Ahogy közeledett a tavasz, egyre többen kérdezték, hogy lesz-e a 2019-es évben Alaptábor találkozó. Egy kicsit nehezen indult be a szervezés, de végül is lett. Erről szeretnék most néhány szóban beszámolni. Csak azért, hogy aki ott volt, az vissza tudjon emlékezni, aki nem, az pedig kedvet kapjon a következőhöz.Eredetileg kétnaposra terveztem a találkozót, de háromnaposra sikeredett. Ennek az az oka, hogy sokan érkeztek az ország távoli pontjairól. Miskolc, Pécs, Zalaegerszeg, Győr…, hogy csak néhányat említsek. Megtisztelő volt, hogy ilyen messziről is eljöttek a természetjárás iránt elkötelezett barátok. Így felmerült, hogy ha már egyszer, akkor néhányan jönnének már pénteken. 10 órakor már megérkezett az első táborlakó. Majd folyamatosan érkezett valaki. Ennek az lett a vége, hogy egy húsz fős társaság üdvözölhette egymást már péntek délután. Ezen a napon sok minden nem történt, nem is terveztem semmi programot, okulva a tavalyi találkozóból. Később majd kiderül ennek miértje.

Javarészt ismertük egymást, de sokan voltak, akik először jöttek el közénk. Estére előkerültek a kis lámpások, hogy sokáig tudjunk beszélgetni, hiszen ilyenkor mindig meglódul az élménybeszámolók szekere. Mondjuk Nándi 500 wattos lámpáját nem nevezném kicsinek, bevilágította az egész tábort. Napközben is!!  🙂Mindeközben persze helyükre kerültek a hálóhelyek. Kisebb-nagyobb sátrak, függőágyak, ponyvamenedékek, kinek-kinek kedve, szokása szerint. A Mecseki Vadonjárók Társasága  olyan nagy létszámmal érkezett, hogy ők egy külön kis részt foglaltak el az erdőben.Hamar, úgy éjfél körül, mindenki nyugovóra tért. 😛 Reggel aztán felkészültünk, és már így együtt vártuk a többi érkezőt.
A legfontosabb, ami ilyenkor előkerül az a dobozka, amit a mostani találkozón sem kellett kinyitnunk, de ez mindig az alapfelszerelés. Viki készítette össze nekünk a legszükségesebbeket, ha esetleg mégis…Tűzgyújtási tilalom volt ugyan még, de mivel itt volt kemence, meg mindenféle olyan főzőeszköz, ami ilyenkor engedélyezett, így nyilván az asztal is megtelt a főzéshez, sütéshez alkalmas eszközökkel. Volt autentikus szett…… és volt valamivel modernebb is.Pityubácsi saját fejlesztésű, professzionális rakétakályhát bocsátott a táborlakók rendelkezésére.Misi bátya, egy retró petróleumfőzőt rakott ki.Ez a tárgy volt az egyébként, aminek egy délután három gazdája volt. Norbertnek nagyon tetszett a kályha, nézegette, matatott rajta, beszélgettek róla Misivel. Pár perc múlva már neki is ajándékozta Misi. Aztán pár óra múlva, mikor Norbert számára kiderült, hogy Nándi megszállottan gyűjti a régi lámpákat meg főzőeszközöket, Norbert egy szép gesztussal, Nándinak ajándékozta az eszközt. Ez a mentalitás egyébként jellemző volt a három napban az egész társaságra. Azt hiszem nem volt olyan táborlakó, aki ne kapott volna valakitől valami ajándékot.

