Valahogy úgy alakult, hogy a nagy kerékpározások közepette, a Velencei-tó körbebicajozása kimaradt. Most ezt pótoltuk, erről szeretnék pár sort írni.Megvolt az összes jelentősebb méretű környékbeli tó körbetekerése. Balaton többször is, Tisza-tó néhányszor, Fertő-tó párszor, Wörthi-tó….  De a Velencei-tó, közelsége és kis kerülete ellenére, vagy pedig pont ezért, csak most került sorra. Nyáron biztosan nem vágnék neki, az embertömeg és a nagy meleg miatt. Na, de kezdjük az elején.

Őszi napot választottunk, a fentebb említett dolgok miatt. Családdal mentünk, három éves fiunkat is vittük magunkkal, éppen ezért rászántuk az időt. Egyébként durván két óra alatt körbe lehet érni. Előtte érdeklődtem az Alaptábor facebook csoportban, hogy ki mit ajánl, mit nézzünk meg. Nagyon sok hasznos információt kaptam. Jó helyekről, éttermekről, tippeket, trükköket, vicces válaszokat! J

Velence és Gárdony között félúton hagytuk az autót, és pattantunk nyeregbe. Amint átmentünk a síneken a tó irányába, döntenünk kellett.Mi balra a tavat jobbról kerülve indultunk el, egy jó minőségű kerékpárúton. Meg kell jegyeznem, hogy mindvégig, prémium minőségű kerékpár utak vannak. (hazai viszonylatban)Szerencsére a turistaforgalom ezen a október végi napon gyakorlatilag nulla volt. Minden zárva, de nem is volt szükségünk semmire.Végig a part mentén haladtunk, az üres kikötők, magányos horgászok mellett. Nagyon jó, nyugodt, békés hangulata volt ma a tónak.Habár nagyon sok jó tippet kaptunk, hogy miket nézzünk meg, leginkább a játszóterek,  part menti érdekességek, madárlesek kötötték le fiunk figyelmét.Így az Ingó-kövek, az emlékművek, a sukorói emlékmű, a pákozdi arborétum kimaradt. Hamarosan megpillantottuk a távolban, az első madármegfigyelő tornyot.Pár száz méter tekerés után meg már ott is álltunk a torony lábánál, amit eddig csak autóból suhanva láttunk.Nem mondanám, hogy fentről különleges kilátás nyílt volna. Végeláthatatlan nádas, mocsaras rész. A túloldalon pedig Pákozd és Sukoró települések házai sejlettek fel. A torony melletti kereszten a feliratot érdemes elolvasni, mert fent egy foszladozó papíron, egy történet van leírva, és a két dolog összekapcsolódik.Eddig, jószerével egyenesen haladtunk, a tó déli oldalán. Most tovább indulva, egy jobbra tartó ívvel, elkezdjük „kerülni” a tavat.  Áthaladunk a Császár-víz nevű csatorna feletti hídon.Majd rövid idő múlva, utunk második, és egyben utolsó madármegfigyelő tornya alatt állunk.Letámasztottuk a járgányainkat a kerítéshez, és felmásztunk az építmény legfelső szintjére, hogy körbejárathassuk tekintetünket a tó felett.Nem mondhatnám, hogy izgalmasabb látvány fogadott volna, mint az előző toronyból. De egy élménynek ez is jó volt.Ezután egy ingerszegényebb szakaszon, betekertünk Pákozdra, ahol az Ingókő nevű étteremben egy remek napi menüvel csillapítottuk éhségünket. Remek hely, tudom ajánlani. Tovább hajtva, egy erős kaptató után, megálltunk a Don-kanyar emlékműnél, készítettünk róla egy fotót……majd a következő jelzőtáblánál Velence felé vettük az irányt.A túra legkellemesebb szakasza következett, mégpedig egy 600-700 méteres lejtő formájában.Csodaszép színkavalkádba öltözött erdős részen vitt minket tovább az út.De aztán egy helyen úgy gondoltuk, hogy menjünk már le a tó mellé, mert ezidáig bizony a tóból nem sokat láttunk. Vagy nádasok, vagy házak takarták el a szemünk elől.Így lementünk közvetlenül a partra, és ott, a part menti kőlapokon haladtunk egészen Sukoró településig. Ez a kis kitérő, meg is látszott a végén a kilométer órán. JTehát sem Sukorón, sem Pákozdon nem haladtunk át. Egyszerűen nem voltunk kíváncsiak rá. A tavat, az azt körbe ölelő természetet szerettük volna élvezni inkább. Egy három éves gyereknek amúgy sem nagy élmény egy-egy emlékmű.Így esett, hogy hamarosan már a Velence korzó kerékpárútját koptattuk, és a játszótéren pihenhettünk egy kicsit, amíg a fiunk mozgásba lendült ismét. Ha egy picit nyitottabb szemmel, felemelt fejjel jár az ember, akkor bizony a nagy fejlődésben még rábukkanhat a múlt itt hagyott morzsáira.Egyébiránt nem igazán sok érdekességet láttunk, ha csak az ilyenféle ház díszítést nem nevezzük érdekesnek.Összességében elmondható, hogy nem ez a tó volt az, ami a legtöbb élményt adta kerékpározásaink során. Igaz,mondjuk a Tisza-tó is tud ingerszegény lenni egy-egy szakaszon. 🙂 Nem hasonlítom össze azonban egyikkel sem, ez ilyen. Nyilván, ha az emlékműveket, vadasparkot, ingókövet, és egyéb dolgokat megnézzük, több időt el lehetett volna itt tölteni. De mi a tóra, és közvetlen környékére voltunk kíváncsiak, az pedig nem adott nagyon sok élményt. Egy bicajos kirándulásnak azonban melegen ajánlom. Pontosabban melegben pont nem, mert van egy-két olyan része a kerékpárútnak, nagyon hosszú részek, amit nem öveznek fák, teljesen nyílt részek. Ebben az őszi időben azonban kellemes volt végigtekerni, és ismétlem, jellemzően prémium minőségű kerékpár utakon haladhat, aki veszi a fáradságot, és belekezd ebbe a körtúrába.