Régóta beszélgettük Gábor barátommal, akivel sokat vízitúrázunk együtt, hogy jó lenne egy kenutúrát szervezni az őszi Tisza-tóra. Az október utolsó hétvégéjére előrejelzett idő pont jónak ígérkezett. Esőt nem jósoltak, sem szelet, sem hideget. És a vizet sem engedték le róla még, ez volt az utolsó hétvége, hogy normál a vízállás.Kajakozni szoktunk általában, hiszen mindketten príma Aquarius Trek kajakokkal rendelkezünk, de most valamiért a kenuzás mozgatta meg a fantáziánkat. Egyébként is kellemesebb ilyenkor a ki-beszállás a kenuba, mint a kajakokba. Számomra az öltözködés is komfortosabb és a borulás veszélye is kisebb, mint kajakkal. Ráadásul, én most vettem egy új háromszemélyes kenut, hogy ezentúl családdal együtt tudjunk vízre szállni. A kiindulópontot a Madárpart kölcsönző és kemping adta. Meg egy kétszemélyes kenut is Gábornak, mivel külön kenukkal szerettünk volna utazni. Szombaton tíz órakor már vízen is voltak a tökhéjak.Különböző terveink voltak, de mind olyan volt, hogy majd alakul. Ahogy esik. Időnk volt, felszerelésünk extrákkal tele, szóval miénk volt a hétvége. A Kis-Tiszán indultunk el, ami még gyönyörű őszi színekben pompázott. Csodálatos komor, felhős, de langyos idő volt.Sok minden bezárt már, a kölcsönző is az utolsó hétvégéjét töltötte, habár mint a tulajdonos elmondta, ha jó lesz az idő, talán még a következő hétvégén nyitva lesznek, és a vizet sem kezdik még leengedni. A tanösvény azonban úgy tűnt, már zárva volt ezen a hétvégén.Első célunk a Gólyaorr-kubikok nevű hely volt. Ez a Kis –Tisza folyásából nyílik, és több kis tóból álló rendszer. Könnyű volt megtalálni, jól látható átjáró van a gyékényesben.Belül vadregényes tavak vannak, amik nem voltak annyira vadregényesek, mert töméntelen horgász volt úgy általában most a tavon, néha indokolatlanul nagynak tűnő hajókkal. De azért megérte belapátolni. Mindegyiket nem néztük meg, a kisebbekben szó szerint tömeg volt. Azért tudtam olyan képeket készíteni, amin ez nem látszik. 🙂 De kitűnő volt hajókázni a szűk átjárókon. Kenuval ez könnyebb, mint kajakkal, mert csak egyik oldalon van útban a lapát meg a növényzet. 🙂 Kedvenc részem következett. Itt még távol van a folyó az utaktól, lakott területektől, a partról belógó, bedőlt fák tarkítják utunkat.Itt még egy kis videót is készítettem, annyira hangulatos volt, ahogy szinte hangtalanul siklottunk a fák között.

