Hirtelen szabad lett az előttem álló hét. Nem szerettem volna, ha úgy múlt volna el, hogy nem használom ki azt a pazar október eleji időt, amit a meteorológusok előrejeleztek. Írtam Sanyi barátomnak, hogy valamelyik nap kimennék járni egyet a Bakonyba, tud-e jönni. Gyorsan intézett szabadságot és reggel hatkor már úton is voltunk Isztimér irányába. A hajnal gyönyörűséges szivárványt varázsolt elénk, ezt annak jeleként tudtuk be, hogy egy kellemes napot fogunk túrázással tölteni.Isztimér településről indultunk el, a piros jelzésen a Burok-völgybe, miután elállt az eső. Mert ahol szivárvány van, ott vagy előbb, vagy utóbb csapadék is lesz. Nekünk ez utóbb érkezett, 10-15-percet kellett várni, mire el tudtunk indulni. Elég sáros mezőgazdasági út fogadott minket, de ez csak egy nagyon rövid szakasz volt végülis.Vadregényes úton vezetett a piros jelzés, annyira, hogy egy kicsit túl is szaladtunk egy elágazásnál és vissza kellett fordulni, mert valamiért nem jelzett vagy a Garmin vagy csak nem hallottam, mert később jelzett mindent, mi meg elbámészkodtuk az időt.De végülis nyomon voltunk, szépen ereszkedtünk be a völgybe. Párás, hűvös, sötét, izgalmas képződményekkel tarkított völgyön keresztül merültünk egyre lejjebb.
Egy óriási kőtömb mellett jobbra kanyarodva kapcsolódtunk be a Burok-völgy útvonalába.Azt előre tudtuk, hogy az átlagosnál több barlangot fedezhetünk fel. Itthon összeírtam vagy 8-10-et és a térképen is rajta volt, de úgy alakult, hogy nem szerettük volna megnézni mindet. Az elején, a Rózsa Sándor barlanghoz még felmentünk, hogy megnézzük.Azonban a többi barlangot már nem volt kedvünk megnézni. Ennek az volt az oka, hogy valami hihetetlen mennyiségben voltak fák bedőlve a völgybe, a turistaútra. Kikerülni a legtöbbet nem lehetett. És volt, hogy sem alatta, sem felette nem tudtunk átbújni.Kúszni-mászni kellett és ez igen fárasztónak bizonyult, ezen a körülbelül 4 km-es szakaszon. Nem szeretnék senkit sem megijeszteni, sem elvenni a kedvét a völgy bejárásától. De eléggé balesetveszélyes szakasz ez. Nem beszélve a mellkasig érő csalánról, szinte végig az úton. Egy igazi vadregényes rész, a maga összes b(á)(a)jával. Kisgyerekekkel vagy idősebbeknek nem is igazán ajánlanám a felfedezését.
Viszont, egészen elképesztő mennyiségű és fajtájú gomba kolóniákat láttunk.Bevallom, a végére már nagyon untam a nyaktörő mutatványokat követelő útszakaszt. Ennek hangot is adtam, de Sanyi barátom élcelődve próbált megnyugtatni, hogy lesz ez még rosszabb.J
A Bükkös-árok elágazásnál el is határoztuk, hogy lelépünk erről az útról, és az eredeti tervtől eltérően, az imént említett völgyön keresztül közelítjük meg a Hamuházat és előtte az Alba Regia barlangokat.Így hát kiesett Királyszállás és Hétházpuszta.A Bükkös-árok egy fokkal sem volt jobb, mint a Burok-völgy, de legalább lerövidítettük a kínlódást.
Az Alba Regia barlangokhoz vezető kék+ jelzés egy jó minőségű erdészeti úton vezetett minket. Egy kicsit kipihentük az előző szakaszokat.Sőt, ha már pihenünk, akkor meg is ebédelünk gondoltuk, és máris cselekedtünk. Kerestünk egy megfelelő helyet, és nekiláttunk. Sanyi a szokásos szendóját fogyasztotta, én meg melegítettem egy jó kis babkonzervet.Az Alba Regia barlanghoz érve azt láttuk, hogy ez vagy egy több bejárattal rendelkező barlang, vagy itt több barlang is van. Volt lezárt is, meg nyitott bejárattal hagyott is. Belenéztünk, nem túl érdekes ez így, de lemenni nyilván nem szándékoztunk.Ami érdekes volt, az a vén fatörzs, amin úgy tűnt, az összes környékbéli harkályféle gyakorolta hivatását.A térképen Hamuház néven emlegetett épület irányába indultunk tovább. Útközben megnéztük az Úttörő-forrást, nem sok reményt táplálva, hogy lesz benne víz. Sajnos nem is volt. A 2022-es év igen aszályos volt. A nagyobb folyók, tavak is szélsőségesen alacsony vízállással vészelték át a nyarat.A Hamuháznál csak lassítottunk, nem volt érdekes számunkra, meg voltak is ott, pihenni sem akartunk. Inkább már a Csikling-várat néztük volna meg. Tudtuk persze, hogy nem a klasszikus értelemben vett várat fogjuk látni. Gyakorlatilag egy domb és egy sánc őrzi a hajdani vár romjait. A vár keletkezését sem lehet tudni pontosan, és azt sem, hogyan nézhetett ki valaha. Amikor áttértünk a pirosról az OKT jelzésre, megálltunk egy fedett pihenőnél. Itt jelölte a térkép, hogy érdekes geológiai képződmények vannak a közelben. Megkerestük kicsit távolabb a feltárást, amit a térkép jelölt nekünk. Nem vagyunk geológusok, így nem sok érdekességet tartogatott számunkra. Érdekes rétegződések, sziklás magas hegyoldal. Nem sokkal lejjebb, erdei imahely volt kialakítva.Egész nap völgyeket jártunk, nem nagyon volt kilátás a távolba. Így jólesett a szemnek elnézni a távolba, rácsodálkozni az őszi színekre. Bár valójában, többször is emlegettük, hogy inkább tavaszias a talajtakaró növényzet a kora őszi esők miatt. Hiszen az aszályos nyár, az atomvillanás-szerű erős napsütéssel, kíméletlenül helyben hagyta a növényvilágot is. Így most felpezsdült a növényzet, bepótolta az elmúlt időszak folyadékveszteségét.Az út végén a piros+ jelzésen mentünk, ami egy jól járható erdészeti út. Itt-ott pompás kilátással a távoli dombokra, településekre.Összesen 26 kilométert tettünk meg a Tési-fennsíkon, a kelet-Bakonyban. Nekem nagyon jólesett meglátni, amint a naplemente fényeibe burkolózva felbukkan az isztiméri templom. Egy kicsit fárasztott az út első része, a sok bedőlt fán való ugrálással, mászással.
Összességében viszont igazán pompás időt fogtunk ki és úgy érzem, tartalmas túrát tudhatunk magunk mögött. Mivel a Bakony eddig nekem sajnos eléggé kimaradt, abban is biztos vagyok, hogy előbb-utóbb vissza fogok még térni.