Ezt az őszi napomat Bear Grills, megirigyelte volna. Nem azért, mert olyan különleges dolog történt velem. Hanem azért, mert annyi hernyó volt az úton, hogy a figura hetekig elélt volna rajtuk. 
De térjünk vissza a komoly dolgokhoz. A mai napra, egy kis polc elkészítését terveztem, kint a táborhelyemen. Már régóta érett a gondolat, hogy kellene egy kis polcot készítenem, mert idáig így tároltam azokat a dolgaimat, amiket kint hagytam a táborban.
Arra gondoltam, hogy valahová egy magasabb helyre építek polcot, de annyira nem jár errefelé olyan állat, ami bántaná a dolgaimat, hogy „földit” terveztem inkább. Olyan megfontolásból, hogy az mozgatható lesz, és több funkciót is el tud majd látni.
A tervem megvalósításához a következő dolgok kellettek. Egy akác rúd, egy fűrészelt akácdeszka, amit az erdész barátomtól kaptam tavaly, egy darab kötél, fűrész és egy balta.
A rúdból levágtam három kb. 50 cm-es darabot, és a deszkából is lecsaptam két polcnak valót. Úgy ötven centist abból is.
Nagyjából félig bevágtam a lábakon, alul, az alsó polcok helyét, kimérve úgy, hogy körülbelül szoruljon a polc majd a vájatban.
Mikor mindhárom lábon meg volt a vájat, összeállítottam és már saját lábra is állt a szerkezet.
Ezután a felső polc vájatai is elkészültek, és beleszorítottam a polcot. A felső polc alaphelyzetben a kint hagyott dolgokat fogja majd kissé védeni esőtől, hótól.
Nem bíztam a véletlenre, amikor összeállt a dolog, kötéllel nagyon szorosan összehúztam még a szerkezetet, hogy mozgatásnál ne csússzon szét véletlenül.
Próbaképpen felkerültek rá a „konyhai” tárgyak. Jól mutat, mit ne mondjak. És nagyon masszív is lett. Jobb, mint gondoltam.
Egy darab maradt még a deszkából, ez jó lesz majd vágódeszkának. Egy párszor úgy is jól jött volna már.
Szóval ment ez is a polcra. 🙂
Mivel az ebédet is kintre terveztem, így most odavittem a „tűzhely” mellé az új polcot, és odaraktam az ebédhez való dolgokat, hogy kényelmesen, kéznél legyenek.
Pár perc múlva, már sütögettem is a grill sajtot és grillkolbászt az ebédhez.
Kitálalva, „facebookra” főzve. J
Ebéd után, még egy finom forró kávét is megengedtem magamnak, a jól végzett munka jutalmául.
Ezután rendet raktam a táborhelyen, helyére raktam az új bútordarabot. Közvetlenül a téli gyújtós és a tartalék víz mellé. 
A fejemben már hazafelé az motoszkált, hogy mi lesz a következő tábori bútordarab. Tudom is már, csak meg kell terveznem még. Ha meglesz, megírom azt is! De hogy milyen dagadtak tényleg ezek a hernyók! Nem mondom, hogy megkívántam őket hazafelé, de ízléseken nem vitatkozom, aki szereti…
