Sokszor jártunk már a Tisza-tónál, kenuval, kajakkal, vagy akár bérelt motoros ladikkal. Most azonban különösen vártam, hogy vízre szálljunk. Új eszközzel bővült ugyanis a családi „kalandárium”. Méghozzá egy háromszemélyes kenuval.Már többször igény volt rá, hogy a család együtt menjen vízitúrázni. Ilyenkor mindig bérelni kellett, és ez néha akadályba ütközött. Vagy egyáltalán nem találtunk lehetőséget bérlésre, vagy borsos áron mérték a ladikokat, legtöbbször azonban csak roncs, koszos, leharcolt hajókat kaptunk. Így aztán beszereztem egy minden tekintetben nekünk megfelelő háromszemélyes kenut. Az alján vezetőbordák, kiszerelhető ülések. Kifogástalan állapot, tárolórekeszek, minden stimmelt, ilyet szerettem volna.És egy október eleji napon, már ott is álltunk a Madárpart kölcsönző úszó stégje mellett. Ezt a beszállóhelyet a továbbiakban is szívből ajánlom minden vízi vándornak. Nagyon segítőkészek, kajakot és kenut is lehet bérelni náluk, szívélyes a vendéglátás és olcsó a büfé, és… mindig megengedik, hogy használjuk az úszóstéget.  A csomagok bepakolva, az idő szép, szűrt napfény, kellemes langyos meleg, gyönyörű őszi színek.(Habár a fények fotózáshoz a legrosszabbak voltak.)
A terv az volt, hogy valami szép helyen Trangiázunk. Ennyi. Hogy hol, meg mikor, az teljesen másodlagos volt. A bepakolás gyorsan, rutinszerűen ment. Érkezés után pár perccel már lapátoltuk is a felfrissült tó vizét. Nyáron igencsak megcsappant a tó vize a rekord aszály miatt. De azóta újra szabályos lett a vízállás.A Kis-Tisza vize volt induláskor a fő csapásirány. De mikor elértük a Bölömbika kilátó előtti nádast, egy átjárón kimentünk a Poroszlói-medencébe és onnan közelítettük meg a kilátót.Körös-körül nádszigetekkel tarkított részen haladtunk, igazán kellemes szélcsendes időben.Mikor megláttam a kilátót, eszembe jutott, hogy mikor legutóbb itt jártunk, erről az oldalról nem tudtuk megközelíteni. De mivel nagyon népszerű lett azóta ez a hely, így bíztam benne, hogy a lustábbak már kijártak ott egy átjárót, hogy ne kelljen megkerülni a nádszigetek egyikét.A kilátó alatti nádas részen sejtettem az átjárót, ha kellene, én is ott vágnék át. A GPS is ezt mutatta legrövidebb útnak.Nem is tévedtem, valóban lett ott átjáró, amióta itt jártunk. A kép alján középtájról indul jobbra felfelé a nádasban, és a kép közepén lévő vízfelületre ér ki. Kajakkal nehezebb lett volna átevezni, mert nagyon szűk járat, ilyenkor össze szoktam tolni rövidre a kajak evezőt. Kenuval jóval egyszerűbb volt.

Talán csak én látom így, de valójában a kilátás nem olyan tüneményes. Nádasok és a vízfelület látványa enyhe felülnézetből. Ezután pár kanyarral kieveztünk a Sarudi-medencébe és úgy gondoltam, simán belefér délig, hogy bemegyünk az V.-ös öblítőcsatornába és ott ebédelünk. Azt mondják, a leglassabb evezős a kenu, de mi olyan jól haladtunk, hogy hirtelen túl is szaladtunk a bejáratnál, mire észrevettem. Nem nagyon, éppen csak egy kis vargabetűt írtunk le. Még jó, hogy ránéztem a GPS-re, mikor visszapillantva ismerős volt az a nádas rész.

