Régebb óta érlelődött már a gondolat, hogy kellene venni egy nagyobb, stabil, hatékony gázfőzőfejet. Amit családi kirándulásokra tudok vinni. Eljött az idő, vásároltam egyet, ezt szeretném most bemutatni.Van két másik gázfőzőm, szeretem is őket. A kis Vango Titánium, egy nagy kedvencem, az esetek kilencven százalékában ezt vittem. Nagyon kicsi, nagyon hatékony. De viszonylag kis felületen ég a lángja, így könnyebben leéghet az étel, ha nem mozgatom folyamatosan az edényt. Bögrénél ez nem jellemző. Ráadásul, eléggé ingatag is rajta egy nagyobb edény. Viszont kapható hozzá pici 100g-os palack, amivel én egy hétvégén 5-6 étkezést simán megoldok. Legtöbbször csak bögrével használom, ami elég is részemre. Van egy régebbi típusú Campingaz főzőm, ami bajonettes csatlakozású, nagy a rózsa átmérője, egyenletesen melegít, elfér rajta a nagyobb edény, de elég billegős, a palack és az edény együttes magassága miatt. Így ezzel sem voltam igazán megelégedve. Mostanában, családdal többet járva a természetet, kialakult a szükséglet egy olyan főzőfejre, ami viszonylag kicsi, alacsony, és nagyon stabil. Így esett a választásom a Vango kompakt gázfőzőjére. A márkát már ismertem, bíztam benne.  A gyári oldalon, és úgy egyébként máshol sem találtam utalást, hogy mekkora kinyitva az edénytartók átmérője. Ahhoz, hogy ezt megtudjam, kezembe kellett fognom a dobozt, amin fel voltak tüntetve a méretek.És ha már kezembe fogtam, összecsomagoltam a szükséges felszerelést, és elindultam az erdőbe, hogy kipróbáljam és bemutathassam ezt az ígéretes eszközt. Egy remek, borongós, szemerkélő napra esett a választásom. Ilyenkor csendben lehet haladni az erdőben, jó a levegő, és szépek a fények a fotózáshoz. Az ősz már mutatkozik, sárgulnak és hullanak a levelek. Már amelyik sárgul. Nekem különösen tetszik a nyárfa fehéres ezüstösen őszülő levele.A Buckás ösvényt választottam kirándulásom célpontjául. Örömmel vettem észre, hogy mióta nem jártam erre, új kilátót építettek az erdészek.A Buckás kör  egyébként a Pótharaszti sétaerdőben, az erdőőri lak felől, a piros körtúra jelzésen található.Én most a hatalmas kidőlt fenyőtörzseket kerestem meg, itt szerettem volna eltölteni a délelőttöt, és közben fotózni, meg megebédelni.Ha már a gázfőzőnél tartunk, néhány gondolat a főzőberendezésekről, pontosabban néhány palacktípusról. Hazánkban, és úgy általában a világban, alapjában véve, háromféle csatlakozású palack van használatban. Most csak a hátizsákos felhasználókra gondoljunk, hiszen autóval nagyobb, más palackok is léteznek. (És igen, létezik még egy-két nem annyira elterjedt csatlakozású palack.)

– Az első, amit én régebben sokkal többet használtam, az a Campingáz, bajonettes csatlakozású palackja, és az ehhez kompatibilis gázfőzőfej. Megbízható, viszonylag könnyen beszerezhető, utántölthető, környezetbarát. De sajnos, csak nagy méretű palackok vannak hozzá. Nagyon könnyű csatlakoztatni az eszközöket, akár fagyos kézzel is.
Ezért váltottam a csavaros menettel ellátott palackokra és eszközökre. Mivel ezekhez egyrészt sokkal kisebb akár 100g-os palack is kapható, másrészt a kínai piacnak köszönhetően, rengetegféle eszköz kapható hozzá. Ennek köszönheti egyébként egyre szélesebb körű felhasználását. Megbízható, viszonylag könnyen beszerezhető, utántölthető, környezetbarát. Rosszul rákapatva esetleg tönkre mehet a menet a palackon, picivel több figyelmet érdemel a csatlakoztatás. 
Van egy általam nem nagyon ajánlott és egyáltalán nem is használt típus, a kiszúrós. Ennél, mint a neve is mutatja, nincs szelep a palackon, hanem maga az eszköz szúr rá lyukat. Pont ezért, nem cserélhető, (főző-lámpa-hősugárzó) és nem is szedhető le róla az eszköz, amíg ki nem fogy, egyébként kiszökik a gáz. Ezért a szállítása is nehézkesebb, mert összeszerelve, nagyobb helyet foglal, és sérülékenyebb is. Ugyanezért nem is környezetbarát, hiszen nem is tölthető, használat után a palack a szemetesben végzi.(Hozzáteszem gyorsan, az előző két palack sem tölthető hivatalosan! Bár egy időben néhány budapesti üzletben töltötték.)
A fentebb látható kissé viseltes csavaros és bajonettes palackok jó pár töltésen átestek, és még mindig nem kell kidobni őket.(fotó:net)