Az egyik kanyar után, horgászok álltak és érdeklődtek, beszélünk-e angolul. De ahhoz, hogy lássuk mit szeretnének, nem kellett beszélgetni. Beszakították a szereléket, és azt kellett kiszabadítanunk. A Mora Floating késem mindig nálam van és olyan helyen, hogy ilyenkor ne kelljen kotorászni. Most is kéznél volt és természetesen segítettünk.Úgy gondoltuk, hogy majd kiérünk a Tisza torkolatához, és ott ebédelünk. De voltak is ott horgászok, és magas volt a part is, kiszállásra alkalmatlan. Beljebb eveztünk a Füredi-Holt Tisza irányába, és megálltunk egy kotróhajó mögötti alkalmasnak tűnő részen.Nem tetszett a hely, szóval csak nassoltunk, meg ittunk egyet, és megbeszéltük, hogy továbbállunk, és meg sem állunk az Aranyosi-szigetig, ahol majd táborozunk. Enyhe szél volt már ekkor, örültem, hogy a bélelt nadrágot vettem fel.A „Tiszaszipi” a természettől nyugodt volt, de néha olyan motoros hajók száguldottak el, hogy el sem hittük. Gondolom, mielőtt hazaviszik a hajókat a kikötőből, még csapatnak egyet velük. Kikötő kikötőt követett, csak úgy szeltük a habokat. Sok hangulatos horgász „pecót” láttunk.Azok tetszettek legjobban, amik egy kicsit távolabb voltak a nyüzsgéstől, és nem egymás nyakába voltak építve. Ezekből kevesebbet láttunk, de azért akadt ilyen is.Egy neoprén zokni volt a lábamon, ezzel szálltam be a kenuba, hogy ne legyen folyton minden sáros. A cipőmet meg beraktam az ülés alá. És kicsit elkezdett már fázni a lábam, pedig raktam alá egy 2,5  cm-es polifoam darabot. Nem is alulról húzott a hideg, hanem az enyhe szél hűtötte át a neoprén „zokeszt”. Azon gondolkodtam, hogy holnap ezzel majd kell valamit kezdeni. Ma már nem, mert lassan elérjük a szigetet, és ott már átveszem a cipőt. A szigeten persze horgászok voltak, így beeveztünk az V-ös öblítőre, és ott egy már ismert helyen kötöttünk ki és táboroztunk le. Két hete is itt ebédeltünk egy családi kenuzás alkalmával.Mivel nekem csak egy ülés volt épp a kenuban, már itthon úgy terveztem, hogy benne alszom. Tiszta, zárt, egyenes felület, csak egy önfelszívós matrac kell bele, meg fedés fölé. Egy 7,5 cm-es matracot tettem bele, és már a téli hálózsákot, a biztonság kedvéért.Gábor egy kisméretű dóm sátorral oldotta meg a hálószobáját, ami teljesen megfelelő is volt, amint azt reggel elmondta.Előszedtük a tábori konyháinkat, ami nálam már évek óta a Trangia valamelyik eszközében merül ki, és hozzákezdtünk a vacsora elkészítéséhez. Vacsora után Gábor még tűzrakást tervezett, amit én nem akadályoztam, de nem is támogattam. Pár éve már csak szinte akkor rakok tüzet, ha hideg van, vagy máshogyan nem tudom elkészíteni az ételemet. És most nem volt hideg, a vacsorát meg már meg is ettük. Bőven elég volt egy UCO lámpa meleg gyertyafénye, és egy kis gázüzemű „gyertyalámpa” fénye a jó beszélgetéshez.Nyugovóra tértünk már nyolc óra körül. A kis BRS gázüzemű lámpámat beraktam a kenu ülésére, egy kicsit még nézelődtem a világhálón, főleg hogy mi történt az Alaptábor FB csoportban, hazatelefonáltam, hogy minden oké. Aztán lámpaoltás. Jól esett vízszintben lenni. 23 km körüli távot tettünk meg, ami nem sok, de egyedül kenuval nem is olyan kevés. A víz elcsendesedett, egy-egy motoros ladik még elment a tábor előtt, aztán elaludtam.A első napi túra útvonalát így rajzolta ki a GPS műszer.Nem volt kényelmes a 7,5 cm-es matrac, nem aludtam jól. Mitől is lenne, nem olyan vastag az, háton alvóknak jó lehet, de én oldalt alszom, és ráadásul vállas vagyok. Nyomott nagyon. Meg hát na…hiába, a függőágy után már nem várok csodákat. A kacsákkal együtt ébredtem. Megreggeliztünk, és bár azt terveztük, hogy ebédig itt maradunk, nem így lett. Egy kellemes társaság színesítette meg a reggelünket. Horgászok, ordibálva, zajongva, motoros fűrésszel tarkítva mindezt. Hja, kérem! A természet mindenkié.

