Őszbe csavarodott az idő, mire sikerült megrendezni a III. Alaptábor találkozót. Viccesen országos találkozót hirdettem, mert divatos most ezzel emelni egy találkozó fontosságát, de végül is nemzetközi lett, mert más országból is érkezett vendég. Na de menjünk csak sorjában.A harmadiknak ígért találkozó 2020-ban elmaradt a köztudott okok miatt. És már majdnem elmaradt a 2021-es is, mert a találkozók tavasszal szoktak lenni. Ám akkora volt az érdeklődés, hogy a nyár vége felé végülis meghirdettem egy kora őszi találkozót, bízva a megfelelő időjárási körülményekben. Szerencsére ezzel nem volt semmi baj, a három nap alatt, pompás, száraz, meleg idő volt. Még az éjszakák is kellemesen hűvösen teltek el.Három napot említettem, ugyanis már az első találkozó alkalmával is sokan jöttek pénteken, mert az ország legtávolabbi részeiből is érkezett természetjáró Alaptábor csoporttag. Így aztán ezen túl minden találkozó három napos lett. Misi bácsi megfejelte a dolgot annyival, hogy ő már csütörtökön kitelepült, csinált egy 0. napot.Mire kiérkeztem a táborba, nála már minden a helyén volt. Hozott sokféle faragni való faanyagot, dagasztó teknőt, egy köbméter ajándékot. Utóbbit a három nap alatt természetesen oda is adta azoknak, akik éppen szerették volna a cuccokat. Szóval ő már kávézgatott, mire odaértem.Nem sokáig maradtunk magunkra, sorra érkeztek a rég nem látott barátok, és az újak, akik először voltak Alaptábor találkozón. Gyorsan előkerültek az ebédhez való alapanyagok, mert a bográcsosnak idő kell, amíg elkészül.Időnk volt, a három napba sok minden belefért. A bográcsok a tűz fölé kerültek és szép lassan kezdett megtelni a környék a finom ételek illatával.A kenyértésztát Balázs begyúrta, hogy legyen ideje dagadni. Mármint a tésztának… De az is lehet, hogy ez most éppen a galuskának való. Mert azt is le kell írnom, hogy olyan galuskát készítettek a fiúk, hogy a csapat hölgy tagjai is elismerően bólintottak a látványra.Közben az öreg kemencét is befűtötték a srácok, mert kenyérsütés, kemencében sült csülök, sült hal is volt még az elkészítendő ételek között. Meg ide mentek a diszkoszban készült ételek is. A kemence vígan pöfékelt, miközben szövögettük a terveket, miféle finomságok sülnek majd ki a végén. Tudatosan nem szerveztem sok programot, mert ekkora létszámnál már így is nehéz minden emberrel találkozni, beszélgetni. De mint írtam is az esemény leírásában, mindig akad mit tanulni. Józsi mellé is hamar odagyűltek, mikor a természet fotózás rejtelmeiről kezdett beszélni, és hozzá ott, élőben okos praktikákat, szakmai dolgokat mesélt.Folyamatosan érkeztek a résztvevők az ország legtávolabbi szegletéből is. Pécsről a srácok éjfélre érkeztek meg, de nem érezték magukat egyedül, mert a tűz körül hajnali kettőig folyt a beszélgetés, szóval bőven volt még idejük megenni az éjfélkor frissen sütött palacsintát, amivel a barátok várták őket. Az erdő lassan kezdett megtelni sátorokkal, függőágyakkal és különféle menedékekkel.Másnap persze viszonylag sokáig pihent a tábor népe, lassan komótosan indult a nap. Így van ez jól, azért jöttünk össze, hogy egy nagyon kellemes baráti társaságban pihenjük ki a heti, havi, éves fáradalmakat. A tűz lassan ismét életre kelt, rákerültek a szokásos edények, és a reggeli kávék, teák illata lassan elnyomta a friss reggeli erdő illatát.  Akkor bolydult fel igazán a csapat, mikor szóltam, hogy elkezdődik az első „szervezett program” a késmustra vagy, ahogy viccesen mondják a fiúk, „knife porn”. Pillanatok alatt előkerült pár kés, megtelt a hosszú asztal, és olyan zsinat lett, hogy öröm volt nézni.Később a feleségem, aki pedagógus, és távolról nézte a többi hölggyel az eseményt, így beszélt róla: „ Abban a két órában, nem 30-40-50-60 éves embereket arcát láttam ott, hanem fiatal srácok, gyerekek arcait, ahogy csodálattal kevert kíváncsisággal mustrálgatják, szemlélik a „kínálatot”.  Akik felszabadultan, örömteli mosolygós arccal beszélgetnek, csereberélnek, diskurálnak, széles mozdulatokkal mesélnek késhez, természetjáráshoz kapcsolódó történeteket. ”

Viki is hasonlóan élte meg a dolgot. Ő egyszerűen annyit mondott később: „Majd kicsordult a könnyem az esemény láttán. Mintha karácsony lett volna a srácoknak.”

