Egy vidéki rendezvényen futottunk össze Bozóki Balázs barátommal, és párjával, Szarvas Angélával. Ekkor, éppen a Tápió Natúrpark képviseletében voltak jelen, szórólapokkal, kitűzőkkel, pólókkal, felvértezve.Gyakran így, az asztalnál ülve próbálják meg átadni a természet szeretetét, a tudatos, természetközeli életvitel alapjait az arra érzékenyeknek, az arra hajlandóknak. Amikor nem ezt teszik, akkor a Vízparti Élet Háza Természetvédelmi Oktatóközpont-ban tevékenykednek. Tárlatot vezetnek, rendet tartanak, tisztítják az akváriumokat, óvják, bővítik, ápolják a gyűjteményt, de még a vásott farmosi kölykök után is ők takarítják el az oktatóközpont környéki szemetet. Azt nem lehet mondani, hogy unalmas életük van.

De én tudom, hogy leginkább a terepen érzik jól magukat, a békamentéseken, a túravezetéseken, és ahogy beszélgettünk éppen, kiderült hogy a Koshalmi Őshonos Állatpark és Múlt Utcája Falumúzeum–ban is. Hohó,…itt álljunk csak meg egy szóra. Ez meg mi? Még nem hallottam róla! No, akkor gyere el és nézd meg – mondták. Kiderült, hogy nagyszerű tervet dédelgetnek magukban, és én erre mindenképpen kíváncsi voltam.

Másnap délelőtt már ott is voltunk Farmoson. Először a Vízparti Élet Házába mentünk, ott tartott nekünk Angéla és Balázs egy személyre szóló kis előadást. Én már jártam itt, láttam a tárlatot, de azért így, hogy közben két szakértő kalauzol el minket a természet világába, láthatjuk, ahogy közben gondozzák az állatokat, rendezik a tárgyakat, na így azért teljesen más.

De bevallom, valójában már a Koshalmi élményt vártam, hiszen erről még nem is hallottam ezelőtt, és csak annyit tudtam róla, amennyit Balázs és Angéla elmesélt. Amint végeztünk a Vízparti Élet házában, átmentünk a Múlt utcájába. Az utcába befordulva tudni fogja az erre járó, hogy jó helyen jár, tábla jelzi is ezt.Itt kezdődik az a rész, ahol az a hihetetlen nagy, és most még eléggé vegyes tárgyi korlenyomat, kortükör foglal helyet, amit Angéla édesapja gyűjtött össze. Egy hatalmas szabadtéri, szabadon látogatható kiállítás, és egy több házból, épületből álló, tájház jellegű utcarész.Először nyilván a szabadtéri rész ragadja meg a tekinteteket. Hirtelen azt sem tudtam merre induljak, annyi minden látnivaló van. Szerencsére Balázsék segítettek a döntésben, mert folyamatosan történetekkel tették színesebbé az ottlétünket, így vezetve be minket, lépésről lépésre a múlt emlékei közé.A szabadtéri részen is szépen rendeződnek már a dolgok. A falusi, tanyasi gazdaságokra, udvarokra oly jellemző színekben foglaltak helyet a tárgyak. A legkülönfélébb darálók, prések, magozók, zúzók, aprítók.A másik színben lovaskocsik parkoltak éppen. Remélem sőt, biztos vagyok benne, hamarosan lesz itt olyan őshonos lófajta, ami majd elhúzza néhanapján a vén kocsikat.A következő fedett részben jó öreg sparheltek múlatták az időt, egyéb konyhai felszerelések társaságában.A hatalmas udvar közepén, a legkülönbözőbb ekék, boronák, csoroszlyák, és már tán csak az öregek tudják, még miféle eszközök pihenték ki fáradalmaikat. A házak falait is belepték a tárgyak. Az egyik eresz alatt díszes köcsögök lógtak, mellettük egy pár korszakkal fiatalabb, színesre befont palackok voltak. A maiak közül sokan talán már azt sem tudják milyen divatos volt ez, nem is olyan régen.És amerre csak néztünk, mindenfelé a múlt eszközei kacsintottak vissza ránk. A házak falairól, a kerítésekről, a tornácokról. És ez még csak a kültér. Na de előkerültek a kulcsok is, amik az épületeket nyitják. Ha a kültéri tárlat elkápráztatott minket, akkor a beltérről nem is tudom hogyan beszéljek. Mikor válogattam a képeket a cikkhez, nem is tudtam melyik fotókat töltsem fel a véges tárhely, és az olvasók véges türelme miatt.

