Egy közösségi programhoz kerestünk helyszínt, mikor Zoli barátom felvetette, hogy menjünk az Ürbőpuszta közelében folydogáló csatornák egyikére. Hogy miért pont oda, az lentebb kiderül…
Hogy melyikre, azt az óta sem tudom, mert elég sokat szédelegtünk a környéken, mire megtaláltuk az ideálisnak vélt helyet. Átmentünk több helyszínre, és végén már nem voltam benne biztos, hogy a Harmincas, vagy a Kiskunsági csatorna ágán voltunk. Mindenesetre, így utólag azért oda fogok találni.
Már a keresgélés közben is látható volt, hogy igen bőséges állat-, és növényvilág megfigyelésére lesz lehetőségünk. Több hattyút láttunk, amint élvezik a kellemes tavaszi időt.
A kócsagok és szürke gémek, lépten-nyomon átrepültek a fejünk felett.
A galagonya ereje teljében bontotta virágait, megalapozva illatával a csatorna menti párás langyos levegőt.
Azt terveztük, hogy ha meglesz az ideális táborhely, akkor az idő egy részét halfogással töltjük el, és gyakoroljuk a természetjárás közben alkalmazott technikákat. Gyorsan berendezkedtünk, elfoglaltuk a „szállást”. Aki olvassa az Alaptábor cikkeit, már ismerheti Ábel autentikus tábori felszerelését, ami mindig megér egy fotót. Most is… J
Első próbálkozásra, nem volt semmi mozgás hal tekintetében, de Zoli türelmének, leleményességének, és horgásztapasztalatának köszönhetően, hamarosan kis snecik,(Szélhajtó küsz, vagy Bodorka) meg kicsiny Vörös szárnyú keszegek kerültek horogra.
Nem tűnik ugyan nagy fogásnak ez a két halfajta, de e tekintetben meg kell jegyeznem egy apróságot. Természetjáró körökben gyakran hallani, hogy élelmiszerpótlás céljából, nagyvadak elejtését emlegetik. Azonban ezek a kis halak, egész évben szinte korlátlan mennyiségben, gyorsan és könnyen hozzáférhető formában állnak rendelkezésre. Az apróvadakhoz hasonlóan(nyúl, fácán… ). Ellentétben a fent említett nagyvadakkal, amelyek elejtése, feldolgozása, majd a feldolgozás utáni óriási mennyiség tárolása is problémás.
Mindeközben Ábel és Gábor a hagyományos tűzfúró és az íjas tűzfúró használatát csiszolták, finomították. Na meg a bőrt a kezükön, lábukon…… J
Gábor íjas tűzfúrót használt……
…Ábel pedig hagyományos pálcásat.
A gondosan összekészített eszközök, és alapanyagok,…
…na meg a gyakorlat, meghozták a sikert. Hamarosan intenzív füst jelezte, hogy létrejött a tűz begyújtásához megfelelő anyag.
Sajnálatos módon, magáról a hal sütésről nem készültek fotók. Egyrészt mert már sötét volt, mikor Zoli nekikezdett kisütni a halat, másrészt olyan hamar elfogyott, hogy talán nem is lett volna idő fotózgatni. Ráadásul, én a naplementét szerettem volna megörökíteni, hogy valamelyest vissza tudjak adni valamit abból a nyugodt békés hangulatból, ami ilyenkor körbevesz minket.
És ezzel a látvánnyal nagyjából véget is ért az első nap, amit a csatorna partján töltöttünk. Lassan nyugovóra tértünk, és mindenki tervezgette a másnapi programját. És persze mindannyian bíztunk benne, hogy szerdán az előrejelzéssel ellentétben, nem lesz vacak az idő.
És nem is lett. Reggel ugyan szemerkélt az eső néha, de alapjában véve, teljesen optimális idő volt ahhoz, hogy Ábellel bejárjuk egy kicsit a környéket. Eltávolodva a víztől, egy kanyargós úton, bevettük magunkat az erdőfoltokkal, rétekkel tarkított mocsárvilágba.
Lépten-nyomon fácánok, őzek, nyulak, vízimadarak keresztezték utunkat. Lassan haladtunk, élveztük ezt az állapotot. Benéztünk minden bokoraljba, hátha még több érdekességet látunk.
Ábel észrevett egy szép gomba tenyészetet, egy kidőlt korhadt fán.
Mivel ehetőnek vélte, leszedtünk belőle valamennyit, és bevittük a táborba. (később kiderült, ehető Pisztricgomba). De nem voltunk benne biztosak, hogy ehető-e, végül nem fogyasztottuk el!
Aztán kódorogtunk még egy darabig, gyönyörködtünk a tavaszi növényvilágban. Megállapítottuk, hogy a sokak által a természetben tartózkodás legjobb alternatívájaként emlegettet erdei, hegyvidéki környezettel ellentétben, sokkal élhetőbb egy ilyen közeg. Hiszen a víz közelsége nagyságrendekkel több lehetőséget ad. Gondolok itt a már említett élelempótlás lehetőségére, a hatalmas nádasok, buja aljnövényzet, nagyobb vegyes erdőrészek által biztosított építőanyagra, amire egy esetleges pihenőhely építésénél lehet szükség.
Bóklászás közben lencsevégre került az Árvalányhaj…
…valami bogáncsféle
…..és sok egyéb növény virága is.
Miután visszamentünk a táborhelyre, már csak a csomagolás volt hátra, hiszen hamarosan indultunk haza. Víz közeli, erdős, mocsaras, rétes környezet, pazar állat-, és növényvilággal. Maximálisan kiaknázható, a természetjárás közben alkalmazható technikák gyakorlása tekintetében.