Van, amikor adja magát a lehetőség, hogy éljünk az elénk tárulkozó lehetőségekkel. Így tettem én is, mikor egyik kis erdei sétámon, egy eldugott helyen, találtam egy rakás félig elkorhadt rönköt, rudat.
Valószínűleg régóta ott lehettek már rakásra dobálva, mert már a moha is belepte egyik-másik darabot. Nem is volt kétségem afelől, hogy semmilyen kárt nem teszek, ha hirtelen ötlettől vezérelve, és a lehetőségeket kihasználva, összedobok egy menedéket. Habár nem ezért mentem ki, igazából csak jártam volna egyet az erdőben, jó volt beszívni a reggeli friss levegőt, hallgatni a csendet, keresve az elvadult zegzugos helyeket, nézni a vadakat, és esetleg fotózni. Így keveredtem be ebbe az elhagyatott, elvadult, vegyes telepítésű erdőrészbe.
Hamar kijelöltem hát a megfelelő helyet, és megcsináltam a vázszerkezetet. Itt sem alkalmaztam semmilyen kötőanyagot, öntartó lett a szerkezet.
Habár nálam voltak a szokásos eszközök, balta, fűrész, kés, ezeket nem igazán kellett használni, hiszen a rönkök, majdhogynem ki voltak szabva megfelelő méretre. És most nem a szépség volt a lényeg, hanem hogy rövid idő alatt meg legyen egy esetleges éjjeli menedék.
Körberaktam a vázszerkezetet a rudakkal…
…majd befedtem vastagon avarral.
Az elejét nem tudtam befedni avarral, mert meredeken álltak a rudak, de igazából nem is volt rá szükség, mert így már eléggé vízálló lett a kis építmény. Elég tágas lett, még a felszerelés részére is volt hely bőven.
Nem is néztem mennyi idő telt el, de maximum egy óra alatt kész lettem teljesen.
Az ebédemet már a kis menedékem mellett fogyasztottam el. Egy ülőkét még beástam a földbe, az eszközöket tiszta helyre pakoltam, egy „mindentrálehetakasztani ” rönköt is kerítettem, hogy azért mégiscsak komfortosabb legyen az új táborhely.
Nyilván nem az örökkévalóságnak terveztem, nem ez volt a cél, hanem csak egyéjszakás menedéknek. És azt is tudtam, hogy nem fogok benne aludni majd aznap éjjel (sem). De az idő jól telt, a tapasztalat bővült, és később többször is töltöttem itt időt, már családdal, barátokkal, hiszen mindig jó valami megszokott, otthonos helyen lenni.