Az alábbiakban azt fogom elárulni, hogyan lehet üvegpoharat készíteni, néhány másodperc alatt, tábori körülmények között.

Lassan vége az idei télnek. A levegő kellemesen melegszik, az út, amelyiken többek között elérem a táborhelyemet, most elég sáros, lassan engedni kényszerül keménységéből a fagy.  A hajnal elég párás, ködös volt, ennek nyomai látszanak is az ágakon, kövér páracseppek formájában. A levegő olyan tiszta, hogy szinte harapni lehet,…akinek nincs bicskája.  Ilyenkor, mikor kitavaszodik és elolvad a hó, előbújik a hóvirág, az ibolya, és a sok szemét. Nem biztos, hogy ebben a sorrendben.

Valamiért sokkal többnek tűnik ilyenkor az erdőben a szemét. Vagy tényleg több, vagy csak megszokjuk, hogy télen, a hó beborítja, és nem látjuk. Ilyenkor pedig még nem fedi el a jótékony aljnövényzet. Persze ha figyelmes az ember, a szépet is észreveszi. Még ha az oly kicsi is, mint az a csészegomba, amit menet közben fotóztam.Hogy miért gondolkodtam ezen a szemét dolgon, kifele menet az erdőben? Mert lépten-nyomon szeméttel találkozik az ember. Ez történt most is, eldobott üvegpalackot találtam, csak a morgolódáson kívül tovább gondoltam a dolgot. Ha már itt van, mire lehetne hasznosítani?Gyermekkorom egyik játéka, kísérlete jutott eszembe róla. Nosza, felszedtem az üveget, és elraktam a hátizsákba. Nemsokára újabb palackot találtam, a biztonság kedvéért azt is beraktam a hátizsákba, hátha nem sikerül a mutatvány elsőre. 😀 Hogy mi a mutatvány? Hát, mint írtam az elején, ebből fogok nagyok kevés munkával, néhány másodperc alatt poharat készíteni. Útközben még egy diónyi kavicsot is összeszedtem, erre lesz a legnagyobb szükség.Ezek kellenek tehát a pohár elkészítéséhez. A két palack, egy darab madzag, egy kavics, víz és egy hajlékony ág.Annyira gyorsan elkészül a dolog, hogy egy-két lépést el is felejtettem lefotózni, de készítettem videót róla, amin egyértelműen látszik a következő. Az üveget lefektettem a földre, és kb. ott ahol szerettem volna levágni belőle, ott rátekertem egyszer egy darab madzagot. Majd rátettem a hajlékony ágat. És a két oldalára ráléptem. Egyrészt így fogtam le az üveget, hogy ne mozduljon el, másrészt ez volt a távtartó, hogy a madzag, mindig ugyan ott fejtse ki majd a hatását. Ott, ahol a vágást szerettem volna, az üveg alól kikapartam egy kicsit a földet. Mert fontos, hogy ne legyen vizes se a madzag, se a palack. Meg koszos se persze. Mert akkor nagyon tapad a madzag az üveghez. Ezután pedig elkezdtem húzgálni a madzag két végét. Ésszel, de azért kissé szorosra húzva, és nagy sebességgel, mintha fűrészelni akarnám. Mint az a videón is látszik, 30-40 másodperc múlva, az így felforrósított részre, ráöntöttem a hideg vizet, és szépen kettévált a palack ott, ahol én szerettem volna. A második videón megfigyelhető, hogy a víz még rá sem cseppent, csupán a hőmérséklet különbség miatt szétvált a palack. Nézzük.

 És itt a második videó, ahol a víz, már nem játszott szerepet. Itt viszont sokáig és erősen húztam a madzagot, látszik is, hogy füstöl a kender madzag, majd elszakad.

Elkészültek tehát a vágások, de még nem vehetők használatba a poharak, tárolók, mert így még nagyon balesetveszélyesek.
Most következik a kavics áldásos tevékenysége. Mert a vágásfelület az üvegen bizony nagyon éles. De egy kaviccsal, óvatosan le tudjuk csiszolni a széleket kívül-belül, pillanatok alatt. Óvatosan, mert a videón hallatszik, hogy szépen csilingel a két része a palacknak, nem repedt be,…maradjon is így.  Látszik, hogy viszonylag egyenes, szép lett a vágásfelület.Ezután most már használatba vehetjük az elkészült poharakat.(Természetesen előtte kimostam, eltisztítottam kívül-belül.)Használható természetesen ital fogyasztásra, apróságok tárolására, mécsestartónak, ha szelesebb az idő. A palack másik fele alkalmas akár tölcsérnek, vagy ha a kupak rajta marad, akkor madaraknak itató készíthető belőle.
Ha már a madarakat említettem. Amint elkészültem a poharakkal, megtöltöttem a madáretetőt madáreleséggel, és elindultam hazafelé.

Az úton, a pocsolyák vízéből, még csodaszép alakzatokat hozott létre a hajnali fagy.
De már csak ott láttam ilyeneket, ahová nem sütött be a nap. Mert szerencsére, ahogy mindig is szokott, ebben az évben is beköszöntött a várva várt tavasz.