Nagyon sok horgászt kicsalogatott a jó idő, na meg szombat is volt. Reménykedtem, hogy találunk megfelelő helyet az ebéd elkészítéséhez.  Az V-ös jobb oldala ekkor még teljesen üres volt, így kikötöttünk egy szép szellős helyen. Nagyon klassz volt idáig a kenu. Hamar összeszoktunk, kényelmesen elfér a kormányos is a hátsó ülésen, mert az elég széles. A fedett rekeszek is jó nagyok, nem is kellett vinni csak két kisebb vízhatlan zsákot a váltóruháknak. Még a kemping asztal is belefért. JMost a Trangia felszerelésből csak a legkisebbet hoztam el, a Triangle-t és egy nyeles szögletes alu dobozt. Ebédnek hotdogot képzeltünk el. Ehhez ez volt a legmegfelelőbb összeállítás. Gyorsan el is készült az ebéd. A dobozba nem fért ugyan bele a virsli, egy centi híján, de Péter méretre rágta őket, így gond nélkül megfőtt a nyolc darab.Érdekes, hogy a hűvös éjszakák ellenére még elég sok szúnyog volt. Bár kétségtelenül lassabbak voltak, mint nyáron. Ebéd után kimentünk a csatornán a Tiszára, hogy megnézzük az Aranyosi-szigetet. Pár hét múlva majd itt fogunk kempingezni Gábor barátommal. A szokásos, szellős hangulatos részen, ahol már többször táboroztunk, most éppen nem volt senki. Egy kicsit magas a partja, de kenuból kényelmes kiszállni. Nyáron néha bele kell mászni, ha kajakkal jövünk, de akkor meg jól is esik megmártózni a Tiszában.  Egy kicsit eveztünk a Tiszán, nem volt nagy sodrás, és itt már több volt a hangos motoros vízijármű.Aztán visszakanyarodtunk, áthajóztunk a csatornán, és kiérve a Sarudi-medencére, megcéloztuk a sarudi templomtornyot. Közel három kilométeres ez a szakasz, mire átérünk a medencén. Végig szélcsendes, nyugodt volt a víz. Továbbra is jóleső melegben, szűrt napfényben csapkodtuk a vizet.Bekanyarodva a Poroszlói kis Tisza medrébe, szép pihenőházakat láttunk. Egészen újak, még nem láttam őket tavaly, vagy csak nem jártunk erre. Az ilyen üdülők, horgásztanyák miatt sokat veszít vadregényes varázsából a tó, egyre többet, de hát nem mindenki szereti a natúr természetközeli életet.A jetskisek sem adnak sokat a nyugalomhoz és a csendhez. Itt már vígan száguldoztak, az idő is kedvezett nekik, habár a víz azért már nem volt annyira meleg. Talán október végén már eltűnnek, mert hűvös lesz, és nem verik fel a természet csendjét.A Sarudi élményfalu következett…most kissé csendesen, mert már nem volt olyan jó a vízhőmérséklet, hogy fürödjenek az emberek. Kicsit távolabb a zajtól, megálltunk egy egészségügyi szünetre. Álltunk volna, de ezen a részen annyi volt a horgász, hogy alig találtunk kikötőhelyet. Az út utolsó része következett. Egy keskeny átjárón átevezve értük el azt a szakaszt, amin már idefelé egyszer jöttünk. Ez vezetett vissza minket a Madárpart kikötőbe. Az átjáró után kellemes meglepetés ért. Tamás barátom, aki Debrecenben lakik, éppen itt volt ugyanebben az időben, ugyanezen a szakaszon egy csoportos ladikozáson. És ő kiszúrt engem, odakiáltott, váltottunk is néhány szót. Nagyon örültem neki!

Még úgy fél órát kenuztunk, mikor megláttuk a bejáratot a stéghez. Mielőtt kiszálltunk volna, megvártunk egy csapat ittas(!)(15-50 ezer forintig terjedő bírság és életveszély terhe alatt) óbégató turistát, akik bérelt kajakokkal érkeztek vissza. Néhányan kiszállásnál beleborultak még búcsúzóul a vízbe. Még jó hogy csak itt a stég mellett. Igazán felelőtlen emberek.Összesen mintegy 20 km-t eveztünk, laza tempóban. Újabban rögzítem a nyomvonalat is GPS-el, és itthon megnézzük, merre is jártunk valójában, mennyi idő alatt, milyen szintekkel stb. Most ezt a vonalat rajzolta ki a műszer.Nagyon jól éreztük magunkat, még egy kis izomlázunk is lett. J Legközelebb, három hét múlva jövünk ide, addigra már remélem csendesebb, nyugodtabb lesz a tározó.