milyen alapanyagokat használtunk a matutka készítéshez. 

– 1kg burgonya
– kb. 10 evőkanál liszt, de valójában amennyit felvesz a krumpli
– 2 db tojás
– só
– bors
– zsír a sütéshezA megpucolt burgonyát lereszeltük a nagyobb lyukú reszelővel. Ez fontos, mert különben csak egy massza lesz az egészből, és egészen másként sül majd. Összekevertük a reszelt burgonyát a tojással, liszttel, és a sóval-borssal. Amennyit felvesz. Mármint nem borsból, hanem lisztből. 🙂 Nem kell nagyon szárazra sem, és az sem jó, ha nagyon folyós marad.Hát ez nagyjából ennyi is. Nem nehéz elkészíteni, nem kell vele órákat kínlódni, pár perc alatt kész van. Mehet a forró zsírba, és lehet sütögetni. Alig kellett néhány perc, és az első adag már ki is sült. Majd egy fél óra, mire az összes alapanyagot elhasználtuk. Jó nagy adag lett belőle, hármunknak bőven elegendő volt. Vittünk egy dobozba fokhagymás, borsos ízesítésű tejfölt, ezzel tálaltuk. Na meg egy kis olivabogyóval, újhagymával, retekkel, paradicsommal, uborkával. Ami csak volt itthon. 
Jól belakmároztunk, utána meg kifeszítettük a kis Decathlonos függőágyainkat, és kipihentük a főzés fáradalmait. Késő délután aztán hazaindultunk a virágillatú erdei utakon.  Ha olyan ételt szeretnél készíteni, ami laktató, egyszerű, kevés alapanyag kell hozzá, és könnyen elkészíthető, akkor mindenképpen ajánlom a matutkát,…vagy lapcsenykát,…vagy.…… 🙂