Mondanám, hogy az ebédidőt lekéstük, de mivel folyamatosan főtt vagy sült valami a tűztereken/ben így csak azt mondom, hogy két óra múlva, fájó szívvel kértem meg a skacokat, hogy pakoljunk el és szabadítsuk fel ebédhez az asztalt.

Délután, Debreceni Laci túravezető (Debrecenből) tartott egy nagyon hasznos, és érdekes előadást, alapvető térképészeti ismeretekről. Összegyűltünk a nagy asztalnál, és figyelmesen hallgattuk őt, próbáltuk raktározni a hallottakat.És közben, meg utána próbálgattuk a megtanult dolgokat.
Kora délután aztán elérkezett a börze időpontja. Tapintható volt a feszültség a táborban, hiszen a késmustrán már körvonalazódtak azért az eladni, illetve vásárolni kívánt dolgok. Már ami a késeket illeti. Az idei börze még színesebb volt, mint az eddigiek. Rengeteg megunt, új vagy használt felszerelési tárgy cserélt gazdát, mondhatni baráti áron.Kések, gázfőző berendezések, ruházat,… …kézműves termékek, könyvek…..és rengeteg különféle természetjáráshoz kapcsolódó felszerelés.Amit külön kiemelnék és megköszönnék minden egyes érintettnek, ez a következő felirattal ellátott ládikó:Ezt az első napon helyeztük ki és az utolsón tettük csak el. Közben folyamatosan gyűlt és fogyott belőle az ajándéktárgy. Ki volt helyezve, és aki arra járt, kedvére tehetett bele, illetve vehetett ki belőle bármit. Ez egy igazi Alaptáboros, baráti gesztus. Sokan voltak, aki így szerettek volna adni, de nem szerettek volna kérkedni azzal, hogy adott esetben esetleg egy drága felszerelési tárgyat ajándékoznak el.

A nap már nem melegített annyira, mire vége lett a börzének. Elfoglaltuk a tűz körül a helyeket, meg magunkat is. Ki-ki a maga újonnan szerzett tárgyával, a hozzá kapcsolódó történettel, vagy akár egy új ismeretséggel foglalta el magát.

A cipó a kemencében elkészült, ropogósra, barnára sült… …és a hozzá való csülök is kellőképpen előcsalta a pavlovi reflexeket. Na, meg volt még számtalan ínycsiklandozó étel, a mazsolás kalácstól, a pizzán át az említett csülökig. Pillanatok alatt elszaladt az idő vacsora után. Hirtelen megint tizenkettőt ütött az óra, csak nem délben, hanem éjszaka. Kénytelen- kelletlen pihenni mentem, mert fárasztó volt ez a nap is. Napközben közben folyamatosan fogadtam az újonnan érkezőket, gyorsan elmondtam a kevés, de fontos szabályt. Válaszoltam a felmerülő kérdésekre, meghallgattam a történeteket, összeismertettem az újakat a régiekkel. Kicsit zsibbadtan tértem nyugovóra a függőágyamban, és hamar elaludtam. Reggel újra kipihenten futottam neki a napnak.

Mire a tűz mellé értem, már forrt a víz teának, kávénak.Jött Tibi is, aki a közeli településről naponta eljött és megtisztelt minket a társaságával. Hozott egy nagy köteg csicsókát, meg még egy nagy ládával, hogy megismertesse velünk ezt a feledésbe merült növényt. Azt talán már el sem kellett mondanom, hogy a három nap alatt folyamatosan ment a faragás, és az erről tartott előadás… … vagy például a kések karbantartásáról, élezéséről szóló rögtönzött előadás.De rendszeresen alakultak ki kisebb tematikus csoportok, mikor valamiről szó volt, és egymás köré gyűltek az emberek. Jó volt látni, hogy még akkor is békesség és nyugalom volt, mikor az érvek ütköztek, a vélemények gyökeresen különböztek. Habár az Alaptábor csoportban is mindig kulturáltan folyik az eszmecsere, most még inkább jó volt látni, mikor egy hevesebb vita után egymás mellett ült a két fél, és egymás vállát veregetve, nevetgélve sztorizgattak tovább. Ilyenkor azt éreztem, hogy van még remény arra, hogy az emberek egymással, és ne egymás ellen legyenek. Hogy a más vélemény, a más látásmód ne eltávolítsa egymástól az embereket, hanem közelebb hozza őket. A három nap alatt végig az volt az érzésem, hogy ez az irány nagyon jó, és hogy mindenképpen kell még ilyen találkozót szervezni, mert van rá igény, egyre nagyobb. Szóval aki most nem tudott eljönni erre a fergeteges három napra, az se keseredjen el, ha minden adott lesz hozzá, 2022-ben találkozhatunk majd a IV. Országos vagy akár Nemzetközi  Alaptábor találkozón.