Az utóbbi 35 év alatt elég sok bakancsot meg túracipőt elkoptattam.  Az elején voltak szóra sem érdemesek, MH surranó, vászon bakancs vékony talppal, sportcipőben való túrázás, de elmondhatom, hogy a kezdeti időszak után, az utóbbi mondjuk harminc évben mindig prémium bakancsmárkákból válogattam. Alpina, Lowa, Merrell,HanWag, Meindl… Ezért is vártam izgalommal a címben említett bakancs próbáját.Mint a címben írtam, ez egy szubjektív teszt lesz. Ez nagyon fontos, hiszen amint olvasom a természetjáró csoportokban, mindenki objektív tesztet vár és keresi a legjobb bakancsot. Ez érthető, hiszen nem próbálhatjuk ki az összes lehetőséget. Ezért kérünk tanácsot, hogy kinek mi vált be. Sajnos, vannak olyanok, akik még adnak is tanácsot oly módon, hogy megneveznek márkákat vagy akár konkrét típusokat. Miért hiba ez? Két okból is. Az egyik az, hogy ahány ember, annyiféle láb. Amelyik kaptafaforma az egyik lábnak kellemes, az a másikat nyomorítani fogja.  A másik, hogy ritkán kérdeznek vissza, hogy mire szeretnéd használni. Van, aki pár órás túrákra jár, van, aki magashegyeket mászik. Mindkettőre alapvetően más-más lábbeli illik. Habár, azért itt is vannak átfedések, olyat is hallottam, hogy van, aki túraszandálban magashegyezik. Itt is tartsuk meg azonban magunknak a kételyeket, nem biztos hogy ez az egyén szervezetére (lábára, bokájára, térdízületeire) egészséges hatással lesz hosszútávon. (Ne 5-10 évben gondolkodjunk!)

Összességében persze elmondható, hogy a drágább, prémium márkák nagyobb eséllyel lesznek kényelmesebbek, tartósabbak és persze drágábbak vetélytársaiknál. Hogy most mégis egy középkategóriás (egyelőre árban) bakancsot vettem, annak az oka, hogy a legutóbbi HanWag Yukon (jelenleg 90-100 ezer forint az ára) bakancsomnak pár használat, és pár év állásidő alatt egyszerűen leporladt a talpa.
Egy túra során félúton történt az eset. Hallottam előzőleg erről a jelenségről, de mivel más bakancsaimon soha nem volt ilyen probléma, így el sem hittem, mikor lifegett a talp a bakancson, na akkor már elhittem. Nem csoda hát, hogy a bizalmam és a nagy márkákba oltott hitem megingott.

A Decathlon áruház bakancsairól az utóbbi tíz-tizenöt év során elég sok jót hallottam. Így kézenfekvő volt a gondolat, hogy az ő kínálatukat is megnézzem. Az ár is vonzó volt, hiszen egy jobb bakancs 30.000-35.000 forint körül kapható. Értelemszerűen, először a túraosztályt néztem meg, mert alapvetően sportág szerint vannak rendszerezve a dolgok az üzletben. De mivel értem a marketing lényegét, így a vadász osztály bakancsait is megnéztem. Ugyan szeretném hinni, hogy hosszas tervezés és válogatás után döntötték el, hogy melyik sportág bakancsait hogyan készítik el, de valójában inkább színükkel válnak kategória típussá. Értem ezt úgy, hogy a vadász osztályon kapható bakancsok, ha kényelmesek, és a várható felhasználásnak megfelelő kialakítással, anyaghasználattal készülnek, teljesen jók lehetnek túrázásra. Míg ez fordítva is igaz, hogy a túra osztály bakancsai is megfelelőek lehetnek akár vadászati felhasználásra. Az állami erdészet pl. HanWag bakancsokat osztott ki munkavédelmi feladatokra egy időben. Ugyanazt a típust, amit túrára is ajánlanak.

Így esett, hogy felpróbáltam egy általam  – leírások alapján –  kiválasztott bakancsot a túraosztályon, ami azért tetszett meg, mert „wide” tehát széles volt a lábfej kialakítása. Ez a Forclaz Trek100 volt. Lassan ötvenévesen a lábfejem már kellően szétterülőben van, így ez vonzó jellemzője volt a terméknek. Nem mondanám, hogy kényelmetlen volt, de amikor átmentem a vadász osztályra, és felpróbáltam a Solognak 500-at, akkor azt éreztem, hogy jóval kényelmesebb a lábfej része, mint annak, amit kimondottam ezzel akarnak eladni a marketingesek. És feltűnt a súlya is. Igen könnyű volt kategóriájához képest. 1.36 kg/pár. A Yukonom az 1,70 volt. A felhasznált anyagok tekintetében a következőket adta meg a gyártó:
„Felsőrész 70% hasított marhabőr, 30% poliészter, alsó rész 50% poliuretán, 50% gumi. Belső rész 100% poliészter”
Eddig az egy bőrből, minél kevesebb varrással készült, belül bőr bakancsokat helyeztem előnybe. Most szakítottam ezzel a hagyománnyal, majd kiderül, jól tettem-e.