Ezután a kis kitérő után, visszatérnék a Vango főzőhöz. A kartondobozból kivéve, így néz ki a termék. Rikító narancssárga Vango feliratú, keményfalú doboz védi a gázfőzőt, az esetleges nyomódástól a hátizsákban, vagy leejtéstől, ütődéstől.Kivéve a dobozból, így van összecsomagolva. Igazán kis helyet foglal el, nagyjából pont mint amit a dobozán feltüntettek.Kényelmesen belefér az amúgy viszonylag kicsi edényembe is. (14cm átmérő). Az előző főzőnél a maradék helyet kitömtem papírzsepivel, konyharuhával, tasakos levessel, zoknival, mikor mivel. Így egyrészt nem nyomódik, másrészt nem csörög-zörög, meg a helyet is kihasználom.Sőt, ha úgy alakul, akkor még tokkal együtt is belemegy. Passzosan megy bele, nem lötyög semennyit. Zseniális. Tetszik ez a méret.Kinyitva a lábakat, így fest.Becsukott lábakkal sem sokkal alacsonyabb egyébként mint nyitottakkal. Ha nem forgatjuk ki a lábait, akkor ilyenformán néz ki, még mindig stabil, de így akár könnyebben beszorítható sziklák közé, vagy éppen az adott szituáció szerint kisebb helyen elfér.Alapjában véve, két részből áll a szerkezet. Egy kis csapból, ami nagyon finoman szabályozza a gázt, és + – jelölés található rajta.És maga a fentebb bemutatott főzőfej, ezt a kettőt egy fémszállal körbeszőtt tömlő köti össze.

Rácsatlakoztattam a gázpalackot, és elhelyeztem a nagy fatörzsön.Gyorsan rápróbáltam az edényt is, hiszen ez volt az egyik fontos tényező, hogy hogyan áll majd rajta a nagyobb edény.Ismét egy kis kitérő. Ennek a főzőnek, van egy továbbfejlesztett változata. Azon van piezós gyújtó, és egy kis lángterelő a gázrózsa körül. (Foto:net)
Azért nem azt választottam, mert gyújtóeszköz mindig van nálam. Másrészt, azt gondolom, így nem koncentrálódik annyira a láng egy helyre, jobban eloszlik az edény alján, segítve ezzel az egyenletes melegítést. Hőterelőm meg amúgyis van, ami hatékonyabb, mint ez a kis gallér a rózsa mellett.

Csináltam egy kis összehasonlítást, hogy látni lehessen, mennyivel alacsonyabb, mennyivel stabilabb ez a fajta rendszer, mint a palackra csavarhatós. Az ebéd megmelegítéséhez átvittem egy másik részre, hogy a palackot is stabil helyre tudjam tenni. A fentebb említett okok miatt! 😛 
Pár perc múlva, és valóban csak 2-3 percbe telt, már rotyogott az étel.Nagyon szép, kiegyensúlyozott lánggal, halkan égett, jól oszlott el a hő az edény alján.Az edény nagyon stabilan állt a főzőn. Kevergetés közben sem csúszkált rajta és nem is billegett.

Itt megint egy kis kitérő, és összehasonlítás. Nagyon sokszor adódik olyan helyzet, hogy nem igazán talál a természetjáró olyan felületet, ahol kényelmesen megáll például az a gázfőző, ami a palackra van felcsavarva. Kisebb az aljának a felülete, kör alakú, magas lesz, így nagyon könnyen megbillenhet. Ennél a típusú főzőnél a széles terpesztésű három láb,(a nagyobb edénytartó lábak) és az alacsony felépítés, nagyon nagy stabilitást ad, még az étel kevergetésekor is, akár nagyobb edény esetében is. De olyan is előfordul, hogy kényelmesebb feltenni valami magaslatra a főzőalkalmatosságot. Mint például nekem most ebben az esős időben nem volt kedvem a vizes talajon kuporogni. De vigyázat, a palackot is stabil helyre kell tenni, mert ha megy a palack, akkor megy az ebéd is. J

A másik előnye még ennek a rendszernek, hogy télen, fagyos körülmények között, a palackot közelebb tehetjük a gáz melegéhez, és könnyebben kiáramlik a gáz, hatékonyabb lesz a főzés.

Ebéd után elpakoltam a felszerelést, és jó darabig ücsörögtem még a farönkön. Hallgattam a néha-néha szemerkélő eső hangját, amint kopog a lehullott faleveleken. Itt az ősz, a kedvenc időszakom. Nincs már meleg, nincs szúnyog, és egyéb kellemetlenkedő rovar. Az erdő elcsendesedik, felkészül az elkövetkezendő alvó időszakra. De mi, vérbeli természetjárók, most jövünk csak igazán lendületbe. Ezzel a kis gázfőzővel, úgy érzem, egy lépéssel megint előrébb vagyok. Az eddigi, és a mai tapasztalatok alapján, biztos vagyok benne, hogy sokáig hű társam lesz az újonnan vásárolt gázfőzőm. Erre gondoltam, miközben már kifelé ballagtam az erdőből, a ligetes alagútszerű utakon.
Az eső lassan elállt, a felhőzet felszakadozott, igazi kellemes napos őszi idő kerekedett. Hiába no,…a nyár nem adja meg magát olyan könnyen.