Elérkezett az idő, hogy beszerezzek egy pár túrabotot. Fiatalabb koromban feleslegesnek, úri huncutságnak tartottam. Akkor még jól bírtam a nehezebb hosszabb túrákat, megelőzésre pedig még véletlenül sem gondoltam. Fiatalság, bolondság.És persze hangoztattam is, hogy minek túrabot, edzeni kell, meg csak zavar, meg szerzek egy botot majd az erdőben… hogy miért nem az utóbbit választottam, ez kiderül a cikkből. Az, hogy milyet, az most nem is téma. A kérdés az, hogy minek?
Volt egy autóbalesetem 15 évvel ezelőtt. Bal lábfej, bal térd kettétört és még mellé a bal combcsont három részbe tört. Bónusz: Hátsó keresztszalag végleges szakadás. Szerencsére a sebészet ma már az ilyen apróságokat kisujjból megoldja. A februári baleset után, ősszel már a Magas Tátra bérceit jártuk Tomi barátommal. A fémek még a lábamban voltak, hátsó keresztszalagom azóta sincs, de mi mentünk. Tátra-csúcs, Gerlach, és persze a kisebbek.
Aztán elrepült ez a 15 esztendő, és nem mondhatom, hogy nyomtalanul. Az utóbbi évben már a rövidebb 20-25 km-es túrák után is kellemetlen tünetek mutatkoztak. A lábfej iszonyatos fájdalma pihentetés után, és a térd fájdalma és kattogása a túra közben és a végén is jelen voltak.
Aztán az év második felében, elvittem magammal a feleségem túrabotjait néhány túrára. Nem lepődtem meg, hogy az említett problémák még igen erős hegyi terepen sem jelentkeztek. Hiszen a tapasztaltabbak, akik már használtak ilyet, mind elmondták. De hát…”Fiatalság bolondság.” Nem volt tehát kérdés, hogy veszek egy túrabotot saját részre is.
Az sem volt kérdés, hogy milyet vegyek, hiszen volt már tapasztalatom, a Gabel Mount Blanc-al. És az nagyon bevált. Próbáltam a rugósat is, meg azt a típust, aminek olyan a vége, mint egy görbebot, de azek nem tetszettek. A rugósak sokszor csörögnek-zörögnek. Mount Blanc típust szerettem volna nagyon, de már nem volt elérhető, ezért a Gabel Transalp-ra esett a választásom. Gyakorlatilag teljesen ugyanaz a kettő, csak színben más, és utóbbinál van hótányér is. Viszont mikor megérkezett a csomag, azt láttam, hogy a markolat nem gumi, mint a leírásban szerepelt és a képeken látszódott, hanem puhább melegebb polifoam jellegű bevonattal szerelték. Nem estünk kétségbe, mert a feleségem meg pont olyat szeretett volna. Így csak elcseréltük egymással, és mindenki boldog.
Nézzük meg, milyen előnyökkel jár a túrabot használata.
Stabilitást ad.
Egyenetlen, sáros, havas csúszós szakaszokon nagy segítséget nyújthat a test stabilizációjában. Ezáltal elkerülhetjük a hirtelen korrigáló mozdulatok által létrejött apró rándulásokat, sérüléseket, de a nagyobb kicsúszásokat, eséseket is. Nyilván két bot nagyobb stabilitást ad, mint ha csak egyet vinnénk magunkkal.
Tehermentesíti az ízületeket. Egyes felmérések szerint akár 20-25 %-kal leveheti a terhelést a lábakról. És ez nem kevés, és a még most egészséges lábaknál sem árt a megelőzés.
Mozgásban tartja a karokat is.
A kézfejet, karokat, vállakat és a hátizmokat is edzésben, mozgásban tartja. Biztosan sokan találkoztatok már a jelenséggel, hogy túrázás közben, bedagad a kézfej, mert folyamatosan lóg. Ezen segít, ha a karok mozognak, illetve vízszintesbe kerülnek az alkarok.
Állítható hosszúság.
Lefelé és felfelé menetnél is ajánlatos beállítani a kívánt méretet. Értelemszerűen felfelé picit rövidebbre, lefelé kicsit hosszabbra hagyva.
Én ezt a csavaros állítási módszert kedvelem, de a gyors záras is jó. Amit nem szeretek, az a pöcök a lyukba típusú. Az okot ad a menet közbeni csörgésre-zörgésre-kotyogásra, és nem lehet fokozatmentesen állítani.
Szállításnál, vagy használaton kívül kényelmesebb elhelyezés.
Előfordul, hogy sík terepre érünk, betérünk egy menedékházba, tömegközlekedési eszközre szállunk. Ilyenkor nem biztos, hogy szükség van a két darab 120-140cm-es túrabotra. Ekkor csak összecsukjuk és elhelyezzük a hátizsák oldalsó, jellemzően túrabotnak, jégcsákánynak kialakított kis zsebben. Számomra fontos volt, hogy minél kisebbre lehessen összecsukni, ezért három részeset választottam, nem pedig két részeset.
Többféle végzáró(vídia hegy, gumi tappancs, hótányér) a megfelelő talajfogásért.
Erről nincs mit mondani. Megfelelő végzáró a megfelelő terepre.
Csuklópánt, ha kiesne az ember kezéből, lezuhanás megelőzésére,
illetve a tenyér és az ujjak tehermentesítésére.
Bizony ám! Kieshet. Egy hirtelen megcsúszásnál, mikor belekapaszkodunk valamibe vagy tompítjuk az esést, simán örökre a mélybe zuhanhat kedvenc botunk. Másrészt a tenyeret és az ujjakat tehermentesíti. Nem kell olyan mereven fogni rátámaszkodásnál.
Bónuszként:
Manapság sokan töltik az éjszakát egy szál ponyva alatt, vagy mint én is, ponyvával fedett függőágyban. Ilyenkor a túrabot kiváló ponyvatartóvá vagy sátorrúddá válik.
Bónusz +, alkalmas egy ilyen túrabot a növényzet félrehajtásánál, illetve a talaj minőségének, vizek, átkelőhelyek mélységének ellenőrzésére. Extrém esetekben önvédelmi feladatok ellátására is lehetőséget ad.
A kínálat persze nagyon nagy ezekből a túrabotokból. Hiszen ahányan vagyunk, annyifélék is. Kinek ez, kinek az válik be. Érdemes alaposan tájékozódni, vagy próbálgatni vásárlás előtt.
Azt hiszem, a fent említett tulajdonságok után, nem is szorul magyarázatra, hogy miért nem egy ágat, botot vágok magamnak. Ne feledjük, hogy vannak, akik nem egy rövid, sík erdei kirándulásra, alföldi túrára, vagy kitaposott hegyi turistaösvényen használják a túrabotot. A fentiekből látható, hogy a túrabotnak számtalan, komoly előnye van egy ággal, bottal szemben. A hátránya, hogy nem természetes anyagból készült, és növeljük vele az ökológiai lábnyomunkat. Viszont ez egy hosszútávú befektetés. Ha jó minőségűt vásárolunk, sok-sok éven keresztül hű segítőtársunk lehet.
