Egészen más terveim voltak, mikor kibéreltem egy tengeri túrakajakot Sarudon. Alapvetően például két napra szerettem volna menni túrázni, de egy lett belőle. Természetesen ez az egy nap is nagyon kellemesen telt el, hiszen kajakozni nagyon jó dolog. Főleg a Tisza-tavon.
Reggel korán érkeztem meg Sarudra a kikötőbe. Sajnos úri módon, csak tízkor nyit a pénztár, így egyeztetnem kellett a tulajdonossal, hogy fél nyolcra jöjjön oda, és adjon nekem egy kajakot. Tengeri kajakkal még nem mentem, így erre esett a választásom. Mondjuk, ha előbb tudom hogy milyen áron lehet kikölcsönözni, inkább megtanulok gyalog járni a vízen. J Mindegy, végülis nagyon jó kis hajót kaptam. Ez lett az:
Kényelmesen bepakoltam mindent a kajakba. Nagyon jól kihasználható tereket képeztek ki benne. Elöl és hátul is van egy-egy rekesz, ezekbe lehet pakolni. A hátsónak két nyílása is van, elöl és hátul is egy, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek a belepakolt dolgok. A két napi cucc kényelmesen elfért benne, sőt még tudtam volna pakolni bele. Meg persze ott vannak a külső részen a rögzítő gumik. De azokat nem igazán használtam, inkább csak a papucsot, meg a térképet szorítottam oda. Az ülés nagyjából kényelmes volt, habár nekem lehetett volna feljebb a háttámla. A kormánylapátot először felhúztam, és csak visszafelé használtam.
Az volt a tervem, hogy délelőtt elmegyek az Óhalászi-szigetre körülnézni. Délután pedig keresek egy táborhelyet és letáborozok, még az ígért vihar előtt az Aranyosi-szigeten. Másnap pedig, körülnézek még a Poroszlói medence környékén. De mivel haza kellett jönnöm, így a következőképpen alakult a túra.
Először a parthoz közeli nádasból kellett megtalálni a kiutat a Sarudi medencébe. Itt még nyugodt volt a víz, ki lehetett kísérletezni, hogy hogyan viselkedik a kajak. Viszonylag stabil, és elég gyors is volt. Minden gond nélkül tudtam menet közben fényképezni.
Amint kiértem a Sarudi medencébe, a távolban már rikított is Európa egyik legjelentősebb tündérfátyol-mezeje.(ott bal felül halványan. 🙂
Közelebb eveztem, hogy tudjak csinálni róla pár fotót és persze gyönyörködhessek benne.
Ezután, meg kellett keresni az átjárót, amin átmegyek majd a Poroszlói medencébe, mert onnan lehet megközelíteni az Óhalászi-szigetet. Hamarosan el is értem ezt a helyet. Ez, a Kozma fok.
Átérve a Poroszlói medencébe, huncut oldalszelek erőteljes hullámokat generáltak. Mivel utána olvastam a környék túraútvonalainak, erre számítottam is. Ezt még elég jól tolerálta a kis kajak, habár néha-néha egy-egy kisebb hullám beemelte a vizet a hajóba. Mivel kezdett beborulni, ezért úgy döntöttem, hogy visszafordulok, beevezek az V.-ös öblítőcsatornán, és letáborozok még dél körül, mert ki tudja, mikorra ér ide a vihar.
Hamarosan feltűnt a távolban a csatorna bejárata, az útbaigazító táblával.
Beérve a fák közé, ismét nyugodt lett a víz, és szélcsend lett. Lassan csorogtam, élveztem az állatvilág hangjait, meg a nyugalmat. Ami itt a vízen egészen más, mint kint az erdőben például.
Néha beálltam egy fa lombja alá, és onnan figyeltem, hallgattam a vízi életet.
Kiérve a Tiszára, egyből szemben látszik az Aranyosi-sziget. Sajnos ekkorra már tudtam, hogy nem töltöm itt az éjszakát. Habár nem is lett volna kényelmes hely, mert végig belepték a nyaralók és a horgászok. Ez egy tavalyi kép….na idén nem így nézett ki. Kár, hogy nem fotóztam le. 🙂
Így tovább eveztem Tiszafüred irányába, hogy legalább kihasználjam a napot. A 424-es folyami kilométerig mentem és onnan fordultam vissza.
Érdekesség volt látni az egyik kikötőben, amint egy szomorú sorsú, elsüllyedt hajót, búvárok és földi személyzet próbálnak kiemelni. A jobb oldalon látható ember kezében lévő csövön folyt a kommunikáció.
Hogy mennyire veszélyes a Tisza, azt az itt élők sokszor elmondják. De ha csak abba gondolunk bele, hogy ha ez van a felszínen, akkor mi lehet alatta…..bizony átérezhető a veszély.
Az Aranyosi-szigeten ebédeltem egyet, meg pihentem is egy kicsit. Utána indultam vissza az V.-ös öblítőre. Persze még most is nyugodt volt,…viharnak semmi nyoma.
A jól ismert jelzőtábla mutatta, merre kell mennem, ha nem látszott volna Sarud impozáns templomtornya, ami megadta az irányt. Innentől kezdve már nem fényképeztem, mert a vihar előszele, kissé nagyobb hullámokat vert, mint a délelőtti gyenge szél. Egyébként sem volt sok olyan látnivaló, amiért érdemes lett volna elővenni a fényképezőgépet. Mert ilyenkor, ekkora szél már pár másodperc alatt és teljesen elfújja a hajót. Szóval irányba tartottam, és megcéloztam a Sarudi kikötőt. Nagyon kellemes napot töltöttem el így is, hogy nem sikerült vadkempingeznem. De majd máskor, talán ősszel, mikor nem lesznek ennyien a vízen még jobb is lesz. Hajót biztosan nem innen fogok kölcsönözni(Eurostrand), mert a nyolc ezer forintos napi díjat kissé soknak találtam, a Dunakanyarban szokásos 800-1500 forintos napidíjhoz képest.
