Ködös, friss októberi napon történt, hogy kiballagtam a táborhelyemre, ahol a kis kunyhóm áll. Kifele menet jó mélyen a tüdőmbe szívtam a párás hűvös levegőt. Ki kell élvezni az ilyen pillanatokat. Csend és nyugalom volt. Annak ellenére, hogy nem csaptam zajt, mert a vizes nyirkos aljnövényzeten csendesen tudtam haladni, állatokkal nem találkoztam.

Már reggel elhatároztam, hogy most valahogyan másképpen készítem el, az aznapi ebédemet.
Láttam régebben egy fotót, amin egy gyalogsági ásót használtak fel a sütögetéshez. Mivel ez az eszköz akkoriban mindennapi útitársam volt, hiszen csinosítgattam építgettem a táborhelyet, így kézenfekvő volt az ötlet…….

Otthon beraktam két tojást, két csík szalonnát, és irány az erdő mélye.
Mikor kiértem, a múlt alkalommal gyűjtött gyantás fa maradékból forgácsokat készítettem,……

………..szikra pattant, és már ropogott is a tűz.

Jól is esett az a kis meleg, mert bár szép idő volt, ilyenkor októberben már csípősek a reggelek.

Felhevítettem a gyalogsági ásót, és rátettem a két csík szalonnát.

Mikor szép mosolygósra sült, és lett elég zsiradék az ásó öblében, ……..

akkor ráütöttem a tojást. Habár tükörtojás jellegűre szerettem volna, de mivel a leégés fenyegette az ebédemet, így kénytelen voltam forgatni, kevergetni.

És rántotta lett belőle.

Sebaj, az ebéd élvezeti értékéből a külalak semmit sem vont le.Aztán egy kis díszítést is tettem rá a jó fotó kedvéért,…………..

majd jóízűen elfogyasztottam. Ismét egy kellemes élménnyel, és egy jó ebéddel lettem gazdagabb.

Az elején nem írtam le, de az ásót a sütés előtt gondosan eltisztítottam vízzel. Az ásóról a festékbevonat már nagyon régen lekopott, így az sem okozhatott kellemetlen mellékhatásokat, nem volt az ételnek mellék íze.