Kiérve a Sarudi-medencébe, azért jól esett, hogy volt nálam GPS készülék. Mert értem én hogy térkép, de ha köd van és nincs mihez viszonyítani, nekem azért ez egy nagyon hasznos dolog.(Meg mondjuk tudom, hogy mennyit mentem, merre jártam.) Meg jólesett a kétrétegű kabátom külső rétegét ráteríteni a lábamra, a tegnapiból tanulva. Egyébként is elég volt a belső része a kabátnak.Először úgy volt, hogy a Kozma-foknál átmegyünk a Poroszlói medencébe, és ott a nádasok közt kacsmargunk. De aztán mégiscsak a Kis-Tisza felé vettük az irányt, és egy óra laza evezés után, a Laskó-torkolat környékén belecsatlakoztunk abba. Mivel erre a napra már csak 10 km-t terveztünk, bőven volt idő nézelődni. Nem sokkal később próbáltunk keresni egy olyan helyet, ahol nincsenek horgászok. Nagy nehezen sikerült is, így kikötöttünk az ebédhez.Gábor paprikás krumplit készített, amihez amúgy is kellett egy kicsivel több idő, mint az én ebédemhez. Én egy mákos gnocchi-val letudtam az ebédet. (Tulajdonképpen ez a mi nudlink.) A Gnocchi Aldis, és se nem édes, se nem sós. Sok mindennel lehet ízesíteni.
Így mákkal, nagyon finom volt, és bőséges is. Pont, mint a mi mákos nudlink, csak picivel nagyobb nudlik. Ezt mindenképpen felveszem a menübe.Azért Gábor ebédje is elég vonzó lett. Legközelebb én is főzni próbálok…talán, mert én sajnos nem sok késztetést érzek a főzéshez. Maximum az ilyen félkész ételekkel vagyok hajlandó elbíbelődni. Ritka egyéb esetektől eltekintve.Már csak talán egy óra lapátolás volt hátra. Elhaladtunk az új kilátó mellett is, voltunk már fent, érdektelen volt számunkra, meg ebben a szürke ködös időben még annyit sem lehet látni mint általában, így nem álltunk meg.A következő átjárót látva, már biztosak lehettünk benne, hogy kétnapos utunk lassan véget ér. Sokszor mentünk már itt át, de ilyen pompás őszi színekben talán még nem láttuk a környéket.Már majdnem elértük a kikötőt, mikor egy kis nyiladékot fedeztünk fel. Nyilván be kellett eveznünk, itt még nem jártunk, kíváncsiak voltunk, mi van odabent.Egy klassz kis tó volt bent, mi más, nem is olyan pici. Megálltunk, pár percre leraktuk az evezőt és kiélveztük a nyugalmat még erre a kis időre.A hattyúk a tomporukat mutogatták nekünk, mintha csak azt mondanák: ezt nektek, ti mehettek haza, nekünk meg végre nyugtunk lesz tőletek tavaszig.A második napi útvonal a következőképpen nézett ki.Hamarosan elcsendesedik a tározó, leengedik a vizet, nyugodni tér a természet. Habár mi már táboroztunk itt a Fattyú-szerkő szigeten a cudar téli időszakban is, a zord befagyott Tisza-tónál, nem gondolom, hogy az idén lesz hozzá szerencsénk. Így mikor befutottunk a Madárpart első osztályú úszó stégje mellé, biztosak lehettünk benne, hogy idénre elbúcsúzhatunk ettől a most kicsit ugyan zajos, de nagyon sok élményt és lehetőséget nyújtó vízfelülettől.Jól éreztük magunkat ebben az aktív pihenéssel töltött  két napban. Nem hajtottuk szét magunkat, jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, jól szórakoztunk. Jövő tavasszal talán pont itt kezdjük majd a családi vízi kalandozásainkat, remélem, hogy az egész család örömére.