Avatott kezek vastagabb ágakat kötöztek össze, hogy pár percen belül, kényelmes székek állhassanak a táborban, amin majd a megfáradt utazók megpihenhetnek.Én egy zsák ágyat készítettem, ha valaki esetleg nem ismeri még, és szeretné kipróbálni, vagy csak leheveredni egy kicsit, esetleg éjszaka aludni rajta….Mindeközben teljesen megtelt a tábor. Az asztalok körül, meg legfőképp a kemence körül, beszélgettek az emberek.A gyerekeknek egy kisebb focipályányi homokozó jutott, ha az erdő nem lett volna elég játszótérnek.Ervin köteleket csomózott, egy tábori eszközt mutatott be nekünk. Hamar dél lett, nekikezdtünk az ebédek elkészítésének. Erre sokféle megoldás volt, ki ilyen, ki olyan eszközön, kemencében sütve, vagy akár hideg ételt készítve ügyeskedett. De egy idő múlva, mindenki előszedhette az evőeszközét, és nekiláthatott ebédelni. Nem mondom, inkább mutatom, miféle étkek készültek. Ebéd után a srácok csúzlizással múlatták az időt, próbálgatva ügyességüket. A lányok pedig kisebbek és nagyobbak, fafaragással múlatták az időt. Természetesen megfelelő hozzáértő segítséget kapva hozzá. A csúzlizás után, vagy azzal kissé átfedésben, néhány vállalkozónak kedve támadt tűzfúrót készíteni, és azzal tüzet csiholni. Nem is gondolván, milyen fárasztó munka ez,…nem beszélve a beszerezhető vízhólyagokról. De mindenkinek sikerült, vagy előbb vagy utóbb.
Három órakor egy kis börzét hirdettünk. Előzőleg megbeszéltük, hogy mindenki hozza otthonról, az eladni kívánt, természetjáráshoz kapcsolódó cuccait. Több asztal megtelt eladó, vagy ajándékba kapható dolgokkal. Illetve ha valaki rendelt Varga Zoli fafaragónál, vagy Szász Tamásnál, (Strong Paramedic Paracord) fa terméket, vagy paracord díszeket, azok most átvehették itt, illetve természetesen voltak még olyan termékek, amik megvásárolhatóak voltak előre egyeztetés, rendelés nélkül is. A sok szép, kézileg készített tárgy közül, legnagyobb meglepetésemre, egy személyes ajándék is előkerült részemre. Tamás, egyetlen példányban( de talán nem ez lesz az utolsó) készített karkötőt ajándékozott nekem.Hab a tortán, hogy a legkisebbek is kaptak ajándékot. Péter fiunk egy múmiás kulcstartót kapott például.A börze után, Pityubá sétált egyet és ha már….megkérdezte, ki az aki vele tart egy növényismereti sétára. Hát ez lett a végeredmény.Útközben megbeszélték az alföldi erdők ehető növényeit, és az esetleges ínség idején fellelhető fehérjepótlásról is szó esett. A csoport apraja-nagyja bőséges élménnyel tért vissza a sétából, bő egy óra múlva. Kötetlen beszélgetés kezdődött, de aztán ez hamar átment egy másik spontán programba. Feri, a BS&BS túlélő csapat vezetője, a térképekről kezdett el beszélni, és ez odáig fajult, hogy pillanatok alatt egy térképészeti oktatássá nőtte ki magát.Pár óra múlva, már az asztalra tettem nekik a gázlámpámat, mert annyira belemelegedtek, hogy késő estébe, és tartalmas beszélgetésbe torkollott a dolog.Ezért nem szerettem volna egyébként kötött programot szervezni. Az Alaptábor csoportban, ha valaki kérdez, mindig készségesen segítünk neki. És ez itt a táborban sem volt másként. Bárki bármit kérdezett, biztosan volt olyan tag, aki tudta a választ. Ilyenkor akit még érdekelt a téma, köré gyűltünk, és készségesen, önzetlenül átadta a tudását nekünk. De nem csak a térképasztalnál folyt éjszakába nyúlóan a beszélgetés, hanem az asztaloknál is kifáradásig ment a sztorizgatás, a felszerelés mustra és a tapasztalatcsere.

Nem is csoda, hogy másnap nem kelt mindenki a kakasokkal. Ez a három nap amúgy is a kikapcsolódásról szólt. Még is volt több spontán, jó hangulatú bemutató, sok mindent láttunk, tanultunk egymástól. Jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. A kissé komor, ám közelről sem rossz idő ellenére is rengeteget nevettünk.

 A társaság nevében mindenkinek köszönöm, hogy eljött hozzánk, és jelenlétével, munkájával, eszközeivel emelte a rendezvény színvonalát. Ahogy kértétek, igyekszem majd egy őszi találkozót is megszervezni, bízva benne, hogy megint ilyen nagy létszámú, természetjárásban tapasztalt, kulturált közösség jön össze. Az már biztos, hogy évente egy találkozó lesz, ha lehet akkor megint ezen a príma táborhelyen.