Természetesen nem kapkodtam el a vásárlást, hiszen sok lábbelit vettem már, és volt amit elkapkodtam.  Bakancsnál, nálam a következő dolgok alap szintűek, ezt ajánlom mindenkinek mikor tanácsot kér baki vásárláshoz. (Természetesen itt most megint megemlítem, hogy a felhasználási szokásainknak alapvetően megfelelő anyagból és kialakítással veszünk lábbelit.) Alap, a megfelelő vastagságú zokni és lehetőleg délutáni vagy esti próba. Ekkorra már kellően megdagad az ember lába. Mindig teljesen befűzve próbálok bakancsot. Mikor a lábamon van, keresek egy masszív felületet, és óvatosan belerúgok a bakancs orrával. Ha a lábujjaim elérik a bakancs belső részét, akkor a bakancs kicsi.  Aztán járok benne pár percet. Ezután, a középső és a mutatóujjamat bedugom a bakancsba hátul az achilles ín mentén. (Egymás mellett, nem mögött.) Ha nagyon szorul a két ujjam, akkor a bakancs szűk, nem veszem meg. Ha minden klappol, akkor amennyit csak lehet, járkálok benne az üzletben. Most ez kb. 30-40 perc bolti séta volt.

A bakancs nagyon kényelmesnek bizonyult az üzletben. Örültem neki, hogy a talpa nem ebből a nyomorult Vibram anyagból készült. Adalék: Nálam a Vibram volt az az anyag, ami a legjobban csúszott terepen, bármilyen felületet veszünk alapul. Persze mondták, hogy ebből van ilyen meg olyan fajta, biztos rosszat választottam. Véleményem szerint mindegyik Vibramos bakancs talpat ugyanabból készítik. Hiszen ha nem így lenne, akkor a marketingesek bizonyára külön kiemelnék, hogy melyik milyen anyagból, s az éppen miért oly brutálisan jó… blablabla… És az üzletben is tudnának mutatni a rengeteg anyagból, legalább kettő fajtát bakancs márkánként. De ezt nekem sajnos még senki nem tudta bemutatni.

Szóval sétálok ott a boltban, és nagyon kényelmesnek tűnik a bakancs. Egy pici kivétellel, hogy a nyelvénél belül ahol a barna és a fekete anyag találkozik a varrás két végén lévő kis csomó, nyomja a bokámat elöl. Na mindegy, mindegyik bakancsnál így van, majd bejáródik, megpuhul. Így 30.000 forintért megvettem a cipőt.Na akkor ennyi elmélet után, mondom, hogy hogyan alakult a gyakorlat. Első alkalommal, egy Quechua MH500 zoknival próbáltam, csak néhány órát volt a lábamon a baki, és kilométerben sem mentünk sokat, sík, homokos terepen. Azt éreztem, hogy a zokni az 20-25 fok körül meleg lesz, de azért nagyon kényelmes volt a kettő együtt. A második kör, ami után írom a véleményemet egy 25+ km-es őrségi túra. Itt volt mindenféle terep. Dimbes-dombos, emelkedős, saras, homokos, kavicsos törmelékes, aszfaltos és még egy kis sziklás is. Az elején még vizes fűben is mentünk egy-két kilométert. És itt már írom is a használati tapasztalatot. (A bakancsot a befotózásig és a cikk írásáig direkt nem tisztítottam le.)

Az egész út során soha nem éreztem, hogy megcsúszott volna a bakancs talpa, bizonytalan lett volna a lépésem. Többször letértünk a turistaútról, bementünk az erdőbe, nyirkos, mohás, kidőlt fatörzseken mászkáltunk. Ezt nem is ragozom. Nagyon jó talpa van, össze sem hasonlítom az eddigi Vibram talpakkal. Ég és föld a kettő között. A talp merevségét itt ugyan nem kategorizálják, én közepesnek „B-C” mondanám. Eléggé mélyen barázdált, viszont a hézagok szellősek. Így jól tapad, de a sár nem ül meg kivakarhatatlanul a minta között.A lábbeli szára, számomra kellően magas. Középmagasnak mondanám. A vadász bakancsok magasabb szárúak is szoktak lenni és van az a típus, ami hátul épp hogy bokáig magasodik. Na ez a kettő között van. A szár pereme hátrafelé kissé lejt, ez jót tesz lépéskor, könnyebben mozog benne a lábfej.Összességében, kinézetre nekem annyira nem tetszett a bakancs, de ez már régóta nem játszik szerepet, ha használati dolgot veszek. Az orr része gumival jól meg van erősítve. Kétlem, hogy hazai pályán ez fontos lenne, komolyabb terepeken sem rúgtam le a bakancsaim orrát, de erősítésnek kétségkívül nagyon hasznos. Meg itt aztán biztosan nem ázik be. Ugyanilyen anyag van hátul a saroknál és végig a cipő két oldalán is.Ha már itt tartunk, nem hiszek a különféle tex-ekben. Egyik sem vált be soha, mind beázott vagy befülledt rövid idő alatt. Igazi marketing termék. Illetve inkább nem tapasztaltam még tökéletesen vízálló bakancsot. Másé is mindig éppen akkor ázott be, mikor én is ott voltam, se előtte, sem utána… Pont.

