Szép ősz volt ebben a 2022-es évben. Csapadékos, ködös, nem túl hűvös. Előző nap a Merzse mocsárnál voltunk, szerettem volna pár képet készíteni a ködös természetvédelmi területről, meg sétálni egy nagyot. De sajnos otthon maradt a fényképezőgépem. Ma újból kimentem, de most a Dolina-völgy volt az úticél, és nem csak céltalan fotózás. Neem…határozott céljaim voltak. Pár dolgot szerettem volna kipróbálni. Az új Robens gázüzemű főzőfejet, egy utángyártott Trangia Triangle belsőt, egy kínai grill rácsot, ami Trangia kompatibilis, meg félkész zsömlét szerettem volna pirítani a Trangia 310R-es edényében.
A bejáratnál lévő padra ülve igazán elmélyedhetett most a szemlélődő, mert 20-30 méter volt a látótávolság. Semmi nem zavarta meg a merengést, akármit bele lehetett látni a november végi ködbe.Én mondjuk nem sokáig merengtem, hanem szépen elindultam a lejtős úton, ami a pihenőhöz vezet. A fák és cserjék boltívet alkotva, folyosószerűen szegélyezték az utat.
Mikor a kis réten lévő akácosokhoz értem, megakadt a szemem a fák törzsein körkörösen ejtett mély bevágásokon. Egy pillanatig gondolkodtam, miért is vannak azok, mert pár éve megkérdeztem hozzáértőket. És eszembe is jutott. Valami „örökzöldek” azt találták ki, hogy az akác invazív faj,(ez eddig okés) és úgy fogják kiírtani, hogy ily módon megvágják a törzseket, és akkor majd „természetes módon” kipusztulnak a fák. A fák ez-idáig, köszönik szépen, jól vannak. Fűrésszel előrébb járnánk pár évvel, ha a nem itt élő fajtákat szeretnénk eltávolítani.
Ilyenkor nehéz már színes természetet fotózni, de a mohák, zuzmók mindig adnak annyit, hogy fel lehet velük dobni egy ilyesmi cikket. Meg fotózásukkor valóban közel is kerülhetünk a növényekhez
Habár én most egyből a pihenőig mentem, máskor végigjártuk már a tanösvényeket, és ezt mindenképpen ajánlom azoknak, akik ide látogatnak.
A pihenőnél most rend és tisztaság volt. Semmiképpen nem gondolom, hogy ez természetesen van így. Minden bizonnyal valakik kijárnak ide és rendszeresen rendet tesznek azok után, akiknek ide ki sem kellene jönniük. De most rend volt.
Szóval következő dolgokat hoztam ki magammal. Egy Trangia Triangle-t egy utángyártott belső gyűrűvel, egy 310R dobozt(Mess Tin), benne egy kis Kínából rendelt párolórácsot és persze gázpalackot. Meg egyik kedvenc bicskámat, a Petzl Spatha-t.
Meg két zsömlét, ezek a dobozban figyeltek. Utóbbi kettő szorosan összefügg,(mármint nem a két zsömle, hanem a zsömle meg a bicska), majd leírom, hogy miért.
Először néhány szót a fém gyűrűről. Balázs barátom gyártatta, mert hivatalosan nem lehet beszerezni sajnos. Ezért meg nem szerettem volna venni még egy Triangle készüléket kompletten. Hogy miért jobb ez, mint a belül négyzetes kívül kör alakú régi? Két dolog miatt. Az egyik, hogy az égőfejek sokkal könnyebben és jobban illeszthetőek az új kör alakú belső gyűrűbe.
De van egy másik nagy előnye is. A Trangia moduláris rendszer, így sok minden illeszkedik sok mindenhez. Eddig a kisebbik dobozba, (310-es) ami Skandináviában és a távol keleten sokkal népszerűbb mint nálunk, szóval eddig abba nem fért bele a Triangle készülék a külső gyűrű miatt. Érdekességképpen itt is a kisebb számú a nagyobb doboz, akár csak a szetteknél. Tehát a 309 és 209-es dobozok nagyobbak, a 310 és 210-esek kisebbek.
De így, hogy változtattak a gyűrű kialakításán, így már kényelmesen belefér a komplett Triangle a kisebbik dobozba is. Ezt csak azért írom most így le, mert volt már hiánycikk a Triangle, és ha valaki másodkézből vesz, akkor érdemes figyelni, hogy első vagy második generációs a belső gyűrű.
Amit még szerettem volna felavatni, az a Robens égőfej volt, ami sokkal kisebb, mint a gyári égőfej. Nagyon szép, prémium kidolgozású, remélem beváltja majd a hozzá fűzött reményeimet.
Ja, és a kis négyzetes kínai rács. Na ez volna itt a legnagyobb lényeg. Robi barátom ugyanis átküldött egy videót, amin az volt látható, hogy egy edénybe a figura beledobál alufóliából gyűrt galacsinokat, és azokra rakva süti meg az üzletben félkészen kapható zsömlét. És hát ki ne szeretne frissen sütött zsömlét falatozni kint a ködös őszi, vagy havas téli természetben. Nekem meg van ez a kis rács, amit ugyan pároláshoz vettem, de gondoltam ez is megteszi távtartónak az edény fala és a zsömle közé. Én ugyan még mondtam is Robinak, hogy ez hülye ötlet, hevíteni egy alu dobozt, és nincs ami elvonja a hőt, de hát puding próbája ugyebár…..
Begyújtottam a kis Robens főzőt, aminek igazán szép nyugodt lángképe volt, és halkan üzemelt.
A dobozra nem tettem rá teljesen a tetőt, mert szerettem volna, ha a gőz elpárolog a zsömléből, nem pedig megfő az egész.
Hát így sütögettem a zsömlét a rácson mintegy 10-15 percig.
Meleg, jó illatú, szép és finom lett, és nagyon ropogós a zsömle.
Nem így az aludoboz. Sikerült, nem meglepő módon kilágyítanom a hevítéssel az anyagot. El is vetemedett, de ez a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy nagyon könnyű volt visszaállítani az eredeti formát. Az edény ugyanis szinte gyurmaszerűen alakítható lett. És hát a kicsapódó pára is beleégett, egyelőre levakarhatatlanul. Ezt elszúrtam, bár az igazat bevallva, ha hittem volna a fizikának, akkor bele sem kezdek. De a kíváncsiság győzött. Na nem egy érvágás, de azért sikerült tönkre vágni a dobozt.
Vannak utak, amiket be kell járni. Jobbra vagy balra el kell indulni. Én ma ezt az utat jártam be, és ezt tapasztaltam. Jó lett volna azt írni, hogy hajrá, mehet a zsömlesütés dobozban, de hát ez van. Ne próbáljátok ki, nem működik a dolog, csak az eszköz rovására.
Mindenképpen megérte viszont kimenni a Dolina völgybe. A völgyről korábban már írtam cikket, Albertirsa Dolina-völgy címen a blogomon, talán elolvasásra is érdemes. Most nagyon csendes volt körülöttem minden, beült a köd a völgybe, jó volt teljesen egyedül és néma csöndben lenni, csak a gázfőző halk duruzsolását és az alu edény deformálását hallgatni.
Ja,…hogy a kis kék kedvenc Petzl bicska hogy kerül a képbe? Véleményem szerint, szinte az összes vágási feladathoz hasznosabb a hullámos penge, mint a sima. Különösképpen igaz ez a paradicsomra, na meg a friss zsömlére. Hát így került a bicska az asztalra.