Már az ablakokon benézve is elképesztő látványban volt részünk. Akadt itt régi parazsas vasaló. De nem ám egy, hanem tucatjával, a legváltozatosabb darabokból.A kézi kávédarálók úgy sorakoztak az ablakban, hogy azt hinné az ember, az ország összes példánya itt lakik.Egy sor porcelán nipp és egy adag gyerekjáték közé felsorakozott egy komoly konyhai fűszertartó készlet.Már teljesen el voltunk képedve az eddigi látványtól, mikor kinyíltak azok a titokzatos ajtók. Itt már, bent az épületekben, tematikusan voltak csoportosítva a tárgyak, habár még itt is volt egy-két kakukktojás. Angéla folyamatosan mondta a tárgyakhoz tartozó információkat, hogy mi micsoda, hogyan került ide, mi lesz a sorsa majd végül, melyik épületben köt ki. Az iskolában kezdtünk, mint ahogy az életben is a születés után a tanulás veszi kezdetét.Az asztalokon zsúfolásig sorakoztak a régmúlt emlékei. Egy iskolatáska, amire talán nagyon vigyázott egykori gazdája, de az is lehet, hogy iskola után még csúszott rajta egyet a havas domboldalon a diák.A korabeli számítógép, a szorobán mögött egy fotón egy osztály. Tagjai ma már felnőttek, talán már idősek is, akik ma még tudnának mesélni, mi volt, hogy volt.Egy másik épületben, ahol az errefelé élők mindennapjait bemutató tárgyak vannak, a falon órák sokasága. Már nem mérik az időt, számukra itt megállt a munka.Az asztalon a mindennapok kellékei. Egy pipa, cigaretta, íróeszközök, könyv, kávésbögre, telefon. Egy kis iroda. Hamar észrevehető, hogy keverednek a korszakok. Ez is az, amit majd Balázsnak meg Angélának össze kell rendezni. A következő épület, amibe betekinthettünk, az már a szórakozás, kikapcsolódás alapjait, kemény munkával megteremtő tevékenység bemutatóhelye volt. A présházban a szőlészet, borászat kellékei kaptak helyet.Itt is, mint mindenhol a kiállításon, sok-sok tárgy töltötte ki a helyet. Ami nem fért a sarokba vagy az asztalokra, azokat szögre akasztották.Amit eddig leírtam, ennél sokkal, de sokkal több dolog látható itt, de nyilván nem tudok mindent megmutatni. Elérkezett az a pillanat, amit szintén nagyon vártam. Amiből kiderül, hogy miért az lett a címe a cikknek, hogy „A múlt utcája, a jövő tervei”. Mert habár itt is lesz rengeteg tennivalója Balázsnak és Angélának, de azért a szívük csücske úgy látom mégiscsak az állatpark létrehozása. Ennek az alapjait tették le itt Farmoson, a Múlt utcájának végén található területen.

Szerencsésnek érzem magam, hogy láttam azt a kezdeményt, ami hamarosan szárba szökken, megerősödik, és létrejön egy olyan állatkert, ahol őshonos állatokat nézhetnek és simogathatnak meg az idelátogatók.

Jelenleg, ez a kis házikó jelenti az állatkert központját. Természetesen belül ez is ki van tömve régi tárgyakkal.A kis erdős részbe érve tábla jelzi, hogy megérkeztünk.És a tábla mögött már az első lakók élnek, most ugyan be vannak zárva, de életük jelentős részét kint tölthetik a szabadban, mint ahogy volt is ez régen, mikor ezekből az állatokból nem csak mutatóban volt néhány darab. Érdeklődve néznek minket, és közelebb is jönnek, igen szelíd állatok.Ahogy láttam azonban, bizony nagyon is jó módba „tengetik” mindennapjaikat. Hiába, a gondos gazdák keze munkája itt is meglátszik.Egy kis galambdúc alatt tábla hirdeti, amit nem kellene, de  ma már sajnos hirdetni kell. A fák alatt kendermagos tyúkok pihennek, és kakasok vigyázzák a nyugalmukat. Igazán idilli kép.A tervek szerint sok-sok állattal lesz majd gazdagabb az állatpark. Egy kissé tovább sétálva a parkban, egy rétre érve néhány méhkaptár is van. Balázsnak és Angélának az a terve, hogy ha látogatók jönnek a parkba, az állatok megtekintése és simogatása mellett, egy méhészeti bemutatót is láthatnak. Természetesen kissé távolabbról nézve, az esetleges sérüléseket elkerülve.Itt ért véget a látogatásunk. A múlt utcáján át, a jövő állatparkjáig sétálva. Jó pár órát eltöltöttünk Angélával és Balázzsal, és bizony még nagyon sokat mesélhetnének nekünk, ha… ha lenne rá időnk, meg nekik is több idejük lenne. Sietniük kell, mert csoport érkezik hamarosan az Vízparti Élet házába, és még rendet kell rakniuk, elő kell készülniük. Utána nekifognak kiásni egy tavat, aminek agyag lesz az aljára terítve, hogy a majdani kacsáknak panaszmentes élete legyen itt, a Koshalmi Állatparkban. Ja, hogy vasárnap van. Ez nem számít. Az állatokat, akiket gondozni kell, ez nem érdekli. Nekik enni, inni kell, gondoskodni kell róluk minden nap. És az idelátogatók is szeretnének tiszta udvart, rendes házat látni látogatásaik alkalmával.

Mielőtt elköszöntünk Angélától és Balázstól, megtudakoltam, hogy hogyan látogatható ez a nagyszerű hely. A szabadtéri rész bármikor látogatható. Az épületek megtekintése, tárlatvezetés, csak előre bejelentkezve és egyeztetve, Balázsékkal lehetséges a következő elérhetőségeken:
Emailben: koshalom.farmos@gmail.com telefonon: +36205728280

Van viszont még egy nagyon kedves felajánlás Balázséktól. Aki erre jár túrázni, kirándulni, az itt az állatpark területén nyugodtan éjszakázhat, sátorozhat, megpihenhet. Természetesen ezt is illik előre jelezni, és kérni.

Én mindenkinek szívből ajánlom, hogy menjen el Farmosra, nézze meg a Vízparti Élet házát, a Koshalmi Állatparkot, a Múlt utcáját vagy barangoljon a környék turistaútjain.
Ötleteket innen lehet venni: Tanösvények, turistautak, látnivalók a Tápióságban.
Farmos Budapesttől csak  egy bő órányira van. De mindenképpen van annyi és olyan minőségű látnivaló, hogy megéri ide eljönni. Mi már többször voltunk itt, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor jönni fogunk.