A fűzőrendszer jól van elosztva, nyolc lyukas, és hat akasztós fül van. A soron következő első akasztós, kényelmes helyen van a rüsztnél, és úgy van kialakítva, hogy a fűző megszoruljon benne. Ez azért jó, mert nem kell a lábfejnél feltétlenül szorosra húzni a fűzőt ahhoz, hogy a szárnál megszoríthassuk a rendszert, illetve ez fordítva is igaz. Az említett túra során nem kellett a fűzőrendszert babrálni, az végig kitartott, nem lazult meg jelentősen.

A nyelv, úgynevezett békanyelv. A fűzőknél nem tud bemenni a por és egyéb szennyeződés, és a víz sem. Na és a belső értékek. Lelövöm a poént,…nagyon kényelmes bakancs ez. A nyelvnél lévő varrásoknál említett kis csomók, mintha eltűntek volna, nem jelentettek problémát.

Sajnos nekem furcsa lábformám van, a sarkamnál lévő csont hátul erőteljesen kidudorodik, magas a rüsztöm, és a lábfej vége az ujjaknál a kor és a terhelések miatt már szépen kezd terülni.
Ezért a bakancsok a használatuk elején már pár kilométer múlva gyötrik az achilles ínt, a nap végére a kis lábujjam eléggé ki van dörzsölve, és a rüsztnél is kissé gyötrődik a lábfej. Ez így volt a legdrágább bakancsomnál is (HanWag Yukon).
Ezekre számítottam is, de nem így történt. Nagyon kényelmesen elfért a sarkam hátul és a bokáim környéke is komfortosan foglal helyet a bakancsban. A szára a bakancsnak elég magas, jól tart, párnázott, nem dörzsöl sehol.A rüszt részénél, nagyon vastagnak tűnt az anyag elsőre, de ez lehetett az oka, hogy a túra végén sem volt kidörzsölve vagy meggyötörve a lábfej ezen része sem.

A talpbetét ekkora, ilyen nehézségű túrán még elmegy. Semmi különös, formázott, kissé kemény, a lábboltozat enyhén kiemelve.Az egyik oldal sárga műszálas anyaggal bevonva. A másik oldal olyan filc-féle anyagból van. Elöl lyukacsos a talpbetét a jobb szellőzés érdekében. Ez úgy tűnik működött is.

A zokni az elején kissé csúszkált benne, de új volt mindkettő, pár kilométer után ez elmaradt. Az út végén már érezhető volt, hogy hosszabb útra egy komfortosabb talpbetét dukál majd.

És akkor a lábfej. Sajnos hiába a szélesség, és a megfelelő kialakítás, a jobb lábam kisujját egy kicsit ez is kidörzsölte. Igaz nem pár kilométer után, hanem huszonöt után, de nem annyira erősen, mint az előző lábbeliknél.

Összességében azt kell mondanom, hogy egy nagyon kényelmes bakancsot sikerült vásárolnom. Már az első hosszabb túrán is kényelmes volt, nem tört, nem fárasztotta a lábam. Ha még betöröm majd kissé, talán a kisujj is megtalálja a helyét, és tökéletes lesz. Egy Quechua MH500 zoknival használtam 20 fok körül. Ez kissé melegnek tűnt. Nem izzadt bele a lábam, de határeset volt. Ez persze egyéni dolog, nem vagyok fázós, izzadós lábú. Ez a zokni nekem inkább télre lesz jó. De nagyon kényelmes varrás nélküli, megerősített, és komfortpontokkal kialakított 95% poliamid, 5% elasztán anyagú zokni. Úgy gondolom, hogy ez a lábbeli, 30.000 forintos árában is megállja a helyét az ennél jóval drágább bakancsok között. A tartósságáról még nem tudok nyilatkozni, majd pár év múlva teszem ezt, remélem. Az előző Alpina Tundra bakancsomat 7 éve nyúzom, és most kezdi majd megadni magát. A talpa rendben van(nem Vibram), de a varrások már engednek, sok sérülést is okoztam a felsőrészen is, szóval érett már a cserére. Remélem, hogy jó utódot sikerült választani neki.  A vízállóságról szintén nem tudok beszámolni, hiszen alig lett vizes a bakancs. Mint írtam, egyébként sem hiszek a vízálló bakancsokban.
Azt kell hogy mondjam, sok-sok bakancsot hordtam már, és mint mondtam, nem az olcsóbb, gagyibb fajtákból, mégis csak ajánlani tudom, hogy bakancs vásárlás előtt mindenképpen érdemes felpróbálni a Solognac Crosshunt 500  vadászbakancsot.

Frissítés: A cikk megírása után, többször is túráztam a bakancsban 20-30 km-eket. Úgy érzem, hogy simán hozza a HanWag Yukonom kényelmét, tartását és lépésbiztonságát sziklás, saras terepen is. Most már csak a tartósságról nem tudok sokat mondani. 🙂